szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Politika a családban

Sulyok József, 2008. márc. 09.


Néhány éve egy távoli ismerőssel találkoztam, s a család, a nők, a sport kitárgyalása után, - ahogy az lenni szokott-, a politika került szóba.

Politika a családban

Én a tapasztalataim alapján rosszallással említettem, hogy a politika sok esetben emberi, baráti, rokoni kapcsolatokat ver széjjel. Némi hallgatás után kissé magába roskadva, elmesélte saját történetét.


Ketten vagyunk testvérek, az öcsém két évvel fiatalabb, nagyon jó testvérek voltunk. Apám hivatalnok volt, anyám nyugdíjas tanító. A családban politizálás nem nagyon volt. Mind a ketten az 1970-es években diplomáztunk, én agrármérnök, az öcsém gépészmérnök lett. Szépen haladtunk munkahelyi ranglétrán. Öcsém és én is a városban telepedtünk le, családot alapítottunk és mindenben segítettük egymást. Szüleink kertes családi házban laktak, így minden ünnep és vasárnap ott gyűltünk össze.

 

Édesapánk halála 1990-ben nagyon megrázott bennünket, hiszen csak 72 éves volt, nem volt beteg, hirtelen ment el. Édesanyánk ragaszkodott hozzá, hogy amíg ő bírja magát, addig minden vasárnap továbbra is nála találkozzunk közös ebéden. Ez így is történt. 

A találkozásokkor családi dolgainkon túl, a politikáról is mindig szót ejtettünk. Egy idő után azt vettem észre, hogy az öcsém nézetei teljesen megváltoztak, mintha valamiféle politikai propaganda szöveget tanult volna be, élesen, ellentmondást nem tűrő hangon torkolta le véleményemet. Eleinte kértem, hogy ész érvekkel cáfoljon, vádoljon, ne hangerővel. Ne higgyen el mindent újdonsült barátainak és tartsa tiszteletbe más véleményét, így az enyémet is, vagy ne politizáljunk a vasárnapi ebéd alatt.


Kérésemet nem fogadta el, sőt egyre kínosabbakká váltak a hétvégi találkozások. Annyira, hogy ebéd közben az asztaltól hol az öcsém ugrott fel, s ment ki a szobából, hol én. Ilyenkor édesanyám elsírta magát, feleségeink és gyermekeink értetlenül néztek össze. Egyik alkalommal, egy újabb éles vita és asztaltól való idő előtti távozás után azt mondtam édesanyámnak. - Anyu, én egyébként nagyon szeretem az öcsémet, de ez így nem mehet tovább. Neki is, és nekem is az lesz a legjobb, ha nem mérgesedik tovább közöttünk a viszony. Rámegyünk mind a ketten a céltalan vitára, s nem szeretni, hanem gyűlölni fogjuk egymást.


Ezért az a javaslatom és arra kérlek, hogy ezután egyik hétvégén az öcsém családját hívd meg ebédre, a másik hétvégén az enyémet. Az ismerősöm elbeszélését így fejezte be: - Tudod Jóska az a szomorú, hogy ez az óta így van. Ennek már hét éve. Gyerekeink felnőttek, kirepültek a családi fészekből. Öcsémmel futólag találkozunk, mint két idegen. Nem vitatkozunk, csak zavartak vagyunk. Édesanyánk meg csak sírdogál, már nemcsak vasárnaponként és nem érti az egészet, mi az a láthatatlan erő, ami két szeretett fia közzé állt. Csak néha emlegeti, az vigasztalja, hogy ezt a családi csúfságot apánk már nem élte meg.

 

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás

2019.július 20., szombat / 17:26

Cukkini termése elrohad

2019.július 18., csütörtök / 06:42

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség

2019.július 17., szerda / 22:16

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia