szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

A hely, ahol élünk

Mayerné Borics Erzsébet, 2011. márc. 24.


A Virágzó Magyarország című cikk margójára.

Messzemenően egyetértek a cikkben leírtakkal. Bennem is gondolatokat ébresztett, és már nem először jutottam arra a felismerésre, hogy valóban, az emberi fejekben kellene rendet tenni. Formálni az emberek gondolkodás módját, hozzá állásukat a természet megítéléséhez, környezetük ápolásához, rendszeres gondozásához. De ki fogja ezt megtenni?

A hely, ahol élünk

Eszembe jutott egy közmondás: „Amilyen a mosdó, olyan törölköző!” Értsd ezt akár arra, hogy amilyen a cipőd, olyan a lakásod, amilyen a lakásod, olyan az udvarod, a kerted, az erkélyed. Amilyen Te vagy, olyan a környezeted.

 

Több esetben tapasztaltam, hogy amíg az emberek egy része, a hétköznapok megélhetési gondjaival van elfoglalva, (amelyek lehetnek anyagi vagy érzelmi természetűek) addig a legritkább esetben foglalkoznak esztétikai problémákkal. Nem tartják fontosnak, mert nincs rá energiájuk, pénzük, vagy csak egyszerűen igényük, vagy el sem jutnak eddig a felismerésig. Akik nem szeretik a természetet, vagy elszakadtak tőle, vagy talán soha nem is volt kapcsolatuk vele, azoktól pedig tényleg nem várható el, hogy nekilássanak közterületen virágot ültetni.

 

Sajnos nagy gondok vannak, melyet egyfajta intelligencia hiányként értékelek, de abban nem vagyok biztos, hogy csak az egyén tehető felelőssé ezért! Természetesen nem kívánok általánosítani sem, mert szerencsére mindig vannak kivételek.
Saját életünkből vett tapasztalatokból szeretnék néhányat megemlíteni.

 

A mi utcánkban nincs járda, de a házunk előtt van egy, majdnem derékszögű kanyar. Nem múlik el úgy hét, hogy valaki ne ott dobná ki rendszeresen a cigaretta csikket a kocsijából. Lelki szemeimmel látom, ahogy a lehúzott ablakból kipenderül a csikk, és előttünk landol.. Csak egyszer látnám a két szememmel…
Minden héten kezembe veszem a seprűt, lapátot, és felseprem ezt, az útszélét, a kocsibejárót és az udvart is.

 

Amíg otthon éltem a szüleimmel a városban, ott is rendszeresen felsepertük a ház előtti járdát, sőt az úttest felénk eső részét is. Ezt a szokást megtartottam, és már annyira természetes, hogy nem tudnám elképzelni e nélkül, a házkörüli rendet.

 

Emlékszem, régebben volt egy mozgalom: „Tiszta udvar, rendes ház” címért versengtek a családok. Lehet, hogy érdemes lenne megújítani, felkelteni az emberek érdeklődését. A szemléletváltás origója lehetne, melyről aztán könnyebb lenne nekirugaszkodni.

 

Gyakran viszem a kutyánkat, sétára. Általában kert alatt kimegyünk a mezőre, aztán falu fele érünk vissza. Ahogy elhagyjuk a kertet, nem messze egy régi vasúti töltésre érünk. Innen különböző irányokba mezei utak vezetnek. Erre szoktunk bodzavirágot szedni, ősszel kökényt, és csipkebogyót. Gazdag növényzet volt, de sajnos mára nagyon letisztították. Kellett is, mert valóban elburjánzott. A gyűjtögetni valóért hosszabb sétára kell majd mennünk. A növényzet ritkítása után, minden napvilágra került! Eddig is tudtam, de most még jobban elborzadtam a látványtól! Szétvert tv, számítógép, olajos kanna, műanyag fólia, üveg és építési törmelék, papír és kerti hulladék, sörös dobozok, edények és még sorolhatnám!
Fel nem fogható, hogy valaki veszi a fáradságot, és képes idehordani autóval a szemetét! Mibe kerülne a saját szemetesébe tenni? Minden évben rendszeresen van lomtalanítás is.
Séta közben van időm a hátsó kerteket is alaposan szemrevételezni. Az a látvány is döbbenetes! Nem értem, miért kell felhalmozni ennyi kacatot?

 

Reggelente, ahogy autózunk a város felé, az utat két oldalról kiskertek veszik körül. Valaha szép gyümölcsös volt, körtésnek hívták. Számomra gyermekkori emléket idéz fel, ahogy kimondom a szót: körtés. A városi embert büszkeséggel töltötte el, ha itt lehetett kiskertje, vagy gyümölcsöse, szépen kaszált fűvel, gondozott veteményessel.

 

Mit látok most?
Toldozott-foldozott fabodegák, tákolmányok, rozsdás fémhulladék. Jó esetben a föld legalább gondozott. Említettem, hogy az esztétika nem jellemző!

 

Megyünk Európába… Ilyen mentalítással aligha. Szerintem fényévnyi lemaradásban vagyunk, melyet sohasem fogunk behozni! Pedig nem kellene hozzá sok, csak egy kis igényesség! Önmagunkkal szemben! Ez nem pénz kérdése!

 

De vajon, ki és mikor fogja mindezeket megváltoztatni? Eszébe jut-e valaha, valakinek, hogy tanítani kellene a felnőtteket, hogy megtaníthassák a gyerekeiknek, mit jelent: „a hely, ahol élünk”?

 

Sajnos a cikk írása óta újabb adag szemetet raktak le "nemtörődöm" emberek:

 

 

Kapcsolódó cikk:

Jó szomszéd, rossz szomszéd?

Ez már Európa!

Cila története


 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia