A karácsonyi díszek
Szerző: Scheftsik Tamás Létrehozva: 2011. december 01.
Amikor közeledik a szeretet ünnepe, az emberek lázas készülődésbe kezdenek, és kidíszítik az egész lakást, hogy hangulatot megteremtsék. Rengeteg olyan dolgot használunk ilyenkor, melyekről nem is sejtjük, hogy nem csak azért képezik részét az ünnepi díszítésnek, mert szépek, hanem mert jelentéssel is bírnak.
A karácsony kellékei közül ez különösen sok mindenre igaz. Bár sokan csak azért tesznek ki ezt-azt, mert gyerekkorukban otthon is ezt látták, ha belegondolunk, rádöbbenünk, hogy bizony mély gyökerei vannak a decemberi díszeknek.
Fenyő
Vitathatatlanul a legfontosabb karácsonyi kiegészítő. Napjainkban már többféle formában is beszerezhető, kinek-kinek szájíze szerint. Vágott vagy mű, esetleg földlabdás élő, mindenki eldöntheti, az ő szívéhez melyik áll legközelebb. De vajon miért éppen fenyőt állítunk karácsonykor?
A történelmi megközelítés szerint, magát a fenyőállítást, a népet népnek köszönhetjük. Meglepő, de a mai formájában ismert karácsonyfa állítás csupán négyszáz éves múlttal rendelkezik. Az írásos emlékek tanúsága szerint 1494-ben állítottak először „karácsonyfát” egy német házban. Ez még nem a klasszikus fenyő volt csupán néhány ág, és ezután sem feltétlenül a tűlevelűeket árulták, hanem tiszafákat vagy éppen magyalt, és az elnevezése is téli, karácsonyi májusfa volt. A lényeg tulajdonképpen az volt, hogy a házban legyen valami, ami az embereket a tavasz eljövetelével bíztatja. Ez a szokás már a Rómaiaknál is megvolt, bár ők erre a célra babért használtak. Úgy tartották, ha télen, az újév beköszöntekor van a házban zöld növény, az szerencsét és egészséget hoz.
Vallási szempontból, a keresztény kultúrkörhöz köthető. A decemberi időszakban volt szokás vallásos játékokat rendezni, ahol a színészek a bibliából adtak elő jeleneteket. Az egyik ilyen volt a kiűzetés a paradicsomból. A díszletek kezdetlegesek voltak ugyan, de a tudás fájának megjelenítésétől mégsem lehetett eltekinteni. A téli időszakban azonban nem állíthattak egy kiszáradt, csupasz ágait mutogató fát a „paradicsomi” környezetbe, ezért esett a választás az ilyenkor is zöldellő fenyőkre. Ez a szokás pedig idővel megjelent a háztartásokban is.
Egy keresztény legenda szerint a fenyőfa vallási jelképként való feltűnése Szent Bonifáchoz köthető. Történt ugyanis, hogy a szent német földön járva sehogysem tudta meggyőzni a germán törzseket, hogy azok hamis istent imádnak a norvég eredetű Thor-ban. Így, bizonyítandó igazát, kivágta az isten szent tölgyfáját. Annak gyökerei között azonban egy új élet növekedett, mégpedig egy kis fenyő. Bonifác ezt úgy értelmezte, hogy a hamis istenek ledöntésével megjelenik az igaz Úr, így a fenyő a kereszténység jelképe lett.
Gömbdíszek, boák, csillagok
A fa díszítése is hordoz jelentést. Tardícionálisan a csúcsra szokás rakni egy csillagot. Ez a csillag egy útmutató, azt a társát szimbolizálja, amelynek segítségével a három királyok meglelték Betlehemben Jézust.
Arról már esett szó, hogy a fenyő a tudás fáját szimbolizálja a paradicsomban. A rákerülő gombdíszek divatja méginkább „gyerekcipőben” jár, mint maga a faállítás. Eredetileg az örökzöldeket almákkal díszítették, melyek szimbolizálták a tudás gyümölcsét. Az érett, piros almák az idők folyamán átalakultak üveggömbökké, és napjainkban már minden elképzelhető színben pompáznak. A fákon megjelenő boák és gyöngysorok sem véletlenül kerültek oda. A tudás fájáról az alma mellett, természetesen nem hiányozhat az eredendő bűnt kieszközlő kísértő, a kígyó sem.
A jó hír, hogy a szaloncukor semmilyen plusz jelentéssel nem bír. A mára oly közkedvelté vált karácsonyi édesség ráadásul nekünk, Magyaroknak köszönhető, hiszen kezdetben kizárólag hazánkban készítetté a háziasszonyok otthon, saját kezűleg.
Kapcsolódó cikk:
Otthonunk ünnepi díszben: 16+1 ötlet
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
