szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

A megbomlott agy

Sulyok József, 2009. ápr. 07.


Az 1980-as évek elején Tiszavasváriban a régi Báthory úton lévő községházán igen zsúfolt körülmények között volt a tanácsi apparátus elhelyezve.

Egy-egy irodában 4-5 fő volt összezsúfolva, ezért az udvaron lévő tűzoltószertárban, a művelődési ház szolgálati lakásában és az Attila téren lévő iskolaépületben is voltak elhelyezve dolgozói csoportok. A főépület nedves, dohos volt, a folyosó szűk és sötét. Ha nem volt folyamatosan felkapcsolva a világítás, akkor a szembejövők alig ismerték fel egymást.

 

Egy ilyen hideg, borongós délutánon betért egy idős ember az épületbe, és kezében nyitott bicskával a tanácselnöki titkárságon kötött ki. Az ott dolgozó három nő megdermedve figyelte a késsel hadonászó, általuk jól ismert személyt. Látták rajta, hogy ittas és azt is tudták, hogy ilyenkor az agya még jobban megbomlik és tettei kiszámíthatatlanok.

 

A feleségét kereste a hosszú pengéjű nyitott bicskával. Próbálták nyugtatni, kiküldeni az irodából, de nem sikerült nekik. Ekkor léptem be a folyosóról.

 

Nagyné Irénke, kissé megkönnyebbülve, hogy már végre van bent egy férfi is, gyorsan elhadarta:
- „Kis” bácsi rajtunk keresi a feleségét. Szentül meg van győződve, hogy a községházán bujkál, és mi bujtatjuk. Ha megtalálja, azzal a késsel akarja megölni, ami a kezében van.

 

A 75 év körüli emberhez fordultam és kérdeztem:
- Igaz ez? És miért akarja megölni az asszonyt?

 

Az öreg kiabálva mondta:
- Megölöm azt a cédát! (és súlyos, cifra káromkodások közepette folytatta.) Megcsal az a piszok, szeretőt tart, amikor otthon vagyok, akkor is bujtat férfiakat. Hallom én a motoszkálásukat! Azt hiszi, nem tudom! Csak találjam meg ezzel a bicskával vágom el a torkát! – és mondta, mondta a magáét…
 


Az öregről mindenki tudta a hivatalban és a környezetében, hogy tévképzetei vannak és ital hatására ez erősebben jön nála elő. Szegény, szintén idős felesége nem bírva ezt az állapotot, elköltözött otthonról, egy szomszéd faluban lakó húgához.

 

„Kis”, ha ivott, az utóbbi időben állandóan ivott, mindenütt kereste és meg akarta ölni az asszonyt. Egyedül élt, egyre rosszabb körülmények között. Munkatársaimat, s a távolban élő lányát nem engedte be a lakásába. Napszámba járt a szentmihályi szőlőskertbe és a keresetét elitta, vagy már eleve itallal fizettek neki. Az is az igazsághoz tartozik, hogy senki másra nem volt veszélyes, csak a feleségére.

 

Ezek a történések cikáztak végig az agyamban, míg az öreg káromkodva hadonászott az iroda közepén. Tudtam, hogy „sima” kérésre nem adja ide a bicskát. Kicsavarni nem akartam a kezéből, még ha 35 évesen erősebbnek is gondolhattam magam, mert vagy neki, vagy magamnak sérülést okozhattam volna.

 

Ezért két káromlás között megkérdeztem tőle:
- Aztán bátyám, maga volt katona?
- Hogy voltam-e? Hogyne lettem volna! Határvadászoknál szolgáltam én - válaszolta kissé meglepődve, de büszkén.
Látva, hogy egy pillanatra kizökkentettem rögeszmés tévhitéből tovább firtattam:
- Aztán őrségbe, szolgálatba volt-e?
- Nem is egyszer! Ott fenn a hegyekben, meg az orosz fronton – mondta kis gondolkodás után.

 

A munkatársak értetlenül figyelték, hogy mit akarok én az öreg „Kissel”, hová is akarok kilyukadni és mi lesz ennek a vége. Én egyre bátrabban folytattam a faggatózást:
- Ha volt katona nézzük meg, hogy mit csinált a szolgálatban? Tételezzük fel, hogy a sarokban lévő cserépkályha az őrbódé. Maga az őr, álljon elé! – az öreg szó nélkül eleget tett kérésemnek.
- Én vagyok az ügyeletes tiszt, jövök ellenőrzésre. Maga tegyen úgy, mintha balkezével fogná a puskáját, a másik kezével meg tisztelegjen úgy, mint annak idején! Jaj, de így nem jó, adja már ide jobb kezéből a szerszámot, hogy tudjon rendesen tisztelegni! – a szerepjáték sikerült.

 

„Kis” szó nélkül átadta a nyitott bicskát és tisztelget. Megdicsértem és a munkatársaimra nézve komolyan, elismerően mondtam:
- Látják „Kis” bácsi bebizonyította, hogy volt katona és jó katona lehetett.

 

Az ittas ember nagyon büszke lett az elismerésre és úgy elment, hogy el is felejtette, miért is jött. A hosszúpengéjű bicska sokáig a hivatali szekrényemben volt, de az öreg nem jelentkezett érte. Az új irodába való költözésemkor valahova elkeveredett, elveszett a kés.

 

Az eset után nemsokára, egy hideg téli napon kaptuk a hírt, hogy a korán reggel munkába igyekvők, egy kihűlt embert holtan találtak meg az utcán. Az öreg ”Kis” volt, a megbomlott agyú határvadász…

 

Kapcsolódó cikk:
Beolvasás

 

Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Egy kis líra
Kertészkedés

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia