A mézelő méh
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2011. április 07.
Főleg tavasz végén, nyár elején a kerti és utcai fákon, ablakredőnyök üregében, gyakran szinte elképzelhetetlen helyeken sok-sok egyedből álló rovartömeg telepedik le. Ezek a rendszerint nagy riadalmat okozó rovarok, a méhek.
Honnan ennyi méh? Hová igyekeznek? Miért telepednek le pont itt? Milyen ösztönöknek engedelmeskedve hagyták el az otthonukat ezek az apró lények? Merülnek fel a kérdések az emberekben.
A szaporodás, a fajfenntartás ösztönének engedelmeskedtek. A méheknél a „szaporodás” kifejezés két életfolyamatot jelent. Egyik a méhcsaládon belüli, az egyedek számában mutatkozó gyarapodás, a másik a méhcsaládok számának növekedése. Amikor sok-sok méh a levegőben sűrűn, egymás közelében bizonytalanul kóvályog, kavarog, vagy egyenes irányban lassan vagy sebesebben, de határozottan repül, majd csomóban letelepszik, akkor valahol a közelben egy méhcsalád megoszlott. Az egyedek egy része kivált belőle, elhagyta otthonát, kirajzott.
Egy rajban általában 20-30 ezer méhegyed van, zömmel munkásméhek (dolgozók). Ők a legkisebbek, vékony karcsú termetűek. Nagyon könnyen megkülönböztethetők tőlük lomhán mozgó fivéreik, a herék. Ők a méhcsalád hímjei. Számuk a munkásméhekéhez viszonyítva elenyésző. A rajban mindig van anya is. Felismerése nehezebb, mint a heréké. Teste ugyanis ugyanolyan, mint a munkásoké. Csupán méreteiben és egyéb – csak a szakember számára felismerhető – kisebb küllemi jegyekben különbözik azokétól.
A méhraj a letelepedés helyéről rövidebb-hosszabb idő után vagy elszáll, vagy az ember befogja. Ilyenkor az anya felismerése nagyon megkönnyíti a raj további sorsának kézbevételét, irányítását. Ha a méhész az anyát megtalálja, és kalitkába zárja, akkor „megnyerte a csatát”. A méhek ugyanis úgy ragaszkodnak anyjukhoz, és követik őt, miként a juhnyáj a vezérüket. Annak a rajnak, amelyeknek nincs „szerencséje”, nem „élvezheti” az ember támogatását, magának kell lakást keresnie és azt berendeznie.
A régi otthon közelében letelepedett raj rövidebb-hosszabb pihenés után felkerekedik és útra kell. Nyílegyenesen és sebesen halad a gyakran már előre kiszemelt új otthon, rendszerint odvas fa felé. A méhek az odú nyílása közelében a fa oldalára telepszenek, vastag rétegben lepik el. Hamarosan megkezdik a bevonulást az új otthonba. Rövid idő után megjelennek az odú nyílásában – amely most már lakásuk ajtaja – az őrzésre és szellőztetésre rendelt egyedek. A fejjel befelé forduló, szárnyaikat sebesen forgató, szellőztető méhek illatukkal árasztják el az odú környékét. Az őrök az otthon védelmét látják el. Ők fejjel kifelé fordulva teljesítik nagyon fontos kötelezettségüket. Az új otthon lakóinak első teendője a takarítás. Ezzel egy időben hozzálátnak a lakás berendezéséhez is.
Az odú mennyezetén hosszú viaszlapot raknak le. Ebből képezik ki a két sejtsorból álló, függőleges lépet. Az odú mennyezetén kapaszkodó, láncszerűen lógó méhek az első léppel párhuzamosan újabbakat is kezdenek építeni. Két szomszédos lép között kb. 10 milliméteres rést hagynak. Így a méhek a lépek között zavartalanul közlekedhetnek. A lépek közötti rést úgy tekinthetjük, mint a sűrűn beépített város utcáit.
Ha a rajnak petéző anyja van, akkor az a sejteket már félig kész állapotukban bepetézi. Mindegyikbe egy petét helyez. Ezekből három hét alatt fejlődnek ki az új otthon első szülöttei, a munkásméhek. A naponta születő egyedek száma hamarosan eléri, majd meg is haladja a pusztulók mennyiségét. Ekkortól az új otthon lakóinak száma egyre szaporodik. Eközben egyre nő a lépek száma és felülete, valamint gyarapszik a tartalék élelem (méz, virágpor) is.
Az otthon berendezésével kapcsolatos minden munkát és a szükséges többi teendőt is a munkásméhek végzik. Az anyának csupán egy feladata van, a peterakás.
A virágokban gazdag nyár lehetővé teszi bőséges tartalék élelem összegyűjtését. A meleg nap elmúlásával egyre kevesebb a virág. Gyakoriak a hűvös éjszakák, az esős napok. Mi lesz a méhcsaláddal, ha beáll a hideg idő? Az ősz, a tél a méhcsalád számára nem végzetes. Nem pusztulást, csupán pihenőt jelent.
A nyár vége felé az anya fokozatosan csökkenti a naponta lerakott peték számát, majd később be is szünteti a petézést. Ennek megfelelően naponta kelő egyedek száma is egyre csökken. Ez gyakran már július második felétől észlelhető. Az úgynevezett „téli” népesség szeptember végé, október elején alakul ki. Ekkor a méhcsalád egyedeinek száma 20-25 ezer. A méhcsalád a külső hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan lakásának egyre kisebb részébe húzódik össze. Ide összpontosítja az élelemtartalékot. Minél hidegebb van, annál szorosabban tömörülnek a méhek. Az elnyújtott gömb alakú méhcsomót a lépek szeletekre osztják. Ez teszi lehetővé, hogy a méhek téli fészkük minden részében hozzájuthassanak a számukra télen is nélkülözhetetlen táplálékhoz, a mézhez.
A méhek télen nyugalmi állapotban vannak, azonban nem alszanak, nem dermednek meg. A mézből, mint fűtőanyagból annyi hőt termelnek, amennyi életben maradásukhoz nélkülözhetetlen. Így telelnek át. Röpködésre csak akkor számíthatunk, ha a külső hőmérséklet + 10 C-fok fölé emelkedik. Minél nyugodtabban töltik a méhek a telet, annál biztosabb, hogy az idő melegre fordulásával ismét annyi méhcsalád szorgos munkásai látogatják az erdők, mezők virágait, mint az előző nyáron.
Kapcsolódó cikk:
A propolisz
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
