Állatok a kertben
Szerző: Mező Viola Létrehozva: 2009. december 17.
Őszi költözésünk során állat nélkül érkeztünk. Többször szóba jött, hogy a kertes házban majd állatgazdik leszünk, elsősorban kislányunk örömét keresve, de konkrét lépésre hónapokig nem szántuk rá magunkat, egészen tavaszig, amikor is Húsvétra megérkezett hozzánk Turmix, a legelső állatunk.
Turmix egy barna foltokkal tarkított fehér kis nyuszi volt. Kertészeti szempontból nem zavart sok vizet, mert sajnos alig egy hetet töltött velünk. Miután befalta a meggyfa teljes sziromkoronáját, parányi testecskéje már alulról táplálja gyümölcsfáink gyomrát.
Ekkor ikertestvérkéje került hozzánk, aki a Narancslekvár nevet kapta. Ő is barna foltokkal tarkított fehér nyuszikaként kezdte mára azonban ő lett a kert ura. Óriási termetével komoly megdöbbenést kelt a szomszéd cicák szemében. Terrakotta színű kényelmes házikóját megunva sokszor élvezheti a szabadság ízét, de nem is éri be ennyivel, mert rendületlenül kóstolgatja a kert növényeinek ízét is.
Tövig lerágja a kékszakállat, ritkítja a levendulát, és ami a legkevésbé kertbarát magatartás a részéről, az az ásás. Talajlazító munkája sehogy sem egyeztethető össze a kerti munkálatokkal.
Hosszú vájatait a vesszőből font kunyhó belsejében mélyíti előszeretettel, vagy épp a kerítés tövében értelmezi újra a dugványozás fogalmát.
A hivatalos házi kedvencek sora itt egy időre véget is ér, hogy szó essék nem várt állatbarátainkról is. Első harcunk a vakonddal volt, aki a frissen füvesített területek veszedelmes ellensége. A küzdelem módja sajnos hadititok, de mindenkinek sok sikert kívánok a vakond elijesztésére. A vakond mentes éra azonban csak tűnő látszat, mivel időről időre megjelennek a fránya buckák, legutóbb épp a gingko facsemete tövénél.
Hogy ez ugyanaz a földi hős-e vagy a rokonai jöttek-e el a temetésre, esetleg örökösödési viták tisztázása céljából érkeztek, nem tudni, de azt hiszem meg kell osztoznunk a közös birtokon.
A madarak – nagy bánatomra – transzfer forgalmat bonyolítanak le felettünk: vadlúd, vadkacsa, kócsag, vadgalamb, szarka, kakukk, fácán, feketerigó, vörösbegy, cinege, varjú a leggyakoribb égi vendégeink listája. Van azonban egy évről évre visszatérő kedves madárpár a rozsdafarkúak között, akik a pajta gerendái közt lévő fecskefészekben költik ki tavasszal fiókáikat.
Egy etyeki bornapon pillantottam meg következő vágyam tárgyát a templom mögötti udvaron: egy gólyafészket. Hogy a templomhoz tartó domboldal illatos és színes szirmokkal feldíszített ösvénye hatott-e így rám, vagy a kellemes nyári napsütéstől láttam-e olyan varázslatosnak a gólyafészekben békésen sütkérező gólyákat már nem tudom, mindenesetre, azóta álmom egy gólyafészek a közelünkben, ami nem teljesen alaptalan, mert volt pár háznyira tőlünk egy fészek jó pár évvel ezelőtt, de sajnos a környezeti viszonyok megváltozása miatt nem tértek vissza többé a gólyák ide. Egyeztetésem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület illetékesével is szomorú eredményt hozott, mint megtudtam csak abban az esetben helyeznek ki fészket, természetesen egyeztetve a helyi áramszolgáltatásért felelős szervekkel, ha több éve visszatérő gólyacsaládról van szó, ki sikertelen az önálló fészeképítésben. Nálunk meg olyan sajnos nincs.
Sz. egy hajnalig húzódó pókerpartiról tartott hazafelé, mikor sündisznó keresztezte útját. Gondolt egyet, s táskájába görgette a tüskés hátú pajtást. Otthon aztán fészket készített neki, s másnap reggel micsoda öröm várt kicsire, s nagyra egyaránt! Igaz a sünit a nappal álmában érte, így szúrós kabátján kívül semmit nem mutatott meg magából, s csak jóval szürkület után kezdett el ébrezni. Harmadnapra sünkoma elment, hiába próbáltuk marasztalni búvóhellyel, s finom falatokkal. Érdekes emlék maradt csupán tüskéinek közeli vizsgálata, testének erős szaga, valamint viszonylag nehéz testtömege.
December elején, ahogy fehér ködtakaró nehezült a tájra szokatlan vendég látogatott meg minket: a mesék ravasz hőse, a róka. A komposztáló mellett szaglászott, majd felnézett, megpillantott, lompos farkával egyensúlyozva átugrott a kerítésen, majd megállt, még utoljára alaposan szemügyre vett aztán lassan elballagott. Félelemmel teli kíváncsiság töltött el. Ilyen közelről még soha nem láttam rókát, s alaposan meglepett alacsony termete, s hatalmas lompos farka. Remélem, vörös szőrű vendégünk látogatását nem rendszeresíti, mert később kiskacsákat is szeretnénk, de félő, hogy ő is.
Mikulás napján aztán újra bővült házi kedvenceink sora, megérkezett a kiskutyánk, Bodri. Bodri két hónapos pumi, jelenleg fekete a szőre, de hamarosan hamvas szürke bundát ölt. Bodri csekély kültéri tartózkodása még nem nyomta rá végérvényesen ökobélyegét kerti vegetációnkra. Kíváncsian várjuk a tavaszt, a sorsdöntő találkozást füvel, fával, virággal…
Kapcsolódó cikk:
Búcsú az ősztől
Kapcsolódó rovatok:
Kertészkedés
Hobbi
Könyvek
Szaktanács
Kapcsolódó könyv:
Madárbarát kert
Lepkebarát kert
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
