Álmos reggel, fenyőteával
Szerző: Mayerné Borics Erzsébet Létrehozva: 2011. november 03.
Sötét, nedves volt a hajnal. Nem sok kedvem volt kibújni az ágyból. Kapart a torkom, hasogatott a fejem. Fázósan húztam magamra a fürdőköpenyem, és lebotorkáltam a konyhába.
Valami test- és lélekmelegítőre lenne szükségem. Talán egy finom tea jól esne, amitől új erőre kaphatnék!
Igen, de milyet is készítsek?
Álmosan nézelődtem, válogattam a számba jöhető lehetőségek közül. Citromfű? Menta? Esetleg gyümölcstea, vagy más? Nem… nem. Egyik sem tetszett. Most úgy innék valami különlegeset, de mi van itthon?
Lábujjhegyre álltam, hogy felérjem a polcot, mert megakadt a szemem egy érdekes dolgon. Leemeltem, és próbáltam kinyitni. A kupak nehezen adta meg magát. Ragaszkodott a formás üvegtesthez.
Alig tudtam kivárni, hogy engedjen a szorításból, és megtudjam végre mit rejtegetett a belseje?
Zsenge tűlevelek, fűszerek, citrom, és cukor. Szorosan rétegezve. Ezek egyvelege mézszerű, erdőillatú és ízű sűrű szirup, sok „C” vitaminnal. Fenyőméznek nevezik, noha semmi köze az igazihoz. Tavasz óta érlelődött a feledés homályában.
Egy barátnőmtől tanultam a készítését. Az eredeti ötlet szerint a fiatal fenyőhajtásokat összetörjük, ledöngöljük és cukorral vegyítjük. Majd egy üvegben tesszük és hagyjuk hogy a cukor felolvadjon a levelekben lévő nedvességtől, és a gyantával keveredve sűrű sziruppá változzon.
Elkészítettem, de zavart, hogy túl sok cukor maradt kristályos állapotban. Az is lehet, hogy én csináltam valamit rosszul anno, ezért úgy döntöttem, hogy tovább fejlesztem, kicsit megváltoztatom a receptet.
A cukorból nagyon kevés vízzel előre szirupot forraltam, és hagytam kihűlni. A következő, ami változás volt, a fűszerek használata. Próbáltam olyan ízesítőket keresni, amelyek várhatóan illenek a fenyő feelinghez. Így esett a választásom a borókabogyóra, a korianderre, az ánizsra, a citrom levére és vékonyan lehámozott héjára.
Alapvetően kellemesen savanykás ízű, de a plusz hozzávalók még inkább felerősítették és kiemelték a lágy, selymes, kissé szokatlan gyantás íz világot. Valóban különlegesség vált belőle.
Nem csak ízesítésre, de önmagában is készíthető belőle tea. Kancsóba teszek bőven a levelekből, hozzá szárított hibiszkusz szirmokat, hogy színe is legyen.(Helyettesíthető más, nem karakteres teával) Forró vízzel felöntöm, és állni, hűlni hagyom. „Fenyőmézzel” és ráadás citrommal ízesítem.
Jövőre kipróbálom cukor helyett mézzel, tekintve, hogy igazi fenyőmézhez semmi esélyem hozzájutni. Szerintem így is vitaminbomba koncentrátum lesz belőle.
A tavasz még nagyon messze van. Addig még sokszor gyógyítgathatom a testem és lelkem fenyőteával, álmos, fázós téli reggeleken.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
