szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Amit a kubaiak is megirigyelnének: a szivarfa

Sulyok Józsefné, 2012. nov. 19.


Magyarországon, ha nem is gyakran ültetett, de kedvelt díszfa a déli, vagy közönséges szivarfa. Különös rejtély, hogy miért éppen ez a faj került be a természetbe és terjedt el Európában. Nemzetségnek ugyanis jóval mutatósabb vagy érdekesebb tagjai is vannak. Érdemes közülük néhánnyal megismerkednünk.

Amit a kubaiak is megirigyelnének: a szivarfa

A szivarfa nemzetség a népes és túlnyomó részt a trópusokon elterjedt trombitafélék családjába tartozik. Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Könnyen felismerhetők bugába tömörülő látványos, harang alakú, kétajkú virágaikról, de még inkább a hosszú, keskeny barnára érő tokterméseikről. Sok nyelvben erről kapták köznevüket: „szivarfa”. Tudományos nevük az észak-amerikai indiánok nyelvéből származik: ők catawba névvel illették az ott őshonos pompás szivarfát. A szivarfák vitathatatlanul a leghatásosabb, a leglátványosabban virágzó díszfák közé tartoznak.

 

Pompás szivarfára


Erre szeretném felhívni a figyelmet, amely talán a legnagyszerűbb tagja a nemzetségnek. Általában 15-20, de akár 30 méter magasra is megnövő, terebélyes lombhullató fa. Nagy, tojásdad, szíves levelei keresztben átellenesek, puha molyhos szőrűek. Viszonylag későn hajt ki tavasszal – akár a többi szivarfa – és nem sokkal azután, júniusban végálló bugákban nyílnak gyönyörű, nagy, enyhén illatos, harang alakú virágai. A virágok fehérek, torkukat sárga csíkok és bíborpiros pettyek díszítik. Termése 20-40 cm hosszú, kb. 1 cm átmérőjű hengeres tok, számos hártyás-szőrös lapos mag fejlődik benne. Eredetileg a Mississippi és az Ohio folyók összefolyása környékén ártéri, sík és dombvidéki erdőkben őshonos, de ma már a Sziklás-hegységtől keletre mindenütt elterjedt, gyakran ültetett fa.

A jó vízellátású, inkább nedves és meszesebb talajokat kedveli, de nem igazán válogatós, nehéz agyagban is jól fejlődik. Napos vagy félárnyékos fekvésbe való. A szárazságot viszonylag jól tűri és a légszennyezéssel szemben is ellenálló. Szarvasok, őzek, nyulak nem rágják le. Az időszakos, rövidebb elárasztást is sikeresen átvészeli. Nagy levelei, terebélyes koronája miatt igen jó, gyorsan növő árnyékoló fa. Őszi lombszíne nem jelentős, az első komolyabb fagy után lehullatja leveleit. Hátrányos tulajdonsága, hogy idővel túl nagy helyet foglal el, esetleg túl sötét árnyékot vet, és lombhullatás után is „szemetel” potyogó tokterméseivel. Ágai erős szélben kissé törékenyek.


Nálunk gyakorlatilag kórokozó és kártevőmentes, mivel ellenségei eddig még nem követték az óceánon keresztül. Ritkán levélfoltosság és lisztharmat jelentkezhet rajta. Barna színű fája igen értékes, mert viszonylag könnyű ugyan, de meglehetősen tartós, ég a földdel érintkezve is nehezen korhad. Ezért használták régebben villanypóznaként, vagy vasúti talpfaként. Szemcsézett mintázata miatt a bútorgyártás kedvelt alapanyaga, de faragványok készítésére is alkalmas.

 

Az Európában, így nálunk is elterjedt déli szivarfától nagyobb termete és levelei, de főleg jóval nagyobb virágai különböztetik meg. Levelei megdörzsölve nem kellemetlen szagúak, mint a déli szivarfáé, termései szélesebbek. Egy-két héttel korábban nyílhat, mint az. Sokkal szívósabb, igénytelenebb, virágzása látványosabb. Télállósága is jobb, hiszen a déli szivarfa eredetileg az USA délkeleti részén honos.


A déli szivarfa mellett, érdekességük és szépségük miatt érdemes néhány pillantást vetnünk három kínai fajra. Közülük az első nem ismeretlen az európai kertkultúrában.

 

Sárga szivarfa


15 méter magasságig növő, formás koronájú lomhullató fa. Keresztben átellenes álló, jókora, széles tojásdad, érdes levelei sekélyen háromkaréjúak, kihegyezettek. Végálló, akár 30 cm hosszú bugavirágzatában, júniusban nyíló, harang alakú, 2 cm hosszú, halványsárga virágainak torka bíborszínnel pettyegetett. Szeptember végén, októberben érnek be és nyílnak fel 25-30 cm hosszú toktermései, amelyek számos repítő-szőrös magokat tartalmaznak. Közép és Észak-Kínában honos, de ősidők óta gyakran ültetik az egész országban.

 

Japánban is már réges-rég átkerült, és helyenként kivadult. Virágai kellemes illatúak, jó méhlegelők. Levele megdörzsölve aromás illatú. Amerikai rokonaihoz hasonlóan a talajokban nem válogat, legyen az homokos vagy nehéz agyag. A nyirkos, semleges, vagy kissé meszes talajokat kedveli a legjobban. Teljes napra ültetve fejlődik igazán jól, a légszennyezésnek kitűnően ellenáll. Teljesen télálló, és jól űri a forró nyári területeket. Virágait, zsenge terméseit és leveleit Kínában helyenként főzve, sütve fogyasztják, de előtte áztatják a keserű íz eltávolítása érdekében.

 

Népi gyógyászati felhasználása igen széleskörű. Többek közt termései és hajtásai főzetét erős vizelethajtó szernek használják. Kérgéből gyulladás-gátló, vérzés és fájdalomcsillapító szert készítenek. Magja vesebetegségek gyógyítására szolgál. Fája igen magas minőségű, jól megmunkálható, gyönyörű színű és textúrájú. Felhasználása nagyon hasonló a pompás szivarfáéhoz. Fontos alapanyaga a 4000 éve használt, híres és népszerű, héthúros kínai citerának, a kucsinnak.


Nem olyan látványos, mint a pompás szivarfa, de mutatós levélzete, különleges virágszíne, szép koronaformája kívánatos dísznövénnyé teszi. Keskeny, hosszú tokterméseinek csokrai lombhullás után is sokáig díszítenek. Kínában rendkívüli megbecsülésnek örvendő, kitüntetett fa. A négy honos faj közül ezt ültetik a leggyakrabban. Sokfelé lehet látni matuzsálem korú példányait palota és kolostorkertekben. A kínaiak a szivarfa lombhullásának kezdetétől számítják az ősz beköszöntét.


A szivarfák könnyen nevelhető és tartható fák. Metszeni nem szükséges, de ha valamilyen okból vissza kell vágni, akkor azt jól tűrik, könnyen regenerálódnak. Ezt használják i a brit kertészek, amikor az erőteljesen visszavágott növény vízhajtásai díszítenek nagy levelekkel. Az átültetésük sem okoz gondot, bár mélyre törő gyökérzetük miatt konténeres vagy földlabdás növényeket érdemes ültetni. Méretük miatt csak nagyobb kertbe, vagy parkba ajánlhatók. Nagy leveleikkel jó árnyékadók, hő és hangszigetelők. Csodálatos látvány a többi, már levirágzott fa zöldje közül integető, virágokkal zsúfolt szivarfa.


Hegyeslevelű szivarfa


Szintén kínai faj. Háromszög-tojásdad levelei jóval kisebbek, sötétzöldek, nem karéjosak, hosszú kihegyezettek. Végálló, kevés virágú sátorozó fürtvirágzatában a harang alakú, illatos virágok halványpirosak, torkukban sötétbíbor pöttyökkel. Közel fél méter hosszú, de csak 6 mm széles toktermései nagyon mutatósak. A természetben Közép-Kínában honos, a sárga szivarfához hasonlóan régi idők óta sokfelé és gyakran ültetik Kínában. Idős korban szokatlanul kicsik a levelei.

 

Rózsás szivarfa


Termetes, 25 méter magasságig növő fa. Háromszög-tojásdad levelei egyenes vállúak. Harang alakú, illatos, 3 cm hosszú virágai halványpirosak, vagy halványlilák, torkukban bíborszín pöttyökkel. Nemcsak a virágok színe, hanem a szivarfák között leghosszabb, 50-80 cm hosszú toktermése is különleges. Közép és Délnyugat-Kínában él. Különleges díszértéke miatt gyakran ültetik hazájában, Európában még gyűjteményes kertekbe is ritkán látható.
 

Kapcsolódó cikk:

Majomkenyérfa, a leghatalmasabb lomblevelű fa

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé

2019.szeptember 23., hétfő / 09:18

Gömjuhar törzsén betegség


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia