Az 1956-os forradalom 9. rész
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2009. november 13.
Vásárosnaményból, a Sztálin út 49-ből
Előzménye: Az 1956-os forradalom 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész , 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész
Pisztoly és bilincs
Édesapám Matild húgának a férje, Tiba József a naményi Dohánybeváltóban volt vezető beosztásban. Október végén a községi Nemzeti Bizottságban úgy döntöttek, hogy a rendőröktől, a pártvezetőktől el kell venni a fegyvereket és megbízható egyéneknek kell odaadni.
Valamilyen úton, utólag sem derült ki hogyan, nagybátyámhoz is került egy pisztoly, amit sohasem használt, de többen látták nála. Amikor Naményban is elült a forradalmi hevület, kezdték összeszedni azokat az embereket, akik hangadók és tevőleges intézkedők voltak.
Ez 1957 tavaszán kezdődött el. Emlékszem egy furcsa esetre. Többen fiúk, a Nemzeti Bank melletti játszókertben bújócskáztunk, s köztünk volt osztálytársam Balogh Jóska is. Játék közben kinéztem a Rákóczi útra és láttam, hogy egy rendőr kíséri az állomás felé gyalog, megbilincselve Balogh Bertalant, aki a Csipke étterem pincére volt. Odaszaladtam a fiához és mondtam neki, hogy:
- Ott viszi apukádat egy rendőr!
Ő odanézett és zavarba jött. Az apja is meglátott menetközben bennünket, de nem szólt, nem intett, csak összebilincselt kezét felemelve szemét törölgette. Mi pedig bújócskáztunk tovább…
Tiba József nagybátyámat is bevitték a rendőrségre és faggatták, hogy hová tette a pisztolyt. Ő önvédelemből tagadta, hogy nála lett volna fegyver. Így nem tudták rábizonyítani, hogy valóban lett volna pisztolya. (Szüleim beszélgetéséből tudom, hogy amikor érezte, hogy baj van bedobta a pisztolyt egy kútba.)
Néhány napra a rendőrségi pince fogdájába zárták be. Némi ennivalót a családnak is be lehetett vinni, amit az őr adott át neki. Egyik alkalommal lánya, unokanővérem Anikó sírva mondta édesanyámnak, hogy:
- Keresztanyám tegnap bekérezkedtem az ügyeletestől apuhoz, s vittem neki egy almát, mert csak az volt otthon.
Édesanyám is elsírta magát, majd gyorsan készített egy kis ennivalót és Anikó meg én bevittük a rendőrségre, s addig könyörögtünk az őrnek, hogy leengedett bennünket a dohos, nyirkos, széngáz szagú, sötét pincébe. Amikor meglátott bennünket Jóska bátyám, sírni kezdett. Ő sírt belül a rácson, mi meg kívül a folyosón.
Anikó sírva kérdezte az apjától:
- Mikor jössz haza apu?
- Nem tudom – felelte könnyek között a nagybátyám.
A jelenetet látva az őr is elérzékenyülve törölgette a szemét, majd terelgetett bennünket kifelé, közben annyit szól vissza a rács felé:
- Kellett ez neked Tiba Jóska!
Jóska bátyám nem szólt rá semmit, két kézzel fogta a rácsot és sírt.
Az élet és a magyar sors fintora, hogy az alatt a hét alatt, amíg bent tartották, Tiba Józsefet, a fogdában, Zeleznik Gyula (felesége unokatestvérének férje) és Katona József - a Dohánybeváltó szolgálati lakásában, szomszédjaként vele együtt lakó - őrizte.
Tiba Józsefet - ezt a tehetséges fiatal szakembert - kiszabadulása után nemsokára vezető beosztásából leváltották, családi élete tönkrement. Szerintem sohasem tudta feldolgozni a vele történteket…
Folytatása: 1956-os forradalom 10. rész
Kapcsolódó cikk:
A beolvasás
Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Könyvek
Novellás kötet
Fórum
Kapcsolódó könyv:
Faanyagok enciklopédiája
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
