Az öreg prímás
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2009. november 28.
Papp Lajos Tiszavasvári muzsikusának, aki 75 éve vette kezébe a hegedűt.
Hegedűje sírt, mesélt, zengett,
rebbent húrjairól a hang,
kedvére húzta a hallgatóknak,
nem számított a cím, s a rang.
Hetvenöt esztendő nagy idő,
amit kitöltött a dal,
s a nyolcvanöt éves prímás lelke,
így maradt fiatal.
Kezei közzé a hangszer,
mint csábos asszony simult,
ujjai alatt a virgonc húr,
szelíd jószággá idomult.
Állt a zenész a hangszerével,
mint hadvezér a szírt-tetőn,
és küldte hegedűszólóját
szívet, lelket bizsergetőn.
Kísért ifjú párt nászra, esküvőre,
bálokban táncra csábított,
külhonba, s világgá vitték hírét,
májusban szerenádot adott.
Dallal kísért sok zenészt, barátot is
utolsó útjára,
s a részvéttől, szomorú nóta ült,
a hegedű húrjára.
Lelkük dallal szállt a csillagokra,
az öröklétnek zenélni,
csak Ő maradt itt, hírmondónak,
múló időkről regélni.
És játszott hangszerén önfeledten,
a hangok mindenkit lenyűgöztek,
míg nem egyszer virtuóz ujjai,
tovább már nem engedelmeskedtek.
Elhalt a hegedűn a nóta,
árválkodik a szekrény tetején,
nem szólal meg, nem játszik azóta,
gazdája mereng, ügyetlen balkezén.
Várja egykor újra zenélhessen,
játsszon úgy, mint senki más,
s a lelkében élő szép muzsikaszó
hirdesse, él még a vén prímás.
Kapcsolódó cikk:
Kapcsolódó rovatok:
Kapcsolódó könyv:
Elfeledett magyar mesterségek, népélet
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
Köszönöm az elismerő szavakat. Tudom, hogy aki zenét kedvelő, művelő családból származik, annak egy öreg zenész zenei életútja több, mint egy amatőr hallgatónak. Ez sejlik ki a vélemény nyilvánításodból is. Szívből jött a vers, mert naponta látom, hogy Lajó bácsi ügyetlenné vált balkeze miatt nem hajlandó játszani kedves hangszerén, mert nem akar önmagának sem csalódást okozni.
Te igazán tudod, mert gyakorlod, hogy aki ír, az a jövőnek szeretne a múltról, jelenről valamit megörökíteni. Még egyszer köszönöm az elismerő mondatokat.
Üdvözlettel: S. József
Örülök, hogy ezt a témát is megtaláltad. Versed minden bizonnyal baráti lelkedből fakadt. Gyönyörű. Akiről szól ez a kis versike, az nagyon megérdemli, mert szivből jövő, szívhez szóló muzsikájával sok embert szórakoztatott, örömre, táncra perdített, vagy éppen nagy bújának átvészelésében segédkezett. Érdeklődéssel figyelem szépírói munkásságodat. Gratulálok. Csak igy tovább, a kijelölt úton.
Ha-Ha-Ha. - Hankó András