Balmazújváros dala
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2011. július 08.
Zöld mezőben, túzok csőrén, három búzaszál
hirdeti, hogy szíves vendég az, ki erre jár.
Hol kincses puszta őrzi, vadak csapatát,
műves kezek, mesterművek ősök fortélyát.
Hortobágyi puszta, hajdúsági lösz,
összeforrt e tájon, mégis különös,
zsombék és nádas, dúsan termő táj,
határán egy büszke város, sok száz éve áll.
Balmazújváros, a mezők városa,
vándorló népek, pásztorok otthona,
hol német, szlovák, magyar egykor honra lelt,
minden bajra, sorscsapásra hűséggel felelt.
A meghódított földön város épített,
szorgalma tekintélyt, s nagy határt kerített,
szülöttei vitték világgá hírnevét,
reánk bízva a tájak megtartó erejét.
A csodálatos díszparkot, regélő szobrokat,
kastélyokat, templomokat, fákat, bokrokat,
tündérkerti sétány bús hangulatát,
nem felejthet balmazi, ha szereti városát.
Zöld mezőben, túzok csőrén, három búzaszál
hirdeti, hogy szíves vendég az, ki erre jár.
Hol kincses puszta őrzi vadak csapatát,
műves kezek, mesterművek ősök fortélyát.
A vers megzenésítésre vár.
A verset írta: Sulyok József
Kapcsolódó cikk:
Tiszavasvári dala 1., Tiszavasvári dala 2.
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
