Bambusz, a legmagasabb lágyszárú
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2010. május 24.
Ismerjük meg a bambuszt, amely kiérdemelte a leggyorsabban növő növény címet és képes sötétben is növekedni!
A bambusz maláj szóval összességében kb. 45 növénynemzetséget jelölünk. Ezek a növények mind az egyszikűek és a pázsitfűfélék családjába tartoznak. Összesen kb. 600 fajt különböztetünk meg.
A bambusz botanikus szempontból nézve nem fa, hanem fűféle. Közeli rokona a kukoricának, rozsnak és a búzának. Egyes fajok 24 óra alatt képesek 80-100 centimétert nőni. A kiotói egyetem botanikusai egy rekordnövekedést mértek meg. A „madake” bambusz egy nap alatt 132 cm nőtt. A bambusz szalmaszára kezdetben 1 millimétert nő percenként, s olyan gyorsan növekedik, hogy szinte hallani lehet. A csírázást különös, tompa sustorgás kíséri.
A bambusz a legmagasabb lágyszárú növény. Egyes fajok szalmaszára rövid időn belül elérheti a 30-35 méteres magasságot. Szárának vastagsága 1-30 cm-ig terjed. Érdekes tulajdonsága, hogy a szár vastagságát meg lehet állapítani, még mielőtt a mag kicsírázik. Elég a talajban megtalálni a csíranövény csúcsát, és lemérni annak átmérőjét. A maximális vastagság megegyezik a majd felnövő bambusz szárának vastagságával. Ha a fiatal hajtást hosszában kettévágjuk, jól megfigyelhetjük a majdani növény szárcsomóit.
A bambusz óriási növekedési ereje a sejtek kitágulási képességének és a földalatti részek által termelt, nagy mennyiségű energiának köszönhető.
A növény többsége úgy segít a gyökerek munkájában, hogy rögtön a csírázás után leveleket fejleszt, amelyekkel a napfényből energiát állít elő. A bambusz az egyetlen olyan növény, amelyik a sötétben is tud növekedni. A szár hossza attól függ, hogy milyen feltételek mellett fejlődött a fiatal növény. A bambusznak megfelel a műveletlen talaj, pl. az erei tisztások. Az elhullott és kicsírázott magok aránylag gyorsan, több négyzetméter kiterjedésű gyökérzetet fejlesztenek. 4-5 év elteltével ezen a helyen egy sűrű bambuszliget nő.
Az egyes fajok különböző korukban virágzanak és teremnek, 30-60 éves koruk között. A bambusz ekkor kezd szétágazni, koronát fejleszteni és virágzani. Többnyire 2-3 idényen át, néha akár 8 évig is virágzik. Ez idő alatt a gyökérzetben elraktározódott tápanyag teljesen elhasználódik, és a növény elpusztul. Az ilyen növények, amelyek életük folyamán egyszer virágoznak és teremnek, azután pedig elpusztulnak, „monokarpikus” növényeknek nevezzük. De találunk köztük „polikarpikus” fajokat is, amelyek életük során többször teremnek anélkül, hogy elpusztulnának. Érdekes, hogy egy adott faj összes egyede ugyanabban az évben virágzik, függetlenül attól, hogy a világ mely részén nő.
Európa hideg területein és az arktikus övezeten kívül szinte mindenütt megtalálható: a trópusi esős övezetben, de a négyezer méteres hegységek lejtőjén is. A legideálisabb termőterületek Malajziában, Thaiföldön, Fülöp-szigeteken, Japánban, Kínában és Indonéziában vannak. Ázsiában évezredeken át meghatározó szerepe volt a bambusznak az emberek életében.
A bambusz szára kezdetben zöld színű és viszonylag puha. Két-három év elteltével megsárgul, megfásodik és kemény lesz. Egyes fajoknak olyan kemény a fája, hogy régebben kardokat készítettek belőle. Amikor az ilyen bambuszokat vágják, állítólag szikrázik a fejsze.
A bambusz a legfontosabb tápláléka az óriáspandának. Mivel étrendjének a 90%-át a bambusz teszi ki, ezért a bambuszmedve nevet kapta. A bambusz jól tűri a fagyokat, de a hosszan tartó fagyokat nem éli túl. A fiatal, spárga ízű hajtása nagyon tápláló. Sört és különböző ínyencfalatokat készítenek belőle. Leveleit és vékony hajtásait a szarvasmarhák és az elefántok takarmányozása használják. Télen, ha hidegebb van, bambusszal tüzelnek. A hasított bambuszból különböző használati cikkeket, viaszos nedvéből gyertyát készítenek, de a gyógyászatban is hasznosítják. A szárából készült kivonatot vérhas, tuberkulózis, sárgaság és különféle kiütések gyógyításra alkalmazzák.
Az Európaiak először Marco Pólótól hallottak erről a csodálatos fűféléről, aki eljuttatta egészen Kínáig. A kínaiak összefont bambuszköteleket hidak építésénél is használták.
Az ázsiai parasztok a házaikat, pajtáikat, kerítéseket is bambuszból készítették. A szárából szinte mindent készítenek: vizes-edényeket, bútort, szerszámok nyeleit, evőeszközöket, pipákat, játékokat, hangszereket.
A kemény, elfásodott, bambuszszárból deszkákat, árbocokat, tartóoszlopokat készítenek. Egyes országokban a bambusz szárából készítik az ún. bambusz-betont, ahol a szár helyettesíti a vasat. A növény további előnye, hogy az ültetvény többet ért, mint ugyanannyi területen lévő erdő. Több országban a papírgyártás alapanyagaként is főleg bambuszt használnak. Kemény csomagolópapírt éppúgy készítenek belőle, mint finom hártyaszerű papírt. A kínaiak, már jóval a papír felfedezése előtt, bambuszlevelekre írtak. A levelek puha felületére maradandóan és jól lehet írni, anélkül, hogy elszakadnának.
Nyugaton a papír felfedezése előtt papiruszra vagy pergamenre írtak.
Mivel a bambusz ilyen fontos a mindennapi életben, nagy jelentőséget tulajdonítanak neki a szellemi szférában is. Ázsiában már ősidők óta a szellemi és erkölcsi értékek szimbóluma. A kínai művészetben a bambusz ábrázolása külön festészeti irányzattá fejlődött. A képen az elrendezésnél vigyázni kell arra, hogy egy helyen háromnál több bambuszszár ne keresztezze egymást.
Nálunk egyelőre inkább dísznövényként termesztik, mivel igen dekoratív növény. Többféle változatban is létezik: sárga, zöld, fekete, zöld alapon sárga, sárga alapon zöld csíkos szárszínű változat is. Az alacsonyabb fajtákat talajtakaróként, a közepes növésűeket sövényként, a magasakat pedig ligetek, erdők formájában termesztik.
Kapcsolódó cikk:
Kapcsolódó könyv:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
