Bashalmi hadifogoly
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2011. május 09.
A Tiszaeszlárhoz tartozó Bashalom tanyán 1944. december közepén eltűnt a 18 éves Üveges Pál, akit mindenki csak Pulónak becézett. A nagyra nőtt, koránál idősebbnek látszó, derék, jóravaló fiút mindenki kedvelte a tanyában.
Egyik délelőtt, hóna alatt egy kisbaltával a fiú elindult, hogy a faluszéli erdőből karácsonyfának való fenyőfát szerezzen. Ígérte az anyjának - aki a háborús idők miatt féltette, - igyekszik haza, de sem délre, sem estére nem tért vissza. Futótűzként terjedt el a tanyában, hogy Puló eltűnt. A család tagjai sötétedésig keresték, de nem találták. Másnap a rokonok, ismerősök is átfésülték az erdőt, a nádast. Kutatva, hogy nem lett-e rosszul valahol? Nem ütötték-e agyon ebben a háborús, zavaros időben? Nem lőtték-e le ruhájáért, csizmájáért csellengő orosz katonák? Egész nap keresték, de nem találták.
Az emberek keresés közben tanakodtak, morfondíroztak, hogy hová tűnhetett Puló. Mivel semmiféle nyomot nem találtak, a legtöbben arra jutottak, hogy elfogták és elvitték az oroszok hadifogságba, „málenki robotra”, mint sok mást a környéken.
Eltelt egy jó hét, de Üveges Palinak se híre, se hamva nem volt. Az emberek - a család kivételével - kezdtek napirendre térni, a furcsa eltűnés felett, amikor az egyik délután a helyi kocsmába betért a környező falvakban házalni járó falú szélén lakó cigányember. Az emberek beszélgetésére felfigyelve tudta meg, hogy eltűnt Puló. Eszébe jutott és elmondta, hogy amikor egy jó hete útnak indult, látta, hogy Puló a kiserdőtől nem messze, a dombon lévő orosz, rádiós bunkernél két katonanővel beszélget, de ő ment tovább.
A hírre összeszaladt a család, és a tanyasi kupaktanács. Tanakodtak, hogyan, s kinek kellene elmenni a bunkerhez, s megkérdezni, hogy mit tudnak Pulóról. Valakinek eszébe jutott, hogy Lipták Jani bácsi az I. világháború után orosz hadifogságba esett. Évekig kint volt, s megtanult oroszul. Az öreg kisebb rábeszélés után elvállalta, hogy kimegy a Bunkerdűlőbe. (A bashalmasi nép ma is így hívja ezt a helyet.) De kérte, hogy két falusi nemzetőr kísérje el, mert soha sem lehet tudni, mi történhet.
A magas, homokos dombba beásott bunkerben rádió adó-vevő működött. Három fiatal, jó húsban lévő, derék orosz katonanő vette, továbbította a híreket, parancsokat. Az egyik őrizte bunker bejáratát, a másik a rádiónál volt, a harmadik pihent, felváltva. A hadtáptól rendszeresen kaptak ellátmányt, élelmet, így a távolabbi tanyasiakkal nem kerültek napi kapcsolatba. Ezért is tűnt kockázatosnak ismeretlenül a vállalkozás.
A bunkerhez közeledő három férfit az őrködő katonanő már messziről észlelte, s magához vette az ajtó mellé támasztott dobtáras géppisztolyát. Amikor vagy húsz méterre voltak a katonanőtől, megálltak és Lipták János oroszul, hangosan mondta, hogy fegyvertelenül, békességgel jöttek. Az őr intett, közelebb mehetnek, de a fegyvert rájuk szegezve tartotta. Jani bácsi elmondta, hogy egy fiút keresnek akivel - úgy tudják - egy jó hete ők is beszéltek. Az őr nem válaszolt. Bekiabált a bunkerbe, amire előjött egy másik nő, vélhetően ő volt a parancsnok. Neki is elismételte, oroszul az öreg Lipták, mi végre jöttek. A katonanő nagy meglepetésükre azt mondta, hogy a fiú náluk van, az ő hadifoglyuk, minden igényüket kielégíti, meg vannak vele elégedve, ezért nem engedik haza.
Amikor a parancsnoknő a bunkerből kilépett félig nyitva hagyta a nehezen nyíló ajtót, s így a küldöttek beláttak a földbe vájt helyiségbe. Nagy meglepetésükre Puló feküdt egy priccsen, kezében füstölgő cigaretta, az ágy mellett egy valahol rekvirált hokedlin egy üvegben ital és egy félpohárnyi bor volt. Az egyik nemzetőr beszólt Pulónak, hogy jöjjön ki. Amikor az lassan felcihelődve kiment határozottan mondta, hogy jól érzi magát itt és még nem akar hazamenni. Jelezték neki a parlamenterek, hogy a család nagyon aggódik érte és várják. Kérték menjen velük, s ha akar, később visszajöhet. Ezzel a feltétellel a katonanők, ha nehezen is, de hazaengedték a „becses” hadifoglyot.
Nagy volt Bashalmán az öröm és megkönnyebbülés, hogy megkerült Puló. A vele egykorú fiúkban meg az irigység, amikor megtudták Üveges Pali egy hetes, fogságbeli aranyéletét. Egyesek tudni vélték, hogy Puló állta a szavát, és titokban ki- ki járogatott a Bunkerdűlőbe szolgálattételre, amíg a katonanőket tovább nem vezényelték…
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
