Borostyán, a nagy túlélő
Sulyok Józsefné, 2010. okt. 11.
Szinte hihetetlen, de ismertek 400 évnél öregebb példányok is, amelyeknek törzse csaknem egy méteres átmérőjű. A legismertebb és talán a legöregebb példány a wittembergi borostyán, amely állítólag már Luther idejében megvolt.
Elágazó, a talajon kúszó, vagy valamely támasztékon magasra felnő. Idősebb példányok nem támaszkodó, új, szabad ágakat hajtanak.
A levelek váltakozó állásúak, fiatalon szőrösek, később kopaszok, fényesek, felül sötétzöldek, legyező alakban szétterülnek. Nagyon különböző alakúak a levelek. Lehet sarkosan karéjos, szív alakú, többnyire fehéren erezettek, nagyon érdesek és fényesek. A felső levelek a teljes napsütésben tojásdad alakúak, nem karéjosak, ép szélűek, tompa-zöldek.
Levelei a virágtalan ágakon két sorban rendeződtek. A virágok jelentéktelenek, kétivarúak, zöldesek, félgömb alakú ernyőbe egyesültek. A murvák kicsik és bőrneműek. A sziromlevél kívül barna, belül zöld, hamar lehullik. A termés borsó nagyságú, gömbölyded. A magvak vese alakúak, sötétbarnák, végül kékes-feketék.
Gyakran találkozhatunk vele csalitosokban, köves erdőkben, öreg fákon, sziklákon, törmeléklejtőkön, várak falain, öreg épületeken, várfalakon. Síkságtól 1900 m-ig főként mésztalajon. A bükkhöz hasonlóan az enyhe, óceáni klímát szereti. Nyugat-, Közép- és Dél-Európában terjedt el.
Északon még Nagy-Britanniáig, Norvégiáig és Dél-Svédországig fordul elő. De megtalálható keletre Oroszországig, a Fekete-tengerig, délen Görögországig és Szicíliáig meghonosodott. Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában nem található.
Késő ősszel, augusztustól szeptemberig virágzik. Termései csak a következő évben érnek.
A borostyán az egyetlen kúszónövény, amelynél a gyökérzetben „munkamegosztás” van. Ugyanis a talajban gyökerező felszívó és kapaszkodó, illetve tapadó léggyökerei vannak.
Árnyékkedvelő növényként közkedvelt a kertekben. Legalkalmasabb falak és rácsok befuttatására és szegélynövényként, de cserepes növényként szobában is. A magas hőmérsékletet tartósan nem viseli el. A kereskedelemben kínált formákat vegetatívan szaporítják, többnyire dugványozással.
Termését gyantatartalma miatt a madarak általában nem fogyasztják, az ember számára meg mérgező. A borostyán is olyan növény, amelynek múltja szorosan kapcsolódik az emberiség történelméhez.
Már a klasszikus ókorban gyakran használták az ornamentális díszítésben. A görögök isteneiknek áldozták. A kis Dionüszoszt csodálatos módon sűrű borostyán mentette meg a lángoktól, s legrégebbi ábrázolásain borostyánkoszorút visel. A gyógyászatban leveléből és fájából gyógyszert készítenek köhögés, fulladás csökkentésére.
Kapcsolódó cikk:
A borostyán
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.február 17., hétfő / 20:02