Csodálat
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2011. április 18.
Zizegő fának ághegyén
rügy fakad a múló helyén,
napban fürdik, levelez,
virágot bont, lengedez.
Harsány szín és üde illat,
pompázza e röpke utat.
Virág érik, kelyhe nyílik,
magvazón jövőbe hullik.
Levél, szirom terhe nélkül,
sárgás – barna színre békül,
pereg, forog, mint az örvény,
teljesül az örök törvény.
Kapaszkodna anya-ágba,
széllel szembe, mindhiába.
Ágról szakad sok kis levél,
földre hullva zizeg, zenél.
Falomb veszlik, rőt avarnak.
Fagyos szelek felkavarnak,
szétsebeznek minden szálat,
így illan el a csodálat.
Kapcsolódó vers:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
