Egy séta az Erdőteleki Arborétumban

Topor Erika, 2012. ápr. 24.


Magyarország igen gazdag növényvilága már lassan csak emlék, mivel az integrációkkal és iparosodással egyre jobban fogyasztjuk saját környezeti értékeinket. A honfoglalás kori vagy középkori vadregényes táj emlékét már csak foltokban találjuk valamelyik arborétum, vagy botanikus kert falai mögé zárva. Sajnos sokszor ezekre a kertekre sem fordítanak elég figyelmet, ezért sokak helyzete nagyon rossz, gondozatlanok, fajszegények.

Egy séta az Erdőteleki Arborétumban

Viszont helyenként a szerény anyagi körülmények ellenére is igen nagy gazdagságot találunk a kertekben. Többszáz éves faegyedek tekintenek ránk a magasból, úgy, hogy csak sejtetik velünk, milyen idősek. Értéküket még igazán ekkor sem tudjuk. Ezek azok az eszmei értékek, melyeket sokan nem értenek meg. Csak egy nagy fa, amely lehet, hogy jövőre kidől, vagy belecsap a villám – mondják sokan egy kopaszabb fát szemlélve. De milyen nagy a veszteség? Ezzel ki foglalkozik? Egyes idősebb példányok már a történelem olyan korszakaiban is azon a helyen álltak, amikor mi, csodálóik még meg sem születtünk, pedig ők láttak csatát, szerelmet – mindent. Sebeket viselnek magukon, ezek sosem fognak összeforrni, örök emlék marad mind.


Sok helyen már idegenforgalmi látványosságnak számít egy botanikus kert vagy arborétum. Néhány falu, város nevét is jó páran csak onnan ismerik, hogy „valami kert van ott”. Sok ilyennel találkozhatunk, mint például a Jeli Arborétum esetén, de ilyen Alcsútdoboz vagy Vácrátót is. A falvak, városok képét, hangulatát megszépíti a város szívében álló kert, vidékiesebb, barátságosabb jelleget kölcsönöz a befogadó városnak, falunak.

 

A Bükki Nemzeti Park részeként ismert Erdőteleki Arborétum számos látogatót vonz csodálatos növényvilágával az év bármely szakában. Közel 1500 taxont számláló növényállományával az ország legjelentősebb arborétumai közé tartozik. A kertnek számos arcát ismerheti meg a négy évszak változásával az ide látogató természetbúvár. Nem csak a turistákat, de a szakemberek figyelmét is méltán felkeltette a gazdag növénygyűjtemény, hiszen számos olyan taxonnal találkozhatunk, ami kevés helyen fordul elő hazánkban.


Erdőtelek Füzesabonytól nem messze fekvő kicsi község, melynek szélén, szinte határán található az arborétum. Az Alföld északi részén, igen szélsőséges viszonyok között alakította ki Kovács József az arborétumot, példát mutatva a kor dendrológusainak. A kert különlegessége abban rejlik, hogy az alföldi viszonyok mellett is igen fajgazdag. Impozáns faóriások, ritkaságok várják az odalátogatókat.


Az arborétum két fő részre tagolódik: az öreg arborétumra – azaz a volt Butler kastély parkjára, valamint az új arborétumra, amelyet a terület bővítésével hoztak létre. A csodálatos kert varázslatos élményt nyújt! Sokszor megtévesztő hasonlóságot mutat az öreg arborétum egy-egy parcellája a természetes társulásokkal. A régi arborétumot elhagyva, átléphetünk az új arborétumba, ahol romantikus stílusú tavacska és sziget fogadja a vendégeket. Fiatal kora ellenére ez a kertrészlet is gyönyörű képet mutat – nem csoda, hogy a természetfotósok kedvelt helyévé vált az utóbbi években.


Erdőtelek első írásos említése 1215-ben történt Erdev névalakban, majd később a pápai tizedjegyzékben találkozhatunk az Erdőtelek megnevezéssel. Rengeteg tulajdonos keze alatt megfordult a birtok (Sápy Gáspár, Bornemissza Margit, Gellérfy István), első jelentős tulajdonos a Butler család volt. A Butlerek a kastélyt, a kerttel együtt 1715-ben kezdték el építeni. A Butler családi kastélybirtok területét nevezzük ma az un. Régi Arborétumnak. A család magyarországi ágának kihalása után elárverezték a birtokot (a kastélyt a kertettel) és 1870 körül dr. Kovács József vásárolta meg. Ő létesített a falusi kastélykertből „élőnövény-gyűjteményt”. Kováxcs doktor csodálatos dendrológiai tájképi kertet létesített az erdőteleki kastélyparkban, ezzel megcáfolta a szakirodalom akkoriban gyakran hangoztatott tévhitet, mely szerint az Alföld zord időjárásában, aszályos nyara mellett nem lehet örökzöldeket telepíteni ezekre a területekre.


A doktor állandó kapcsolatot tartott a hazai és külföldi botanikus kertekkel, gyakran cserélgették újdonságaikat, különlegességeiket. Publikációi nemcsak a hazai lapokban jelentek meg, több dendrológiai cikket írt a külföldi szaklapoknak is. Az arborétum a XX. század húszas éveiben már több mint háromszáz taxont számlált, közöttük több értékes egzótával. 1929-ben az akkor már 350 féle növényt éltető arborétumról a Kertészeti Lapokban jelent meg ismertető, különös tekintettel a hideg, téli időjárás hatásaira.


1951-ben az Arborétumot az Országos Természetvédelmi Hivatal védetté nyilvánította. A kert kezelője 1951-től a Mátrai Erdőgazdaság lett, lelkes irányítója pedig a kiváló képességű Dénes Kamilló kertmérnök volt. 1971–től a Fővárosi Kertészeti Vállalat kezelése alatt állt, 1976-tól Novák Károly volt a kert vezetője.


Az Erdőteleki Arborétum a Bükki Nemzeti Park része lett 1984-ben. Az 1950-ben védetté nyilvánított 7 hektáros terület korlátozottan látogatható. Több mint 700 féle fa élt itt. A területe bővült (teljes területe ma már 7 hektár), és gyűjteménye is gazdagodott: 1300 taxon él a szépen kialakított park területén.


1984-től a Bükki Nemzeti Park kezelésébe került és fokozott védelemben részesült. 1985-ben Novák Károly megkezdte a bővítést újabb 3 ha bevonásával és egy mesterséges tóval. 1989-ben sikerült továbbfejlesztenie újabb 19 ha fűzes, égerlápos területtel. A jelenlegi terület 25,5 ha, fokozottan védett, ebből 6 ha területen csodálhatják a látogatók a régi és új gyűjteményes kertet.


Már a kapuba érve csodálatos látvány fogadja a látogatót. A jegypénztár mellett egy grandiózus magasságba emelkedett vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) áll, mely óriásra nőtt gyökérzetével vette birtokba amúgy csekély területét. Leginkább leveléről és gömbölyded terméséről lehet felismerni. A levelek ujjasan összetettek, ülő levélkéinek száma 5-9. Virágaik kúpos bugákban nyílnak, többnyire fehérek, de a szirmokon színes foltok figyelhetők meg. Termései gömbölydedek, 1-3 magvúak. A nagy magvakon világosabb barna köldökfolt díszlik. A magok sok keményítőt, szaponint és keserűanyagokat tartalmaznak. Ha a magot szétbontjuk, a benne lévő szikleveleket sárgának látjuk. Ez a szaponin-tartalom leglátványosabb jele. Ezzel a jelenséggel a borbolyák (Berberis nemzetség) esetében is találkozhatunk, ha eltörjük egy-egy águkat, sárga színanyagú folyadék szivárog ki belőlük a törés mentén.


Kissé beljebb a szemünk előtt egy szintén hatalmas fa tűnik fel. A császárfa (Paulownia tomentosa) felfelé törő óriási ágai teljesen beterítik az égboltot. Lehullott leveleit tudjuk csak szemügyre venni, mert első ágai is igen magasra nőttek, legalább 5 méterre. Levelei hatalmas, nagy levéllemezűek. Felületük kissé érdes, szőrös, melyet csak tapintáskor érzünk. Illatos virágzatai az előző évi hajtásrészeken nyílnak. A virágrügyek már ősszel is láthatóak, virágrügyei csupaszak. A hajtáscsúcson elhelyezkedő virágok bugásak, nyúlánk tengelyűek. Termése nagyon érdekes kopáccsal nyíló toktermés. Formáját egy császári süveghez hasonlítanám. A Kínából származó fa a nevét Anna Paulownáról kapta, I. Paul weimari gróf lányáról. Nagy élénk színű virágaival az egyik legszebb mérsékelt övi díszfa. Virágai májusban, még lombfakadás előtt nyílnak.


A faházikó felé fordulva az út túloldalán egy aprólevelű cserjét láthatunk. A kolkhiszi cserjés kutyatej (Andrachne colchica) érdekes virágát érdemes megfigyelni. A kutyatejekre jellemző ciathium virágzat ezen a fajon is megfigyelhető. Nedves talajt igénylő és fénykedvelő évelő növény. Télen apró, sárgás csak igen későn lehulló leveleivel díszít.


A császárfával szemben egy szintén említésre méltó fával találkozunk. A kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya caucasica) tűnik szemünk elé. Sötétszürke törzse a tövénél több törzsre oszlik - jellegzetessége, hogy kérge sekélyen repedezett és keskeny lefutású barázdákkal díszített. Hajtásain sárga paraszemölcsöket láthatunk, fiatal hajtásai mirigyesek, finoman szőrösek, majd öregebb korukra barnák és kopaszok lesznek. Rügyei fedetlenek, vörösesbarnák. Termései igen érdekesek, terméságazatba rendeződve füzérként lógnak a levelek hónaljából. Minden egyes kis dió aprón szárnyak helyezkednek el, melyek a szaporodást, az új termőhelyre jutást segítik. Ezek a hosszú füzérek lombhullás után is sokszor a fán maradnak, és érdekes képet kölcsönöznek ezzel a fának. Származási helye a Transz-Kaukázus és Észak-Perzsia kiegyenlített éghajlatú, párás termőhelyei. Annak ellenére, hogy az Arborétumban a hőmérséklet igen szélsőséges, a pára- és talajviszonyok is egyaránt kedvezőtlenek, a fa nagyra nőtt, a 10 métert is eléri, mely igazán csak hazájában jellemző rá.


Virágzásuk idején kellemes illatot árasztanak a hársfák (Tilia nemzetség). A park gyűjteménye gazdag a hársakban: kislevelű (T. cordata), nagylevelű (T. platyphyllos), ezüst hárs (T. tomentosa), krími hárs (T. × euchlora), mandzsu hárs (T. mandshurica), s a mongol hárs (T. mongolica) is megtalálható itt.


A gondolatban vett sétánk a háromujjú, francia vagy más néven háromkaréjos juhar (Acer monspessulanum)mellett halad el. Termete a többi Acer-fajhoz képest kisebb. A szakirodalomban leírt kis termet igaz is hazánk francia juhar egyedeire, de az arborétumi példányra nem. Itt egy nagykoronájú, vaskos törzsű, körülbelül 25 méter magas példány tekint le ránk a magasból.


A cserjeszintet jól megnézve apró cserjét találunk a bokrok közé rejtőzve, ez a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), mely ma védettséget élvez Magyarországon. Kicsiny hegyes „levelei” sötétzöldek, fényesek. Örökzöld cserje. Érdekessége a klorofilltartalmú zöld szár, melyen levélnek tűnő ellaposodó szárképletek sorakoznak. Fehér virágai ezeken a látszólagos leveleken képződnek, szinte a közepükön ülnek, termése piros 1-2 magvú bogyó. Hazája a Földközi-tenger vidéke.


Továbbhaladva az úton a vörösfenyőhöz (Larix decidua) érünk. Természetes előfordulása ma az Alpokra, Kárpátokra, Szudétákra és a Kárpátok lengyelországi előhegyeire korlátozódik. Többnyire 900-1500 méteres tengerszint feletti magasságban fordul elő, itt az Arborétumban mégis egy igen látványos példányt csodálhatunk meg. Nagy termetű fa, mely kedvező feltételek mellett a 40 m-es magasságot is elérheti – a mi példányunk magassága ennek csak töredéke. Törzse egyenes, sudár, koronája szabálytalanul rendeződött ágakból épül fel. A fák kérge fiatal korban sima, zöldes- vagy vöröses szürke színű, sötétebb hosszanti sávos. Az idősebb egyedek kérge mélyebben repedezett, kis kéregcserepeit lepattintjuk, kárminpiros színnel válnak el az alsóbb rétegtől. Koronájának alapját a hosszúhajtások adják, melyek világosbarna színűek, szabálytalan elhelyezkedésűek. Éves hosszúhajtásain tompa csúcsú hónaljrügyek, és hegyes csúcsrügyek találhatók. Rövidhajtásaik kúposak. Alapjukat borzas rügypikkelygyűrűk fedik. Tűi világoszöldek, szálasak. Porzós virágai a levéltelen rövidhajtásokon találhatók. Termős virágai élénkpiros tobozvirágzatot alkotnak, magja 5-6 sziklevéllel csírázik.


Elhagyva a vörösfenyőt és a tiszafák felé haladva elérünk a szillevelű gumifához (Eucommia ulmoides). A kínaiak „Tuchung” nevű fája, mely az egyetlen Európában is nevelhető gumi anyagot adó fa. Az Erdőtelken lévő egyedek között mindkét ivarút megtalálhatjuk. Papp József kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy a magyarországi arborétumok egyikében, a Kámoni Arborétumban találhattunk sokáig csak nővirágú egyedet. Ezért az egyik tavasszal kézzel porozták be a kámoni fa virágait, és így sikerült utódokat nyerni e fajból először Magyarországon. Azóta mindkét arborétumban láthatunk ezekből a példányokból hím és nőnemű egyedeket.


A fák törzsére pillantva kúszókecskerágók sokaságát látjuk. A 2. parcella szegélyétől kissé beljebb egy termetes páfrányfenyő példány áll. A Ginkgo biloba átmenetet képez a nyitva- és a zárvatermők között. Példa rá a magja és a levele, amelynek párhuzamos erezete és felépítése még a nyitvatermők jellegzetes tulajdonságait viseli. Levele legyező alakú, télen lehulló. Ez a fafaj egy igen régen kihalt növénycsalád egyetlen utolsó képviselője. Vadon csak Kelet-Kína legkeletibb tartományában él.


A parcella sarkára pillantva, láthatjuk az Arborétum tiszafáiból a legkülönlegesebbet. Ezen a kis területen a kert tiszafagyűjteményének összes fajtáját megcsodálhatjuk. Ha jobbra fordulunk, a Taxus baccata alapfaját láthatjuk, a közönséges tiszafát, mellette pedig a kislevelű változatát. Ha balra fordulunk, ott viszont a sárgamagvú tiszafa díszlik, a Taxus baccata ’Lutea’-t.


A japánakác (Sophora japonica) – melynek hazája a nevével ellentétben nem Japán, hanem Kína, Korea – néhány itteni óriási példánya valószínűleg az Arborétum létesítésének idejéből származik. Nagy virágfürtjei akkor nyílnak, amikor a legtöbb fa már túljutott a virágzáson, júliusban nyit dús méhlegelőt. Annak ellenére, hogy akácnak hívják, teljesen tövistelen. A Fabaceae család legprimitívebb nemzetségébe tartozik, mivel a pillangós viráguk egyszerűbb, mint a többi nemzetségé.


Koronája hatalmas boltozatot alkot – pagodafának is nevezik - kérge hosszan repedezett. Levelei szárnyaltak, 9-15 levélkéből állók, haragoszöldek. Leveleit sokáig megtartja – még késő ősszel is gyönyörködhetünk lombozatában. Virágai laza bugákban nyílnak a fiatal hajtásokon. Sárgás-fehér virágai vonzzák a méheket, és a virágzás idején, ha a fa alatt sétálunk, rovarok százainak dalától hangos a lombkorona. A japánakác igen kedvelt Magyarországon, mivel egyike az alföldi klímát tűrő külföldi fafajoknak. A városokban és parkjaikban gyakran találkozhatunk velük.


A Sophora japonica mellett elhaladva a tölgy-gyűjtemény legértékesebb tagjait, a két télizöld tölgyet (Quercus × turneri ’Pseudoturneri’) láthatjuk. Félörökzöldként viselkednek, enyhe tél esetén lombjukat zölden megtartják, még akár két évig is. Kevés példányuk él hazánkban. Két másik fajból keresztezték, a magyaltölgyből (Quercus ilex) és a kocsányos tölgyből (Quercus robur). A fajta 1800 körül jött létre a Turner-faiskolában (Essex, Anglia). Nálunk egy keskenylevelű változatát ültetik gyakrabban, az Arborétumban is ilyen látható, a Quercus × turneri ’Pseudoturneri’. A többi tölgytől levele alapján igen könnyen meg lehet különböztetni, mivel levele nagyobb a többi ismertebb fajnál, 7-10 cm hosszúak, tojásdad alakúak. Télen is fent maradó levelei ritkásan fogas szélűek, színük sötétzöld, kissé fényes. Fonákuk világosabb zöld, s az ereken szőrösek. A fa habitusa kisebb, alacsonyabb termetű, koronája keskeny.


Az orgonák nagy választékával találkozhatunk az Arborétumban. Él itt a közönséges orgonán (Syringa vulgaris) kívül még a Jósika orgona (Syringa josikaea), törpe orgona (Syringa meyeri ’Palibin’) és a különböző kertészeti fajták széles skálája.


Az Arborétum másik különlegessége a hatalmas bangita-gyűjtemény, a Viburnum nemzetség képviselői. Egymás mellett láthatók a különböző bangita-fajok a 7., 8. és 9. parcella találkozásánál. Tanulmányozásukra ez a legalkalmasabb hely. A Viburnum-ok lombhullató vagy örökzöld cserjék, ritkábban kisebb fák. Az ostorménbangita (Viburnum lantana) termései pirosak, míg a kányabangita (Viburnum opulus) esetében feketék. Levelük alapján is sok különbség felfedezhető. A V. lantana levelei tojásdadok, csúcsuk többnyire tompa, fogas szélű. A levéllemez vastag, sötétzöld, a bemélyedő érhálózat miatt kissé ráncos. Ennél ráncosabb levéllemezű az örökzöld lombozatú ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum). A levélerek csillagszőrösek az utóbbi két fajnál. A Viburnum opulus-nak a levele ék, vagy kissé szíves vállú, tagolt. Levélszéle durván fogas 3-5 karéjjal. A karéjok csúcsa kihegyesedő, levelei színi oldalukon élénk zöldek, a fonáki oldalukon halványzöldek.


A kőfal tövében egy újabb említésre méltó ritkaságot csodálhatunk meg. Saághy lucfenyve (Picea saaghy) az ország egyik legfajgazdagabb arborétumában, Kámonban született hibridizációval, a japán P. jezoensis és az amerikai P. glauca keresztezése révén. Csak néhány példánya él az országban. Kovács József jóbaráti viszonyban volt a Kámoni Arborétum vezetőjével, dr. Saághy Istvánnal, és ő révén került a példány Erdőtelekre.

 

Hátat fordítva a kőfalaknak, menjünk újra dél felé. Következő állomásunk alkalmával egy igazi ritkaságot szemlélhetünk meg. Jobbra tőlünk, az út felé hajolva áll a kínai ezüsttörzsű fenyő, mely első ránézésre is kérgével hívja magára a figyelmet. Az ezüsttörzsű fenyő (Pinus bungeana) Kínában honos, háromtűs, hosszú életet megélő fenyő. Idős korában ezüstös fényűvé változik a törzse, emiatt hazájában a parkok, kolostorkertek fő ékessége. A törzse fiatal korában is érdekes, a leváló kéregdarabok helyén pirosas, zöldes foltok láthatók. Ilyen az Arborétum példánya is, mely a legnagyobbak egyike az országban.

 

Még számos taxont említhetnék az arborétum csodái közül, de talán ezzel a pár növénnyel is kedvet hozhattam a kirándulni vágyóknak. Az év minden szakában várja az Arborétum az oda látogatókat, és gazdag faiskolai szortiment segítségével magunk is hazavihetünk némi emléket a kirándulásról.


Megközelítése: Budapestről az M3-as autópályán, letérés Erdőtelek–Kál lejárón Budapesttől 103 km-re, vagy a 31-es sz. főút Budapestről Füzesabony irányába, Tenk községtől 5 km-re. Vasúton is elérhető: Budapest–Miskolc vonalon, Kál–Kápolna vasútállomáson átszállással Kisújszállás felé, első állomás Erdőtelek. A vasútállomástól 1 km-re, a falu központjában található az Arborétum.

 

Kapcsolódó cikk:

Tombol a tavasz a budapesti Füvészkertben
 
Sziklakerti pozsgások - Sok-sok képpel!




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


  • kep
    Artis 100 gramm
    Biológiai készítmények
    3 863 Ft
    Hatóanyaga egy gombafajta, amely kedvezőtlen feltételeket teremt...
  • kep
    Trifender® WP 100 gramm
    Biológiai készítmények
    3 843 Ft
    Kedvezőtlen életfeltételeket teremet a talajból fertőző kórokozó...
  • kep
    Bora® WP 100 gramm
    Biológiai készítmények
    1 563 Ft
    Hatóanyaga egy gombafajta, amely kedvezőtlen feltételeket teremt...
  • kep
    Wuxal® Super 2 dl
    Tápanyagellátás
    10%
    565 Ft
    509 Ft
    Magyarország egyik legkedveltebb levél- és öntözőtrágyája. Haték...
Kertdoktor
Friss hozzászólások

2014.október 20., hétfő / 07:43

Gyepszőnyeg sárgulása

2014.október 18., szombat / 10:41

Gyepszőnyeg sárgulása

2014.október 15., szerda / 08:08

Vendégségben az istenek lakhelyén

2014.október 11., szombat / 13:53

orchidea barnulo gyoker

2014.október 11., szombat / 13:45

Hogyan kell átteleltetni az angyaltrombitát?

2014.október 10., péntek / 17:00

Gyepszőnyeg sárgulása

2014.október 10., péntek / 09:55

Gyepszőnyeg sárgulása

2014.október 10., péntek / 09:52

Gyepszőnyeg sárgulása

2014.október 08., szerda / 10:46

Egzotikus gyümölcsök a kertben

2014.október 07., kedd / 21:04

orchidea barnulo gyoker