Ellenőrizzük fűtési rendszerünket!
Szerző: Szépzöld Létrehozva: 2010. október 19.
A hideg kora őszi időjárás miatt bizonyára már majdnem mindenki elindította otthona fűtési rendszerét. Ma már ezt a feladatot – a modern technikának köszönhetően – akár egyetlen gomb megnyomásával, bárki elvégezheti.
Azonban a fűtést minden elindítás előtt érdemes ellenőrzés alá vetnünk, az esetleges problémák, meghibásodások mielőbbi feltárása érdekében. Cikkünkben most az ellenőrzés lépéseit mutatjuk be olvasóinknak.
Az egyik legfontosabb és elsődleges feladat, hogy a kazánunkhoz kapcsolódóan győződjünk meg az égéstermékek, füstgázok szabad elvezetéséről, vagyis a kémény tisztaságáról. Amennyiben a kéményen keresztül nem tud távozni a füstgáz, akkor a visszaáramló szén-monoxid akár végzetes is lehet. Ezért tehát kiemelten fontos, hogy ne mulasszuk el a kémény szakember által történő, kötelező ellenőrzését minden fűtési idény kezdetén.
A kéménnyel kapcsolatban feladataink között van a kondenzvíz elvezetésére szolgáló csőcsonk ellenőrzése is. Az égésből származó folyadék savas kémhatású, erősen korrodáló anyag, lecsapolására ezért feltétlenül szükség van. A víz levezetéséhez a csövet a kémény bekötőcsonkjánál, esetleg a tisztítónyílás alatt helyezik el. Nincsen rajta elzáró szelep, azonban mindenképpen érdemes egy gumicsövet húzni rá, és a folyadékot így elvezetni egy edénybe, vagy esetleg közvetlenül a lefolyóba.
A kazán beindítását, melyet azonban a tüzelőanyag-elvezetés rákapcsolása előzi meg. Amikor kinyitjuk a központi gázcsapot, figyeljünk a gázszagra, mert ez a hibás tömítés jele. Amennyiben olajjal fűtünk, természetesen akkor az olajvezeték útját kövessük végig egészen a kazánig, és figyeljük, nem szivárog-e valahol a cső.
Ezután következik a hőhordozó közeg, azaz a víz szintjének ellenőrzése a rendszerben. A nagyobb családi házak fűtőkörébe korábban általában nyitott tágulási tartályt építettek, a víz utánpótlására pedig a kazán közelében találjuk meg a töltő-ürítő csonkot. A rendszerbe ezen keresztül juttathatunk vizet, oly módon, hogy ráhúzunk egy gumitömlőt, s addig engedjük bele a vizet, amíg a tágulási tartály tetején, vagy az onnan levezető csővezeték végén ki nem folyik. Ez azt jelenti, hogy fűtőrendszer fel van töltve, feleslegesen ne töltsünk rá, ne cseréljük a benne lévő, már megfelelő mértékben lágy vizet. A zárt tágulási tartályokon a rendszer vízszintjét nyomásmérő jelzi. A fűtési rendszerben minimálisan 1-1,5 bar nyomás legyen, de a normális érték 2-3 bar.
A kazán vizsgálata után következik a fűtőkör termikus légtelenítése.
Ehhez első lépéskén felfűtjük a rendszert a maximális hőfokra, mivel csak bizonyos hőfokon válnak ki a gázok. A felfűtés után egy kis időre (20-30 perc) kapcsoljuk le a kazánt, hogy leállítsuk a víz áramlását és elősegítsük a gázok kiválását. Ezt követően a rendszer légtelenítő szelepeinél összegyűlnek a gázok. Az automata légtelenítő szelepeknél nincs semmi dolgunk, a szerkezet kinyílik, és a felesleges gázok távoznak. A kézi légtelenítő szelepeknél a csavarokat kissé hajtsuk ki, s tegyünk alá egy edényt. A szelep addig maradjon nyitva, amíg levegő jön rajta, és amint megjelenik a víz, a csavart tekerjük vissza. A légtelenítést követően lehet, hogy egy újabb feltöltés is szükséges lesz. Forrás: www.epitinfo.hu
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
