szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Entz Ferenc

Térmeg János, 2008. okt. 09.


1805. december 6-án született Sümegen. Nagyapja molnár, apja orvos volt. Korán árvaságra jutott – apját a napóleoni háborúk egyik járványa vitte sírba – s Pozsonyban élő anyai nagyszülei vették magukhoz.

Pozsony akkoriban nemcsak politikai központja volt az országnak, hanem kertészetével is kitűnt. Az ifjú Entz, miközben a győri árvaház anyagi támogatásával végezte tanulmányait, élénk érdeklődést tanúsított – mint később írásai bizonyítják – a koronázó város, virágzó gyümölcstermesztése iránt.

 

Engedett azonban a családi kívánságnak, szintén orvosnak készült. 1825-től Pesten diákoskodott, majd 1831-ben Bécsben fejezte be tanulmányait. Ugyanebben az évben érte el a császári székhelyet a kolerajárvány. Entz az egyik külső kerület osztályos orvosa lett. A járvány megszűntével az alsó-ausztriai Batthyány uradalomban nevezték ki, majd rövid csehországi gyakorlat után a Batthyány család enyingi gazdaságában vállalt orvosi állást.

 

Egy évig külföldi tanulmányúton járt, végül Mezőkomáromban telepedett le. Nemsokára Veszprém vármegye tisztiorvosává is megválasztották. Gyógyító tudásáért, kedves, szívélyes modoráért, emberségért egyaránt becsülték. A neves orvos emellett szenvedélyes szeretettel kertészkedett. Először minta- szőlészetet és gyümölcsöst hozott létre, majd faiskolát alapított. Mindkét tudományágban szerzet tapasztalatait hazai és külföldi lapokban adta közzé. 1847-ben elnyerte a Stáhly-díjat „a Sió mentében előforduló betegségek s azok biztos gyógyításáról” című dolgozatával.

 

Életében ekkor ismét beleszólt a világtörténelem: a szabadságharc leverésére bevetett horvát csapatok feldúlták Mezőkomáromot s Entz fő értékeit: orvosi felszerelését, gyógyszertárát megsemmisítették. A család puszta életét mentette Pestre menekülve. A hazafias lelkesedése Entzet azonnal a szabadságharc oldalára állította. Honvéd főorvosi rangban, szívvel-lélekkel szolgálta a nemzet ügyét. Világos után megtorlás nem maradt el: 1849-ben az elnyomó hatalom eltiltotta az orvosi tevékenységtől. Megélhetés után kellett néznie.

 

Néhány hasonló sorsú barátjával társulva Pesten, a Csömöri úton, telket vásároltak. Entz ezen a mostoha homokon teremtette meg idővel a város legnagyobb kertészetét és faiskoláját. Az orvosi létalapjától megfosztott „műkedvelő” kertész arra törekedett, hogy tudása széles körben ismertté váljon. Buzgón írta cikkeit, tanulmányait a „Gazdasági Lapok”-ba. 1853-ban régi álmát valósította meg, létrehozva a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetet, a mai Kertészeti Egyetem ősét, illetve jogelődjét. Az intézmény 3 éves oktatási ideje alatt a hallgatók elméleti, de főleg gyakorlati képzésben részesültek. Az elméleti – természettudományi – tárgyakból többek között a növénytan, ásványtan, állattan, fizika, vegytan, meteorológia ismeretei szerepeltek. A gyakorlati tananyagban gyümölcsfatenyésztéssel, szőlőműveléssel, konyhakerti és gyógynövények termesztésével, növénynemesítéssel és a melegágyak használatával foglalkoztak. Szakított az addigi gyakorlattal: nem képeztek virágkertészeket, mert azokra a szakemberekre volt szükség, „kik Cameliák és Fushsiák helyett a nemes gyümölcsfákat százezer, s korunk nemes szőlőfajait milliárd számra könnyű és olcsó szerrel szaporítani tudják”.

 

A kormányzat is felfigyelt a hasznos kezdeményezésre, s némi anyagi támogatást ajánlott fel. Ebből azonban nem futotta a gyorsan növekvő igények kielégítésére. 1860-ban Budán, a Gellérthegy oldalán létrehozott Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet igazgatójává nevezték ki, ahová Entz a korábbi iskola felszerelésével és tanítványaival átköltözött.

 

Az iskola fő feladata – a szőlőbirtokosok igényének megfelelően – a szőlészet és a borászat oktatása volt. Ezen túlmenően a zöldség- és gyümölcstermesztés azért is háttérbe szorult, mert az a lágymányosi terület, ahol egyesület földet vásárolt, illetve bérelt az intézmény számára, a rossz minőségű talaj miatt nem felet meg erre a célra. Ezért Entz javaslatára úgy szervezték át az iskolát, hogy csak a leendő vincelléreknek szükséges ismeretekkel foglalkozzék.

 

A „Gazdasági Lapok”-ban megjelent írásai iránt nőtt az érdeklődés. Ezért ezeket „Kertészeti füzetek”címmel 15 kötetben kiadták. Ezzel a munkával nemcsak a szakmai követelményeknek tett eleget. Egyik méltatója, Rapaics Raymund szerint, a „Kertészeti Füzetekkel megszületett az új kertészeti műnyelv”. Részletesen leírt és termesztésre ajánlott számos alma, körte és szilva fajtát. Az eddig csak elvétve található téli körtefajtákat Entz népszerűsítő akciói után kezdték komolyabb mértékben termeszteni. A 15 füzet közül 10 gyümölcstermesztési témájú, 2 a gyógynövényekkel, 1-1 pedig a szőlő, a zöldség és a rózsa termesztésével foglalkozik. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia választotta tagjai közé. A magas elismerés újabb lendületet adott munkásságának. Figyelmét a szőlészet-borászat országos gondjainak megoldására, az elmaradott módszerek korszerűsítésére fordította. 1863-ban Francia- és Németországban járt tanulmányúton. 1864-ben már Brüsszelben, egy évre rá Amszterdamban tartott előadást a nemzetközi kertészeti társaságok rendezvényén.
1865-ben az osztrák Kertészeti Társaság felvette tagjai sorába. 1866-ban „Az újabbkori magyar gazda” című művével fődíjat kapott.

Nemcsak külföldön tett tanulmányutakat, hanem hazánkban is behatóan vizsgálta a szőlőművelés és a borászat helyzetét. A földművelésügyi tálca megbízásából végzett munkákról szóló jelentésben társával – Gyürky Antallal, Málnay Ignáccal, Tóth Imrével együtt rámutatott Magyarország és Erdély szőlő és bortermelésének kirívó fogyatékosságaira. Nem elégedett meg azzal, hogy hivatalos jelentéseket tett le feljebbvalói asztalára. Jól látta, hogy a problémák nagy része tudatlanságból fakad. Iskolai óráin, népszerűsítő előadásokon igyekezett felhívni a figyelmet a negatívumokra. Élesen bírálta az általános hanyagságot és gondatlanságot a szőlő- és bortermelés terén. Legnagyobb hibának azt tartotta, hogy a szőlőnek más a talaj és éghajlati igénye. Eltérőek a metszési módok és széles skálán mozog érési idejük.

 

Entz fellépett olyan téves nézetek ellen is, miszerint bujtás, döntés vagy oltás útján a vegyes szőlők megszüntethetők. Éppen ellenkezőleg: ilyen módszerekkel csak tovább keverednek a fajták. Szőlőtermesztésünk másik hibája a tőkék elvénülését tartotta. Hiába erősebb az idősebb tőke, termése és bora már silányabb, megérett a kivágásra, s ezzel helyet lehet biztosítani az új, egyforma fajtákból álló telepítésnek. Részletesen foglalkozott a szőlők számára kedvező fekvéssel és talajféleségekkel. Az új fajtiszta telepítést szorgalmazta. Részletesen kitért a művelésmódokra, a kopaszfej-művelés helyett a csapos művelést ajánlotta. Foglalkozott a hosszú és rövid metszés előnyeivel, hátrányaival és vidékenként eltérő alkalmazásukkal.

 

A hazai bortermelés és borkereskedelem elmaradottsága egyenes következménye volt a szőlőtermelés hiányosságainak. Az elsődleges cél a mennyiség volt, a minőségre kevés gondot fordítottak. Ahhoz, hogy a borászatunk versenyképes legyen a külföldi borokkal - hangsúlyozta Entz -, a minőség javítása és a korszerű borkezelés elengedhetetlenül szükséges. Ezeket a törekvéseket a Vincellérképzőben is igyekezett megvalósítani. Az oktatás színvonalát laboratórium létesítésével is emelte.
Entz a kertészeti oktatás egyik kulcskérdésének a vegytant tekintette. 16 éven keresztül igazgatta az iskolát, de a kémiát mindvégig ő tanította. 1860-as években tanpincét létesített.

 

Nagyon sokat tett a gyümölcstermesztés fellendítéséért, mind elmélet, mind gyakorlati értelemben. A XIX. század derekán a hazai gyümölcsfatermesztést a fajtakeverés jellemezte. Enzt saját faiskoláiban szerzet tapasztalatai alapján fogalmazta meg fő alapelvét: „Kevés, de értékes fajt ültetni!” Részletesen foglalkozott a gyümölcsfa ültetésével, szaporításával, metszésével. Különösen jelentősek fajtaleírásai. 12 almafajtát ajánlott termesztésre. Ő ismertette elsőnek a magyar fajták közül a Magyar rozmaringot, a Szercsikát, a Sikulait és a Téli piros pogácsát. Szintén egy tucat körtét ismertetett, többek között a Császár körtét, a Kármán körtét és a Vilmos körtét. Öt szilvafajtát, mindenekelőtt a Besztercei szilvát és a Zöld ringlót javasolta termesztésre. Igen fontosnak tartotta az őszibarack és főleg a kajszibarack termesztését. Kiemelte a gyümölcs kitűnő étrendi hatását, a gyümölcsital és a befőtt jelentőségét.

 

Nem hanyagolta el a zöldségtermesztést. A fiatal gyümölcsök sorközeibe vetett először zöldséget. Tisztában volt azzal, hogy a retek, a spárga, a saláta, a hagyma, a paprika, a paradicsom és a káposztafélék fogyasztása egészségi szempontból is mennyire hasznos. Különösen szorgalmazta a zöldségtermesztést, amely Entz fellépéséig szinte kizárólag importból származott. A konyhakertészetben az egyik döntő tényezőnek a hajtatást tartotta, ezért nagy figyelmet fordított a melegágyi kultúrára. Erőteljesen népszerűsítette a paradicsom és a dinnye termesztését. Törődött a termékek tartósításával, savanyítás, aszalás, befőzés útján.

 

Különös gonddal kezelte a gyógy- és fűszernövényeket. Azt vallotta, hogy nem elegendő a gyógynövények megfelelő termesztése, hanem ismerni kell azok gyógyerejét is. Ezt eddig orvosi és nem kertészeti feladatnak tartották. A gyógy-, és fűszernövényeket Entz orvosi szempontból két csoportba osztotta. Az erősítők közé sorolta többek között az ánizst, a bors, és citromfűt, a kaprot, a köményt, a levendulát, a majoránnát, a mentát, a paprikát, sáfrányt, tárkonyt, zsályát stb. Gyengítők közé a dohány és a mák került. Leírta egyes növényeket, termesztésük, felhasználásuk módjait. Hazánkban első ízben mutatta ki, hogy a mákból mákony (ópium) nyerhető. Sajnos javaslatát csak 80 év múlva valósította meg Kabay János gyógyszerész.
A „Borászati Füzetek” 1874-től a földművelési tálca anyagi támogatásával „Borászati Lapok” néven, átalakított formában jelent meg, de célkitűzései változatlanok maradtak.

 

1874 után, egyre súlyosbodó szembetegsége ellenére, még sokszor ragadott tollat s bátran védelmezte szakmai meggyőződését. 1876-ban azonban már kénytelen volt nyugdíjazását kérni. Ettől fogva szőlőjében dolgozott, 1877. május 9-én Budafok - Promontoron bekövetkezett haláláig.

Pályája nem volt sima, egyenletes töretlen, sok nehézséggel kellett megküzdenie, sok értetlenséggel szembeszállnia. Közeli barátai azt bizonygatták, hogy Entz Ferenc boldog emberként élt mindvégig, oly emberként, akinek foglakozása egyúttal hivatása, hivatása egyszersmind szenvedélye. Hazafi volt és tudós, haladó szellemű és bátor újító.
A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán 1963 szeptemberében szobrot állítottak Entz Ferencnek.




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 03., kedd / 18:54

Nem tudom milyen novenyt vettem? Az elado sem tudta megmondani.

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia