szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Fafaragók, faműves mesterek 2. rész

Sulyok József, 2008. dec. 12.


Matiz János munkássága

 

Előzmény: Fafaragó, faműves mesterek
Tiszabűdön született 1936. május 17-én, Pünkösd első napján. A Mester utcában, mesterségek között nőtt fel, s talán innen ered a minden szakma iránti vonzalma, alázata. Az utcában naponta szembesült a kerékgyártó, asztalos, koporsós, kovács, csizmadia szakma szépségeivel, nehézségeivel, a mesterek emberi, szakmai tulajdonságaival.
 

Tízéves korában elvesztette édesapját, így anyai nagyapja lett felnevelő példaképe, aki maga is híres csizmadiamester volt. A II. világháború alatt, majd az azt követő években nagy volt a szegénység, nélkülözés. A kis Jani gyerek egyszer szóvá tette otthon, hogy mégis vannak tőlük gazdagabb, módosabb emberek, akiknek többre telik, mint nekik.

 

A nagyapja, Takács István erre azt válaszolta: - Kisfiam, nem lehet mindenkinek Tokajban szőlője! – Nagyapám! Nekem azért is lesz! – Replikázott rá az unoka. A nagyapa nem szőlősgazdának szánta. Szerette volna, ha unokájából pap vagy tanító lenne. Ezért megkérte Hunyadi József tanító urat, hogy külön foglalkozzon a gyerekkel, és tanítsa meg hegedülni. Már akkor kitűnt sokoldalúsága. Vonzódott a fához, fémhez, bőrhöz. Csak a paraszti élethez nem nagyon volt kedve, mert látta, hogy az akkor maga a szegénység melegágya volt.

 

1952-ben legjobb barátjával, - aki szintén sokra vitte, igaz a katonapályán, - csapot-papot hátrahagyva, felültek a vonatra és Diósgyőrben kötöttek ki. Tizenhat évesen kovácsinasnak állt. Viszontagságos körülmények között tanult, de országos verseny második helyezettjeként fél évvel hamarabb szabadult, mint osztálytársai.

 

Ezért rövid idő múlva iskolai szakoktató lett. 1959-ben jött haza, hívták az Alkaloidába. Jó helye volt, de szíve visszahúzta, lakást is kapott. Üzem-technikusként kezdte, majd végigjárva a ranglétrát, üzemvezetőként ment nyugdíjba 1994-ben.

Aktív munkásévei alatt, bár becsülte, de „vasasként” nem érzett vonzalmat a fafaragáshoz. Amikor az Alkaloidában Tóth Gyula és Ádám Lajos fafaragók munkáit megismerte, és emberileg is közel került hozzájuk, kedvet kapott, hogy ebben is megpróbálja magát. Korábban a díszkovácsolás fortélyaiban (fémdomborítás, tálcák, poharak, óralapok, stb.) mélyedt el. Jellemző szakmai konokságára, következetességére, s látva barátai gyönyörű munkáit, újra próbára tette önmagát.

– Nem igaz, hogy nem tudok megtanulni, faragni!- gondolta, s így kezdődött újabb szenvedélye. Elsők között faragta meg, szeretett nagyapja portréját, amit mai napig féltve őriz. Nem szégyellt másoktól, szakirodalomból tanulni, ismereteket szerezni. Szakmailag legtöbbet Ádám Lajostól kapott, akivel időközben kapcsolata önzetlenné, barátivá vált.

 

 

 

Egyre bátrabban, egyre sokoldalúbban dolgozta fel a fát. Termelékenysége, művészeti igényességgel párosult. Munkáit határon innen, s túl sok trófea-alátét, díszdoboz, hordófenék, portré, gyermekjáték, fatálca, faóra, tükörkeret, figurális faragás reprezentálja. Ezen túl régi bútorok, faeszközök felújításával, restaurálásával, megmentésével is foglalkozik. Legszívesebben hárs, dió, tölgy, puszpáng, alapanyagból dolgozik. Vallja, hogy faragás után ezek a legtartósabbak, leghálásabbak. Nem véletlen, hogy ikonosztázok, szobrok, szószékek, tanácskozótermek faragványai zömében ezekből készülnek.

 

Fáradhatatlan intenzitásának oka, az alkotni vágyás és kíváncsiság, hogy a meglátott figura megszületik-e az anyagból. Találkozásunkkor csodálkozva láttam, ahogy a korábban mutatott göcsörtös fában felfedezett állatfigurát, - hosszú évtizedek kialakult térlátásának köszönhetően, - kiemelte a fatörzsből.

 

Mindig pedáns pinceműhelyében sorjáznak a maga szerkesztette, készítette famegmunkáló gépek, eszközök, szerszámok. A városban tevékenykedő fafaragókkal rendszeres szakmai kapcsolatot tart. Figyelik, dicsérik, bírálják egymás munkáit, s ha valaki megszorul anyaggal, szerszámmal, kisegítik egymást. Megható pillanat volt, amikor megmutatott nekem egy régi, kézi kisvésőt.

 

Ezt a szerszámot Ádám Lajostól kapta, amelyet ő az öregebb, fafaragó Tóth Gyulától kapott ajándékba. Ádám Lajos, amikor betegsége miatt már nem tudott faragni, örökségül neki adta, hogy hadd dolgozzon tovább a szerszám. Matiz János is megfogadta, hogy ha egyszer kezéből kiesne ez a véső, stafétaként tovább örökíti az arra érdemes fafaragó utódnak. Amikor munkáit, rendszeresen bemutatja városi rendezvényeken az a szándék és remény vezeti, hogy a rácsodálkozó fiatalok közül néhány kedvet kap a faragáshoz.

 

Sokoldalúságára jellemző, hogy még 70-en túl is dolgozik a tiszavasvári Vasipari Kft-nél hegesztőfelelősként. Ezen túl kedvenc időtöltése a festészet, zeneszeretet és Tokajban, saját pincéjében a borászkodás. (Anyai nagyapja büszke lenne rá).
Egyik találkozásunkkor azt találtam mondani neki, hogy nagy kár, hogy amikor farag nem fest, s amikor fest, akkor meg nem farag. – Azt gondolom, hogy ez a megállapításom mindennél többet mond arról, hogy egy Istenadta tehetség szorgalommal, kitartással hová emelkedhet a régi korok bűdi szegénységéből, árvaságából.

 

Matiz János elérhetősége: ma10j@freestart.hu

 

Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Gyermekversek
Novellás kötet
Néprajz, népszokások

 

Kapcsolódó cikk:
A ló szeretete




Hozzászólások (4)

Sulyok József
2009. jún. 15. (3 870 napja)

Tisztelt Tóth Úr!

Az írás szerzőjeként örülök, hogy felkeltette érdeklődését és reagált Matiz János munkásságára. Elfogulatlanul mondhatom, hogy egy nagy tehetségű ezermestert ismertem meg benne, aki a művészetek (festészet, fafaragás, borászat, fémmegmunkálás, stb.) iránti alázattal, szorgalommal magas színvonalon teszi a dolgát, így 70-en túl is.

Üdvözlettel: Sulyok József

Tóth János
2009. jún. 13. (3 872 napja)
Megtaláltam a nagyapád faragott képét, tényleg nagy a hasonlóság.
Gondolom, hogy a faragott tükörben lévő kép, Téged ábrázol.
Kérlek nyisd meg az alábbi honlapot:
http://www.kormend.hu/index.php?ugras=galeria&katszama=498&mod=kategoria
Alsó HŐR képek.

Sulyok József
2008. dec. 15. (4 052 napja)

Tisztelt Kalapáló Úr!

 

Végtelenül örülök, hogy hasonló véleménnyel vagyunk Matiz Jánosról. Képessége, munkabírása példamutató, de mint minden „művészember” érzékeny és egyedi is.

 

Szinte szócsatákat kellett vívnom vele, hogy az elismerő szavak, amelyek egytől egyig igazak és nem takarnak túlzásokat, megjelenjenek róla.

 

Tréfásan, azzal zártam vitánkat, hogy engedje meg és tisztelje a véleményemet, ne korlátozza írói szabadságomat.

 

Üdvözlettel:

Sulyok József

kalapalo
2008. dec. 14. (4 052 napja)
Közel 40 éve kerültem Tiszavasváriba, szinte azóta ismerem Janibácsit vagy ahogy én szoktam nevezni "papó koma"/ebből a titulusból csak két embernek jár, ő az egyik a másik pedig egy hasonló korú tisztes mesterember, Bősze Jani bácsi.
  Mindig csodálattal figyeltem , még a lakótelepi garázsában a munkálkodását, akkoriban még inkább fém anyagokkal dolgozott, de készültek már a faragott hordóvégek is. Határtalan tehetségét bizonyítja, hogy akármihez nyúl mindíg csoda kerül ki a keze alól, legyen az fém, fa vagy akvarell.
   Ha szóba kerül a neve mindíg azt szoktam mondani, hogy az ilyen embereknek nagyon kár megöregedni, mert generációkkal ismertethetnék meg az alkotás örömét.
   Hosszú életet és egészséget kívánok neki, hogy minél több szemet gyönyörködtető alkotásával örvendeztesse még az embereket!



Friss hozzászólások

2020.január 13., hétfő / 11:00

Fikusz - barna foltos

2020.január 11., szombat / 21:07

Miért sárgult el a levele ? Mit tegyek ezzel az egy szárral ?

2020.január 07., kedd / 11:22

ültetési szertartás esküvőn

2020.január 07., kedd / 11:10

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2020.január 03., péntek / 19:47

Yucca pálma levelek száradása

2020.január 02., csütörtök / 15:16

Yucca pálma levelek száradása


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia