szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Fafaragók, faműves mesterek 4. rész

Sulyok József, 2009. márc. 05.


Kovács Béla munkássága

 

Előzmény: Fafaragó, faműves mesterek 3.

Több mint negyedszázada élünk egy utcában Kovács Bélával, akiről tudtam, hogy az Alkaloidában dolgozik és szinte megállás nélkül siet, rohan.

Nem egyszer tapasztaltam, hogy kritikus, de segítő szándékú véleményét soha sem rejti véka alá. Sokoldalúságát, ezermesterségét abban láttam, hogy az Ifjúság úti építkezések alatt önzetlenül segített szomszédainak, munkatársainak. Amibe belekezdett, azt mindig eredményesen fejezte be. Vegyész létére kutat fúrt, villanyt, vizet szerelt, vasas munkát végzett. Azt azonban soha sem képzeltem volna róla, hogy egyszer a faművességet, fafaragást választja élethivatásának. Ráadásul úgy, hogy ebben országos hírnevet szerez, és Tiszavasváriban elsőként, eddig egyedüliként 2005-ben elnyeri a Népi Iparművész címet.

 

Hogyan is indult Kovács Béla népművész élete? Milyen családi, környezeti impulzusok vezettek törvényszerűen oda, hogy egy vegyészből, vízügyi szakemberből híres faműves, fafaragó lett?

 

58 évvel ezelőtt Debrecenben született, ott nőtt fel, de nyarait, szabadidejét a Debrecen környéki tanyavilágban töltötte. Két nagyobb testvérével félárván nőtt fel, mert édesapja korán, 40 évesen meghalt. Ekkor a kis Béla még csak 6 éves volt. Nagyszülei példái, tanításai próbálták pótolni a korán elhunyt családfőt.

 

Az erdélyi származású anyai nagyapja - abban az időben irigyelt - vasútnál, Halápon állomásfőnökként dolgozott. Nyugdíjba vonulása után kisbirtokán gazdálkodott. Tőle a precizitást, pontosságot leste el.
Apai nagyapja ősi molnár család sarja volt, akik generációkon át őrölték a Debrecen környéki tanyasiak gabonáját. A család ezért eredetileg a Molnár előnevet használva, M. Kovács nevet viselte. Ettől a nagyapától a kreativitást, a gépek, szerszámok szeretetét, megbecsülését tanulta meg.

Idősebb testvérei Gizella és Sándor bár becsülték, de messze kerültek az iparos, mezőgazdasági foglalkozástól. Nővére középiskolai tanár, bátyja gyermekorvos lett.

 

Kovács Béla először elektroműszerésznek tanult, majd humán gimnáziumba járt. Mivel nővére és sógora Tiszavasváriban élt, ezért Ő is ide került az Alkaloidába.
Munka mellett végezte el a vegyész szakot és a vízügyi technikumot. 36 évet dolgozott le a vegyészeti gyárban. Itt is hasznát vette, hogy gyermekként a debreceni Vagongyár környékén nőtt fel, ahol sok szakma alapfortélyát elleshette.

 

Szinte minden szabadidejét a környéken lévő asztalos, gépész, villanyszerelő, kovácsműhelyekben töltötte. Szívta magába a szakmai fogásokat, s nem egyszer kapott lehetőséget arra, hogy kézügyességét is kipróbálja. Egyik-másik mester szívesen látta volna az ügyes gyereket inasként műhelyében, de Béla sorsa másképpen alakult.

 

A fafaragás iránti érdeklődése - lehet, hogy furcsa - nősülésében keresendő. Felesége grillázskészítő népművész lett, aki alkotásaival nyilvános, országos bemutatókra járt. Az örökmozgó Kovács Béla ilyenkor kényszerűségből sofőrként, rakodómunkásként elkísérte szakmailag igen elismert feleségét, akinek művészetét a sajtó, televízió többször bemutatta.

 

Egy ilyen tétlenségre kárhoztatott alkalomkor a diósgyőri várban, a vásárosok között téblábolva látta meg egy hagyományőrző cigányember, Farkas Béla mérnöktanár famunkáit, amelyek nagyon megtetszettek neki. Érdeklődését látva a mester rábeszélte, hogy fogjon meg egy kapacsot és próbáljon meg egy faszakajtót kifaragni.

 

Kovács Béla először vonakodott, de az ismételt invitálásra eleget tett a felkérésnek. Az életében először kezébe vett szerszám „kezére állt”, s belefeledkezett a faragásba. A teknővájó mester nem akarta elhinni, hogy még sohase faragott. Meglátta benne a tehetséget, de Kovács Béla az eset után egy időre el is felejtkezett váratlanul jött sikerélményéről.

 

Egyik alkalommal garázsában kezébe került egy haszontalannak hitt, ide-oda dobált nyárfadeszka. Eszébe jutott a diósgyőri emlék és kipróbálta magát, s a deszkából két tálaló eszközszerűséget faragott ki. Kissé szégyenkezve mutatta meg családjának első műveit.

 

Ekkortájt mentek felségével Szentendrére, egy népművészeti vásárra, s azzal a reménnyel, hogy Farkas Béla is ott lesz, elvitte megmutatni első faragványait. A mester megdicsérte alkotásait és további munkára bátorította. Forró nyári nap volt és a grillázsoknak nem használt a tűző napsütés ezért a két tálalót felakasztották árnyékolónak, majd újdonsült barátjával elmentek egy hűsítő italt meginni. Mire a büfétől visszamentek a sátorhoz, felesége eladta a két tálat! Ez a véletlen volt első sikerélménye.

 

Visszaút nem volt, innen számolja fafaragó tevékenységének kezdetét, de arra is rájött, hogy az ösztönös tehetség, szorgalom kevés. Nádudvaron elvégezte a Népi Mesterségek Szakiskoláját, mint faműves. A tanterveknek megfelelően jártasságot szerzett ács, asztalos, kádár, bognár, szaru és fafaragó alapismeretekből is. Itteni tanítómestere Galánfi András a Népművészet Mestere, az iskola művészeti vezetője volt. A sok faragási technika közül kedvence a népi mélyítő faragás, a paraszti használati cikkek készítése lett.

 

Kovács Béla legszívesebben a nyár és fűz alapanyagba farag. A két fafajta viszonylag könnyebb megmunkálása mellett konokul be akarja bizonyítani, hogy a közvélemény által, sokszor semmirevaló fának tartott alapanyagból mi mindent lehet alkotni, s kihozni.

 

Kovács Bélának és néhány „megszállott” társának köszönhetően újra reneszánszát éli a fával kapcsolatos tárgyalkotó népművészet, s örömmel tapasztalják a különböző rendezvényeken, hogy főleg a fiatal értelmiségiek szívesen vásárolják, használják tárgyaikat lakást díszítő elemként és használati eszközként. Ezért még ha az alkotástól veszi is el az időt, de a művészet népszerűsítése érdekében szívesen jár kiállításokra, népművészeti vásárokra, nyári szakmai táborokba.

 

Mi, tiszavasváriak sokan nem is tudtuk, (tudjuk), hogy az erkölcsi, szakmai elismerések legnagyobbikaként Kovács Béla Budapesten a Népművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában több népi, használati tárggyal, sikerrel mutatkozott be az országból és külföldről érkezett látogatók előtt.

 

A használati tárgyak faragásán túl a nyári, szakmai táborokban el-elcsábul, más stílusok felé is. A táborokat rendező településeknek egy-egy maradandó, közös alkotást hagy hátra ajándékként résztvevő társaival. Így Magyarbokorban a nemzetiségek békés egymás mellett élését jelképező kompozíciót, Tokajban egy faragott Sámánoszlopot.

 

2009 évi közös tervük a Sulyánbokorban egy magyaros díszkapu készítése és felállítása. A szervezés dandárja Kovács Bélára hárul, hiszen népi művésztársai jóvoltából a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Népművészeti Egyesület alelnöke és a fás szekció szakmai vezetője lett, ami az elismerés mellett komoly feladatokat ró rá.

 

Műhelyében félkész fateknők, tálalók, alapanyagok közül előbukkannak 100-200 éves korura taksált kéziszerszámai. Nagyon büszke rájuk, de ettől fontosabb, hogy naponta használja őket és ilyenkor érzi, hogy vele van az elődök, ősök tudása, energiája. Ezeket a régi szerszámokat mindig viszi magával a vásárokba és nincs olyan alkalom, hogy valamelyiket ne adná az érdeklődő fiatalok kezébe, próbálják ki önmagukat a vájás technikájába, mint Ő hajdanán.

 

Az egyik nyári, városi rendezvényen sétáltam a Sőrés sétányon és a Múzeum előtt felállított, kiállító sátrak előtt. Az egyikben faragott tárgyai között Kovács Béla gyerekek karéjában, azok közreműködésével fűzfa-sípokat készített. Az elkészült egyszerű hangszert boldogan szólaltatták meg a munkában résztvevő, csillogó szemű gyerekek. Ha néhány percre is sikerült a mesternek velük megéreztetni - e műanyaggal ellepett világban - az alkotás örömét.

 

Egy újabb fűzfaág elővételekor a közönség között észrevett és mosolyogva köszönt rám. Továbbsétáltam és azon morfondíroztam, hogy Kovács Béla milyen természetességgel és örömmel adja át az utódoknak mindazt, amit ő is másoktól kapott, s tanult. A fűzfa-síp készítésétől így lehet eljutni a faragásokon át a Népi Iparművészeti cím elnyeréséig.

 

Kovács Béla fafaragó elérhetősége:

4440 Tiszavasvári, Ifjúság u. 3/3.

kalapalo@freemail.hu


Kapcsolódó cikk:

Tiszavasvári - Bűdszentmihály népzenei élete

 

Kapcsolódó rovatok:

Hobbi

Kertészkedés

Novellás kötet

 

Kapcsolódó könyv:

Fafaragás képes kalauza

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé

2019.szeptember 23., hétfő / 09:18

Gömjuhar törzsén betegség

2019.szeptember 23., hétfő / 00:06

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia