szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Falopás

Sulyok József, 2008. márc. 05.


Egy - a városban lakó - köztiszteletben álló, korosodó férfi mesélte el nekem,

Falopás

hogy öt éves kicsi gyermek volt az 1950-es években, s egy akkori történetre ma is tisztán emlékszik. Nagy téli hideg volt és nagy szegénység a háború után, nehezen éltek az emberek. Tűzrevaló nem volt. Szenet még jegyre sem lehetett kapni, ezért gallyal, csutkával, venyigével, kukorica, napraforgószárral tüzeltek. Égtek azok, de lángjuk hamar ellobbant, meleget meg alig adtak.


A kisfiú apja délután észrevette, hogy mind a két szomszédban nagy a sürgés – forgás. A közeli fasorból kivágott egy-egy testes fát igyekeztek eltüntetni a figyelő szemek elől. Még az utolsóforgácsot is összeszedték, mert tudták, ha rajtakapják, vagy besúgják őket a fatolvajlás miatt, akkor a sanyarú családi sorsot jelentős büntetés tetőzheti meg. 

 

A fiú apja úgy okoskodott a feleségének, hogy mivel a szomszédok is loptak ő is kimerészkedik a kiserdőbe egy fejszével, meg a kisszánkóval és kivág egy fát, itthon feldarabolja és eldugja a padláson a tűzrevalót. A félelme mellett még egy nagy gondja támadt, egyedül nem mehetett fát lopni, mert egyszerre fát vágni és közben figyelni, hogy nem jön e valaki arra, aki tetten érheti, nem lehet.
Felesége nem mehetett vele, ágyba fekvő beteg volt, ezért öt éves kisfiát vitte magával figyelőnek. A gyereket még otthon kioktatta, hogy merre figyeljen, s ha bárkit lát közeledni, szaladjon be hozzá az erdőbe jelezni. Elindultak a közeli kiserdőbe. Odáig az apa szánkón húzta kisfiát, majd az erdő szélén egy fa mögé állította a gyermeket, hogy figyeljen.


A kicsi nemcsak a hidegtől reszketett, hanem a félelemtől is. A félelmetes szürkületben csak apja fejszecsapásai jelezték, hogy nincs egyedül. Szerencséjükre nem járt senki arrafelé késő délután. Az apja a méteres daraboka vágott fát és annak nagyja gallyát felrakta a kisszánkóra, kötéllel lekötözte.


Éppen sötétedett, mikor kiért a kiserdőből és magához ölelte a már egy órája fa mögött álló kisfiát. A félelemtől, hidegtől reszkető fiúcska megkönnyebbült mikor apja magához húzta. De hazaindulás előtt még volt egy közös feladatuk. Amikor az apja kihúzta a szánkót a letaposott dűlő-útra, annak nyomát letört ágakkal seperve gyorsan el kellett tüntetni, ne maradjon árulkodó nyom.


Amikor hazaértek az apja lehúzta fia lábáról az ócska kiscsizmát, lecsavarta lábáról a kapcát és a kisszékre ültetve a csikósspór mellé vitte. Kicsi, hideg lábait kezével dörzsölni kezdte, hogy minél előbb melegedjen fel.


Az anyja megnyugodva, hogy hazaértek könnyes szemmel nézte a jelenetet az ágyból és csak annyit mondott: - Na most már nem fog megfagyni születendő kistestvéred, mert nagyon bátor voltál.


A kisfiú érezte, hogy valamiféle bűnt követtek el, de mégis boldog volt, hogy a családon és leendő kistestvérén segíthetett. Közel hatvan év után is meghatódottságot, erős szívdobogást és egyfajta szégyenérzetet érzett a mesélés közben.

 

Kapcsolódó rovatok:

Hobbi

Kertészkedés

 

 


 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 03., kedd / 18:54

Nem tudom milyen novenyt vettem? Az elado sem tudta megmondani.

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia