Fekete ribiszke
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2011. október 04.
A fekete ribiszke 2-2,5 méter átmérőjű bokrot nevelő tüskétlen cserje. Bokrai hasonlóak a piros ribiszkéhez. Termőrügyei a hajtások oldalán helyezkednek el. Idegen beporzásra szorul, bár a fajták zöme gyengén öntermékenyülő.
A korai gyümölcshullás is a termékenyülés hiányosságával függ össze, ezért feltétlenül több fajtát telepítsünk együtt. Termése a piros ribiszkéhez hasonló, de fürtjei általában rövidebbek, bogyói nagyobbak és fekete színűek.
A bogyós gyümölcsűek közül C-vitaminban leggazdagabb a fekete ribiszke - Ribes nigrum - és ilyen szempontból a legértékesebb is. Jellegzetesen erős illata és zamata miatt frissen fogyasztva csak levesben kedvelik. Egyes fajtái kevésbé kellemetlen szagúak és ízűek. Szörpnek feldolgozva a legízletesebb gyümölcsök egyike, de kiváló dzsem is készülhet belőle.
Az egyik legigénytelenebb bogyós gyümölcsű növény. Sem az éghajlattal, sem pedig a talajadottságokkal szemben nem támaszt különleges kívánalmakat. A téli fagyokat jól tűri. Korai virágzása a termékenyülés szempontjából hátrányos. Északi származású, ezért elsősorban hűvösebb, párásabb területeket kedveli. Ott termeszthető eredményesen, ahol az évi csapadék legalább 600-700 mm, vagy pedig öntözést igényel.
Jellemző, hogy egészen nedves, magas talajvízállású területeket is jól bírja. Száraz domboldalakon, aszályos homoktalajokon rosszul fejlődik és terem, ilyen területekre nem való.
A fajták megválasztása alapvető fontosságú. A nyugat-európai fajták ugyanis kevésbé bírják száraz, kontinentális éghajlati viszonyokat, ezért tehát nálunk nem ajánlhatók telepítésre. A fekete ribiszke-fajták egy része öntermékenyülő. Gyakorlati tapasztalatok szerint azonban hazánkban csaknem minden telepítésben alacsony a terméshozam, amelynek fő oka a rossz termékenyülés. Ezért legalább két fajtát telepítsünk, vegyesen ültetve azokat.
A fekete ribiszkét bokor alakra neveljük. Szaporítása a piros ribiszkéhez hasonlóan, az ott leírtak szerint, fás dugványozással történik.
A telepítés előtti alaptrágyázás a fekete ribiszke eredményes termesztésének egyik előfeltétele. Az ültetés legmegfelelőbb időpontja október hónap. A tavaszi telepítés kevésbé eredményes. Az ültetett töveket a téli fagyoktól föld kupaccal védjük. Tavasszal, a kupacok lebontása után a vesszőket 10-15 cm hosszúra visszametsszük. A termő bokrok gondozása elsősorban a rendszeres ritkító metszésből áll. A ritkításnál eltávolítjuk az idősebb részeket. Mivel az éves vesszőkön hozza termését, azokat metszeni tehát nem szabad. A ritkító metszés növényvédelmi szempontból is előnyös, mivel a fekete ribiszke legveszedelmesebb kártevője, a kaliforniai pajzstetű elsősorban az idősebb részeken telepszik meg.
Szárazság esetén évente 3-4 alkalommal meg kell öntözni. Az első öntözés a virágzás után esedékes. A fekete ribiszke szedési időpontjára ügyelni kell, mert a legtöbb fajta bogyói erősen lepotyognak.
Kapcsolódó cikk:
A piros ribiszke
Harapjon a színekbe
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
