Gomba Grand Tours 2010. augusztus 20.
Szerző: Mayerné Borics Erzsébet Létrehozva: 2010. augusztus 24.
Mindenki máshogy ünnepli augusztus 20-át. Mi meghívást kaptunk egy gombaszedő túrára.
Alig vártuk, hogy indulhassunk. Régóta nem jártuk az erdőt, ezért nekünk ünnep minden ilyen alkalom.
Lakhelyünktől néhány fertályórányira, egy falu határában, hatalmas tölgyes erdő aljában álltunk meg az autóval. Előző éjjel is eső áztatta a környéket. Sok ember számított arra, hogy akkor reggel, vargányával szedi tele a kosarát. Autók hada sorakozott az erdei úton. Miután a gumicsizma a lábunkra, a kosár a kezünkbe került, elindultunk befelé. Nagynéném, aki profi gombaszedő, instrukciókkal látott el bennünket, laikusokat.
Az erdei félhomályban, nehezen szokta szemünk a rengeteg barnaságban a gomba látványát. Aljnövényzet alig volt. Lábunk besüppedt a földbe, recsegtek a letört faágak, a talajt vastagon belepte az évek alatt felgyülemlett tölgyfalomb. A vargánya kalapja alig észrevehető ilyen viszonyok között. Láncban haladtunk előre, szinte átfésültük az erdőt. Körülöttünk mások is bóklásztak, mindenki feszült figyelemmel meredt előre.
A siker hangos volt, ha megtaláltuk, amit kerestünk! A vargányák általában többedmagukkal nőnek, ahol egy van, ott lesz több is! Friss húsa roppanós hangot adott, amikor a tönk aljába hatolt a kés.
Rengeteg féle gomba volt. Mi csak azt szedtük fel, amit néném engedélyezett, amit ők már évek óta szednek. A vargánya mellett a rózsaszínes-lilás hátú és zöldes-szürkés hátú galambica szedésére kaptunk engedélyt! Közel három órán át bolyongtunk. Közben kisütött a nap. A magas fák közt beszökött napsugarak, aranyszínbe öltöztették az erdőt. Megteltek a kosarak, és egy gyors gomba tartalom ellenőrzés után, mi is hazafelé vettük az irányt. Délután új kalandok vártak ránk.
Teljesen más irányba, egy mesterséges tó partjára voltunk hivatalosak vendégségbe. Régi jó, gyermekkori barátnőm és családja évről évre a tóparti kis nyaralójukban töltik a nyár nagy részét. Jól ismerik a csodálatos környéket. Az ember nem is gondolná, hogy egy mesterséges tóról van szó! A völgy maga a tó, melyet egy dimbes-dombos, sőt hegyes-erdős rész ölel körül. A tónál több turista útvonal is összefut, így gyakran sétálnak, erre túrázok. Mi is ezt tettük. Teljesen más célzattal.
Gombát indultunk keresni. A délelőtti sikereken felbuzdulva és a korábbi évek tapasztalatai alapján, nyakunkba vettük az erdőt. Délután három óra fele járt az idő. A hegyoldalról látni lehetett a tavat, ahogy lenéztünk. A fürdőzők vidám kiáltozása és a víz csobbanása visszhangzott a csendben.
Kísérőink tapasztalt gombaszedők. A meredek lejtőkön tömegesen nőttek a gombák. Azt sem tudtuk, hova nézzünk! Mindenütt zöldes- kékes-szürkés hátú galambicák, és más ismeretlen gombák nyújtogatták fejüket az avarból! Alig győztük derékkal, annyi volt!
Aztán jött a meglepetés!
Olyan gombával találkoztunk, amelyet még soha nem láttunk. Az erdei fekete trombita gomba. Állítólag csak több év kihagyásával lehet újra szedni. A szarvasgombához hasonló ritkaság. Íze, aromája szárítást követően élvezhető igazán. A rókagomba családjába tartozik, az alakja is erről árulkodik. Természetesen kosárba került!
Mentünk, mentünk egyre magasabbra, egyre feljebb. Őzláb gombát kerestünk. Találtunk is. Hatalmas példányokat. Késő délután volt, a tikkasztó meleg is csendesedett már.
Alaposan elfáradtunk: Karjaink elzsibbadtak a cipekedéstől. A lejtős hegyoldalon lefelé jövet még egyszer megnéztük a kellemes meleg időt kihasználó fürdőzők sokaságát.
A különlegességek azonban még mindig nem értek véget!
Azt hittem rosszul látok! Mi ez tengeri élőlény az erdőben? Rikító vörös színével és csillagszerű csápjaival, inkább hasonlított másra, mint gombára. Egyetlen példány volt belőle! Megörökítettem egy fotó erejéig! Aki ismeri, kérem, írja meg a cikk alaltt lévő „Hozzászólások”-ban!
Hazafelé bandukolva megcsodáltuk az erdei cikláment, a kidőlt fatörzseken megtelepedett taplógombákat, amelyek tényleg igazi különlegességnek számítanak egy városlakó ember számára!
A nap is csak szerényen pislogott már, amikor kiszálltunk otthon az autónkból, augusztus 20-án, kezünkben a gombával gazdagon megpakolt kosarakkal.
Kapcsolódó videó:
Hogyan ismerjük fel a mérges gombát?
Kapcsolódó cikk:
Szerkesztői megjegyzés:
Tudjuk, hogy a gomba rendszertanilag egy külön kategóriát alkot, nem növény. Így kérem tekintsék vendégjátékosnak e kategóriában!
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
Kedves Andrea!Nagyon köszönöm, még nem halottam róla sohasem.
Mné Erzsi
Kedves Erzsébet!
Emlékeztem, hogy láttam ezt a gombát a könyvemben és tényleg!
Tintahalgomba a neve. Ausztráliában honos, hozzánk behurcolták az 1900-as évek elején, nagyon ritka.
Élvezhetetlen.