Hangulatos és természetes mennyezetburkolat: a fa
Szerző: Szépzöld Létrehozva: 2011. április 18.
A leggyakrabban, ha a mennyezetek burkolásáról esik szó, mindenkinek a gipszkarton, vagy polisztirol táblák jutnak eszébe. Néhány évtizede még valóban csak ezeket a táblákat használta a legtöbb mester az álmennyezet felrakására. Napjainkban azonban inkább a természetes, rusztikus, esztétikailag is kedvező megoldások a keresettek – a mennyezetek burkolása terén is. Ennek megfelelően, most a fa-lambériaburkolásról ejtünk szót alábbi cikkünkben.
A mennyezetek burkolására általánosan fenyőfából készült lambéria-léceket szokás használni. Felületük általában csiszolt, de ha úgy látjuk, hogy nem teljesen simák, még érdemes további csiszolásnak alávetni a faanyagot. Arra azonban mindenképp ügyeljünk, hogy a fában ne legyenek repedések, valamint olyan göbök, amelyek meglazulhatnak, s kieshetnek. A fák erezete, színe más-és más lehet, de épp ez a változatosság adja meg a természetes, rusztikus hatást a majdani burkolat számára. A lambéria-lécek felső részén csaphornyokat helyeznek el a gyártók. A lambériát alkotó lécek vastagsága általában 9-12 mm, szélessége pedig 50-150 mm közötti lehet. Hosszúságuk legtöbbször 2-3 méteres.
A lambéria -lécek faanyaga legtöbbször légszárított és vetemedés-mentes, azonban általában kezeletlen. Éppen ezért a léceket a felrakás előtt tanácsos kártevő- és gombásodás elleni szerrel is lekezelni, mindkét oldalukon. Amennyiben nem vagyunk elégedettek a fa tónusával,
azt különféle pácokkal változtathatjuk. A léceknek mind a két oldalát célszerű alapozni is, mert ezzel a kezeléssel elejét vehetjük a deformációnak. Használhatunk külnböző természetes viaszokat is, melyek jót tesznek a faanyag belső szerkezetének, pórusainak a kiszáradás ellen.
A fentebb leírt kezeléseket mindenképp még a lécek felrakása előtt ajánlatos elvégezni, mivel így kivédhetők a térfogat változásból adódó és később rendre előbukkanó illesztési hibák. Mivel a fa nem csupán esztétikus, de természetes, azaz élő anyag, térfogata a környezeti tényezők hatására változhat. Éppen ezért ezt figyelembe véve, a felerősítéskor - különösen a szegélylécek esetében - érdemes még egy kis távolságot célszerű ráhagyni. Nem csupán a fa, de a legtöbb anyagból készült lambériát is csak lécrendszerre tudjuk felerősíteni. (Ez alól kivételt képez a laminált, keményfarostlemez, melynek táblái, közvetlenül felragaszthatók a felületre) A fából készült, különböző méretű, csaphornyosan egymásba illesztett elemekből rakott lambéria burkolatokat úgynevezett övlécekre kell felerősítenünk.
A mennyezet burkolásának első lépése tehát, hogy tartószerkezetet alakítunk ki. A tartóléceket kb. 50-60 cm-es távolságban, keresztirányban elhelyezve, csavarral célszerű rögzítsük a mennyezethez. Mielőtt azonban a léceket felrakjuk, ellenőrizzük le vízmértékkel is a tartószerkezetet. Az első lambéria-léc felszerelésekor a csaphornyot gyaluljuk le annak érdekében, hogy a kezdő él tökéletesen egyenes legyen. Ezt követően a lambéria-lécet rögzítsük véglegesen, akár speciális tűzőgéppel, csavarral, vagy szeggel. Majd mellé helyezhetjük a második lécet és így tovább. A mennyezethez történő optimális illeszkedést megoldhatjuk takaróléccel is, melynek sarkait 45 fokban le kell lefűrészelni. A zárólécet szegekkel vagy fa-ragasztóval rögzíthetjük. Forrás: www.epitinfo.hu
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
