szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Hattyú, a lelőtt kutya

Sulyok József, 2008. aug. 01.


A falopás történetét elmesélő tisztes Tiszavasvári polgár, újabb gyermekkori drámai történettel lepet meg, ami egyenes folytatása volt egy tanyán élő gyermek mindennapos kálváriájának.

Egy év telt el a sikeres faszerzési akciójuk óta, amikor is édesanyja mondta az apjának, hogy de jó lenne egy kis húst szerezni karácsonyra, mert abban az évben disznót nem tudtak vágni és az utolsó tyúkokat is levágták. Az apja erre az akkor hat éves kisfiának csak annyit mondott:
- Gyere, megyünk a Nánási rétre, nyúlra vadászni a kutyáddal! -
Volt egy gyönyörű hófehér, Hattyú nevű kuvasz kutyájuk. S a tanyától nem messze volt a rét. Ketten gyalogoltak, meg a kutya a kietlen, csendes tájon a bokáig érő hóban, amikor nem messze tőlük egy hóbucka mögül felugrott egy nyúl. A kisfiú apja a kutyát utána eresztette, ami rövid üldözés után, elkapta a jól megtermett nyulat és hozzájuk vitte. A nyúl még élt, apja szakszerűen, kéz-éllel fültövön csapta, majd első, hátsó lábát összekötve vállára vette. A kutyát ismét pórázra fogta, s indultak hazafelé.
A dűlőúton, a távolban felbukkant egy alak, s kiáltott, álljanak meg. Úgy tettek, mintha nem hallották volna a felszólítást, mentek tovább, de az ember eléjük kerülve, a válláról levett puskából, fejük fölé, figyelmeztető lövést adott le. Erre megálltak. A kisfiúnak hevesen vert a szíve, ijedtében sírni kezdett. De ez nem hatotta meg a közelebb jövő vadőrt. Pedig az apjával régen ismerték egymást.
A vadőr, köszönés helyett, felelőségre vonóan kérdezte:
- Nyulat fogtunk, nyulat fogtunk?
– Nem én fogtam, hanem a kutya. Kijöttünk a gyerekkel sétálni a friss levegőre, s a szabadon engedett kutyám elkapta a nyulat. – hazudta az apja.
– Úgy, a kutya volt? – kérdezett vissza gúnyosan.
– Az volt. – mondott igazat az apja.
Erre a vadőr szó nélkül a kisgyermektől két lépésnyíre, pórázon lévő kutya felé fordította fegyverét és ott helyben lelőtte. A kisfiú ijedtében bepisilt és zokogva vetette magát a kilőtt, gyönyörű kutyája tetemére.
Ez alatt a vadőr bűnjelként elvette a mezei nyulat az apjától, s mondta:
- Majd a községházán találkozunk! –mondta. Majd a nyulat saját vállára akasztva, ott hagyta őket.
A zavarodott apa alig tudta a zokogó gyermeket leemelni az elpusztult, vérző kutyáról. – Vigyük haza, ne hagyjuk itt Hattyút! – ordított a gyerek.
– Hazavisszük. – nyugtatgatta apja.
– Visszajövünk a kisszánkóddal, feltesszük és hazavisszük. Betakarjuk a kertben szalmával és tavasszal, amikor kimegy a föld fagya eltemetjük. Majd te csinálsz neki fejfát.
Az apja nagyon feldúlt volt, szégyellte magát, hogy mire vetemedett szegénységük miatt. S persze félt is a büntetéstől. Otthon az anyja is szomorúan konstatálta, hogy nem az a legnagyobb baj, hogy nem lesz hús karácsonyra, hanem a szégyen és a várható büntetés.

Az apját szigorú pénzbüntetéssel sújtották és egyben elrendelték, hogy egy szekér marharépát köteles a helyi vadásztársaságnak beszolgáltatni, vad etetés céljára. Nem volt földjük, ezért a testvérek, rokonok adták össze a természetbeni büntetést. Amikor az apja beszállította a marharépát a községháza udvarára az egyik ott tartózkodó ismerőse mondta, hogy a vadőr nyúlpörköltet csinált a zsákmányából a saját családjának.
Ekkor ért oda a vadőr. A kisfiú apja dühösen szólt: - Maga sem különb, mint én! Magát is meg kellene büntetni, mert nem leadta, hanem saját céljára hazavitte a nyulat! – Ki mit őriz, abból él! – jött a cinikus válasz.
Tavasszal a kutyát eltemették a kertben, a kisfiú fejfát faragott neki. Egy év múlva az apja jó állást kapott, s így beköltöztek Tiszavasváriba. A sors fintora, hogy csak néhány házzal laktak távolabb, a volt vadőrtől. Az időközben felnőtté cseperedett gyerek, ha meglátta, mindig gyönyörű kutyája jutott az eszébe. Kutyabarátként, azóta több kutyája volt, de olyan, mint a Hattyú egy sem.

 

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia