szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Hogyan lett Ibrány az életem része?

Sulyok József, 2012. aug. 13.


1972 őszén, 24 évesen kerültem Ibrányba a Községi Tanács VB Titkárának. Akkor végeztem Veszprémben, a Tanácsakadémia nappali tagozatán. Vásárosnaményi lakosként azelőtt sohasem jártam a településen. Amikor megkerestek a Nyíregyháza Járási Hivatal vezetői, Nyírtelek, Oros, Ibrány tanácstitkári állását ajánlották fel. Mind a három községet rövid időn belül nagyközséggé kívánták nyilváníttatni, s ehhez képesítéssel rendelkező VB Titkár is kellett.

Hogyan lett Ibrány az életem része?

Vonattal mentünk feleségemmel Nyíregyházára, ahol Dr. Gombás Sándor, a hivatal elnöke várt bennünket. Rövid tárgyalás után beültünk a szolgálati autóba azzal, hogy nézzünk szét a három településen és döntsük el, melyiket választjuk. Elsőnek Ibrányba mentünk. Június vége volt. Ahogy beértünk a faluba, a főutca mentén, a községháza előtti téren és a Kossuth szobornál piros paprikavirág tömkelege nyílott, s oltott japánakác lila fürtjei csüngtek a téren. Ez mind a kettőnknek nagyon megtetszett és mielőtt bementünk volna a községházára, Gombás Sándor kérdésére azt feleltem, hogy:
- Első benyomásra tetszik, amit eddig láttunk a községből. Ne megyünk máshová, Ibrányt választjuk.

 

Amikor beléptünk az ódon épületbe, kissé elbizonytalanodtam gyors döntésünk miatt. A sötét folyosó, olajos padló látványa nem volt bizalomgerjesztő és nyirkos, dohos szag terjengett.
Odabent Kiss István tanácselnök fogadott bennünket. Nagyon közvetlen, kedves volt. Győzködött, hogy vállaljam el nyugodtan a titkári állást, ő minden segítséget megad. Amikor neki is igent mondtam, két szolgálati lakást ajánlott, hogy nézzük meg és válasszunk.
- Mind a kettőben laknak, de hamarosan megüresednek - mondta.


Az egyik lakás a Kiserdőben volt, ahol a költő - tanár Szabó Lajos lakott, de saját lakása már épült.
A másik ház a Templomszegben volt. Ide mentünk először, mert az volt közelebb. Már az is furcsa volt, hogy körbe a kisvonat sínjein mentünk, mert az éjszakai zápor járhatatlanná tette az odavezető földutakat. Ebben Márkus László festő-tanár lakott. Felesége volt otthon, de nem tudott ajtót nyitni, mert Laci bácsi véletlenül elvitte a kulcsot.

 

Ő is a nyitott ablakon ment be, mert jelezték neki, hogy jövünk. Kiadott egy hokedlit az ablakon és azon másztunk be. Odabent a komfortnélküli, háromszobás lakásban nagy felfordulás volt, mert a másnapi költözködéshez össze voltak pakolva. (Az új iskolával egybeépített, fürdőszobás! szolgálati lakásba költöztek.) Amikor újra kimásztunk az ablakon, akkor néztünk körbe. Csodálatos, ligetes mesekertnek tűnt a táj és azt mondtam Kiss Istvánnak, hogy nem néznénk meg a másik lakást, mert ez a környezet nagyon megtetszett nekünk.

 

A közel 50 tagú Tanács, mivel nem ismertek, de bíztak bennem, ezért egyhangúlag kineveztek VB. Titkárnak. Egyedül a hatósági húsbolt vezető, önkéntes tűzoltó parancsnok Oláh Géza szólt, hogy:

- Nevezzük ki elvtársak! Hét tél, hét nyár megválasztja.

Itt jegyzem meg, hogy mi, fiatal „titánok” annyira tiszteltük az idősebb vezetőket, hogy „csendőr-pertu” volt közöttünk.

 

Kiss István, Zsiros István, Hegedüs Dezső, Horváth János, Gerák József, Szikszai Miklós, Dr. Laskodi Károly, Kriston Pál, Tarsoly Elemér, Oláh Ferenc, Nagyidai Mihály, Márton Károly stb. apánk, Rubóczki Istvánné, Balogh Béláné anyánk lehetett volna, ezért nekünk a feltörekvő, új vezetői korosztálynak eszében sem jutott a tegezés. Berencsi Béla, Gosztonyi Tibor, Horváth Ferenc, Dr. Nagy Ferenc, Trencsényi József, Puskás Amália, Puskás Gusztávné, Nagyidai Sándor, Bene Kálmán, Tündik Ferenc, Berencsi András, Horváth Sándor stb. e téren egy cipőben jártunk. Egyedül Csongrádi Zoltánnak volt egyik - másik személlyel pertu kapcsolata.

 

Amikor belevetettem magam a munkába, akkor szembesültem azzal, hogy a belső főútvonal kivételével egyetlen kövesút sincs, járda is alig. A 7.300 lelkes településen nincs ivóvíz, szennyvízhálózat, kb. 15 mélyfúrású kút szolgáltatja a jó ivóvizet. Állandó feladatunk a kerekes, pumpa-kutak javítása és az intézményi hidroforos rendszerek karbantartása volt, az ezermester Baranyi Lajos segítségével.

 

A településen hat helyen, plusz a Nagyerdőn és a Nagytanyán szétszórtan, elavult épületekben zajlott a tanítás, nem volt tornaterem, zsúfoltak voltak az óvodák. Egyedül a gimnázium volt modern épületben. Nem volt gáz-cseretelep, benzinkút, telefonhálózat, fiataloknak kiosztható építési telek, fogorvos, a 3. számú körzetben orvos, út Nagytanyára, gyerekeknek nyári tábor, megfelelő sportöltöző, könyvtár, rendőrség, községháza, közvilágítás, ravatalozó, helytörténeti kismúzeum, belvízelvezető rendszer, stb.

 

Elméletileg úgy, ahogy képzett, de helyismerettel, szakmai gyakorlattal nem rendelkező fiatalemberként szinte hetek alatt kellett településvezetővé válnom. Ráadásul a nagy tapasztalattal, helyismerettel rendelkező Kiss István tanácselnök súlyos beteg lett. Hónapokra kiesett a munkából és végül gyógyíthatatlan betegsége miatt le is százalékolták. Ilyen nehéz körülmények ellenére 1974-ben megkaptuk a Nagyközségi rangot. Büszke voltam rá. Kiss Pista bácsi, amikor az ünnepségen átvette az erről szóló oklevelet, könnyeivel küszködve mondta: - Ezt is elértük. Utolértük Halászt!

 

Hosszú szünet után egy velem egyidős, agilis, örökmozgó, tettre kész, de a közigazgatásban még járatlan tanácselnököt választott, Berencsi Béla személyében a testület. A szokásos kezdeti nehézségek után hamar összerázódtunk, és dinamikus községfejlesztésbe kezdtünk. Megyei, országos kapcsolatokat kerestünk és építettünk ki.

 

Kértük, az Ibrányból elszármazottak segítségét. Berecz Jánosét, a Külügyminisztériumból, Kovács István újságíróét, a Népszabadságtól, Kulcsár Rudolfét, a megyei Tervosztály dolgozójától és Szilágyi József megyei tanácstagunktól. Szerencsénk is volt, mert ebben az időben indult fejlődésnek a Tanács irányítása alá nem tartozó KTSZ, a Termelőszövetkezet melléküzemága, az ÁFÉSZ, a Gumigyár és a Takarékszövetkezet, és néhány kisebb magánvállalkozás. A korábban említett hiányzó beruházások jelentős része elindult és megépült.

 

Feleségemmel - aki ott is könyvtáros volt - lányommal jól éreztük magunkat a településen. Jó szomszédok, barátok vettek körül bennünket. Saját lakás építésén gondolkodtunk, Nagy Ferenccel már kerestük a megfelelő telket, amikor a Megyei Tanács Elnöke, Dr. Pénzes János1981 nyarán hivatott és jelezte, hogy Tiszavasváriba kellene mennem tanácselnöknek, mert a megye egyik legnagyobb települését várossá szeretnék fejleszteni.

 

Eleinte vacilláltam az ajánlaton, de a „határozott” kérésre beadtam a derekamat. Hogy meg ne gondoljam magam, gyorsan össze is hívatták az ibrányi testületet, hogy megyei érdekből engedjenek el. A döbbent csendben szót kért a kiserdesi Szabó Tamás bácsi, és megkérdezte: - Mi van akkor, ha nem adjuk? Maguk elmondták, hogy milyen jó vezető vált belőle. Ibránynak is kellenek a fiatal, jó vezetők! Mi is szeretnénk tovább fejlődni.


Ez a ragaszkodás nagyon meghatott, magamban már bántam, hogy igent mondtam. Végül is elengedtek, de megválni soha sem tudtunk, az időkézben szintén várossá nyilvánított településtől. Évente többször is meglátogatjuk, és soha sem hagyjuk ki a Templomszeget sem…

 

Végezetül egy kis történettel támasztom alá a város, az ott élő emberek iránti tiszteletemet. Vagy 10 éve Nyíregyházán egy útkereszteződésben gyalog vártam az zöld jelzést, amikor a belső sávból az egyik gépkocsi lehúzott ablakán kiszólt egy férfi:
- Hogy van polgármester úr? Mikor járt otthon Ibrányban?


Majd Ő zöldet kapott és elhajtott. Csak inteni tudtam neki. Szembe sütött a nap, ma sem tudom ki volt, de kell ettől nagyobb elismerés? Ibrányinak tartott vagy fogadott?

 

Kapcsolódó cikk:

Elment az ibrányi ’Ben Cvikk’
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.június 17., hétfő / 01:16

Örökzöld magnólia-levélsárgulás ősszel

2019.június 17., hétfő / 01:05

Örökzöld magnólia-levélsárgulás ősszel

2019.június 14., péntek / 12:50

Paprika levél elváltozás

2019.június 09., vasárnap / 19:31

Mi rágja le a kikelt babnak a levelét a földtől 1 cm magasságban

2019.június 06., csütörtök / 15:12

A csodasövényen a képen látható elváltozás van, nagyon elterjedt , tavaly még nem láttam.

2019.május 23., csütörtök / 22:28

Volt egy barka fánk valami a föld alatt két-három centire teljesen elrágta a szárát.

2019.május 15., szerda / 23:33

Gyep színe nem egyenletes, foltokban jobban nő


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia