szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Honnan erednek a Szentivánéji szokások?

Sulyok Józsefné, 2014. jún. 18.


A Keresztelő Szent János ünnepéhez (június 24.) fűződő szokások csaknem egész Európában ismertek, hazánkban is a jeles napok közé tartozik. Ennek az ünnepnek a középpontjában a tűzgyújtás és tűzugrás áll.

Honnan erednek a Szentivánéji szokások?

A Keresztelő Szent János ünnepén gyújtott tüzet már régen kapcsolatba hozták a nyári napfordulóval.  Csak hipotézisekkel felelhetnénk arra a kérdésre, hogy a pogány magyaroknak voltak-e régtől fogva a nyári napfordulóval kapcsolatos ünnepi szokásai, melyekhez a szentiváni tűzgyújtás kapcsolódhatott.

A szentiváni ünnephez a tűzgyújtáson kívül más rítus, hiedelmek is fűződnek a 18. századi boszorkányperekben is többször emlegetik, mint fontos dátumot, amikor a természetfölötti erővel rendelkező embereknek egymással viaskodni kell. A szentiváni tűzgyújtás hazánkban a 16. században már adataink szerint általánosan ismert volt.

A II. világháborúig magyar nyelv-területen sok helyen élő szokás volt, ma azonban határainkon belül néhány településen is gyakorolják. 1973-ban a Galga menti falvak lakosai is felújították ezt a jó néhány évtizede szünetelő szokást.

A szertiváni tűzgyújtásnak és tűzugrásnak többfelé jelentősége is volt. A tűzbe dobott gyümölcsnek, főleg almának gyógyító erőt tulajdonítottak. A gyerekeknek szentiváni almát adtak, hogy betegek ne legyenek. Általános európai hiedelem maradványa volt hazánkban az a babona, hogy a szentiváni tűz füstjével az ez időtájban gazdálkodó sárkányokat űzték el.

A 18. században feljegyezték, hogy a szentiváni tüzet fiúk és lányok, vagy csak a lányok ugrálják át. Ilyenkor a fiúk figyelik, hogy milyen ügyesen mozognak a lányok ugrás közben. A tüzet szalmából vagy többféle fából rakják. A tűzugrás több napon keresztül tartott, viszont utolsó nap az asszonyok kimentek a tűzhöz és különféle füvet és virágot füstöltek, amelyek később különböző gyógyító fürdők készítésére használhatók.

Azok a fiatalasszonyok, akiknek gyerekük meghalt, a tűz körül álló gyerekeknek almát, cseresznyét, osztogatnak, maguknak viszont nem volt szabad szentivánig gyümölcsöt enni. Éppen úgy, mint a tűzgyújtásról, már a 16. századtól megemlékeznek a szentiváni énekről is. Az énekben a szerelmi varázslás jelképei is megjelennek. Bizonyos kapcsolat mutatkozik meg a szentiváni tűzgyújtás és a palócok lakodalmi hajnali tűzgyújtása közt. Az utóbbit is szintén szentiváni tűznek nevezik.
Kodály Zoltán sok szentiváni éneket jegyzett fel és ezeket leánykarra is feldolgozta.

Szentivántól szeptemberig

A július és augusztus hónap nem bővelkedik különösebben naptári időpontokhoz fűződő népszokásokban, azonban néhány napnak a nép különleges jelentőséget tulajdonított. Ezek a napok többnyire katolikus egyházi ünnepek.

Július 2.: Mária ünnep, hazánkban a neve Sarlós Boldogasszony. A nevét az aratásról kapta, mely régebben hazánkban is sarlóval történt. Mint más Mária ünnepen, ezen a napon is tilos volt az asszonyoknak munkát végezni.

Július 13-át vihart hozó napnak tartották.

Július 20-a Illés napja. Bár ez a nap nem volt olyan jelentős hazánkban, mint a keleti szomszéd népeknél. A pásztorok számára dologtiltó nap volt. Ha ezen a napon eső vagy zivatar volt, akkor rossz termést vártak. Ezen a napon lehetett mások gyümölcsfáját megrontani.

Augusztus 10.: Lőrinc napja. A régi néphit szerint ekkor a kígyó már odvába bújik. Ha ezen a napon esik az eső, a dinnye belül lucskos lesz, a népi mondás szerint „Lőrinc beleesik a dinnyébe”. Ha ezen a napon esik az eső, akkor jó szőlőtermés várható.

Augusztus 15.: az egyik legjelentősebb Mária ünnep, magyar nevén „Nagyboldogasszony”. Ezt az ünnepet a nép összekapcsolta a szeptember 8-ra eső ünneppel, amelynek szintén különleges magyar neve van, „Kisasszony napja”. A két Mária ünnep közé eső periódust a falusiak „kétasszonyközének” nevezték. Például azt tartották, hogy amelyik tyúk ebben az időszakban kel ki a tojásból, az jó tojó lesz. Ebben az időszakban kell szellőztetni a búzát, hogy ne legyen dohos és ne essen bele a zsizsik.

Augusztus 20.: a nemzeti ünnep, amelyhez jelentős népünnep fűződik. Régebben elsősorban Szent István emlékünnepe volt. Napjainkban az alkotmány és az új kenyér ünnepe is lett. Az ünnep jelentőségét az adta, hogy a falusiak ezen a napon, amikor az aratás és a gabona betakarítása már befejeződött, de a szüret és az őszi munkák még nem kezdődtek meg, ilyenkor a városba utaztak, ott a télire szükséges dolgokat bevásárolták. Az ünnep megtartásának a háború előtt éppúgy, mint napjainkban, fontos mozzanata az esti tűzijáték. Manapság a városokban, falvakban rögtönzött színpadokon köszöntővel, tánccal, énekekkel szórakoztatják a közönséget.

Kapcsolódó cikk:

A néphit is a május mellett van!




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia