Jázminok birodalmában
Szerző: Mező Viola Létrehozva: 2010. augusztus 15.
Hogy változik az ember! Soha nem gondoltam volna, hogy virágért lehet ennyire lelkesedni. Márpedig ez a növényke, a jázmin engem is teljesen elbűvölt. Többféle jázmin is megosztja velem mindennapjait: illatos jázmin, tölcsérjázmin, téli jázmin és a gardenia jasminoides.
Illatos jázmin
A Fehérvárcsurgói Károlyi Kastély hagyományos Kertészeti és Dísznövény Kiállításán történt. Hónapokkal korábban éreztem, ott a helyem. Mindenképpen el kell mennem a nemzetközi eseményre és nem pusztán azért mert 2010-ben Franciaország is a külföldi vendégek között szerepelt, hanem mert valami leírhatatlanul különös, belső bizsergés kerített hatalmába: mérhetetlen kíváncsisággal ötvözött buzgó kertszépítő vágy.
Azon a forró júniusi vasárnapon türelmetlenül kapkodtam a fejem a kastélyparkban. Valamennyi gyönyörűen berendezett pavilont rögzíteni akartam magamban, megengedhetetlennek tűnt bármilyen apró részlet elmulasztása is. Már-már szédültem a bőséges látnivalótól. Mindenütt amerre csak szemem ellátott színes virágálom csalogatta a látogatókat az ötletgazdag standokhoz. Belső hangom parancsára végigjártam mindegyiket. Aztán még egyszer, és még egyszer újra. Mindent magamba kellett szippantanom.
Dúsan nyíló tarka virágpompa, évelők és egynyáriak, facsemeték, bokrok, rusztikus kerti bútorok és igényes dísztárgyak hívogattak bármerre is néztem. Színek és formák fellegvárában éreztem magam. Bádogbirodalomban találkoztam Süsü kisöccsével, aki épp füstöt prüszkölt, láttam elegáns gólyákat és lustálkodó macskákat.
Teljesen lenyűgözött egy kerti szobor látványa: egy labdányi méretű tükörfelületű gömb, amely egy vékony vasrúd tetején pihen. A gömbtükörben látszódó világ pedig a valóság izgalmas másaként lebegett előttem. Azóta is gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy otthagytam. Még soha azelőtt nem láttam ennyi kerti csodát egy helyen. Azonnal fogadalmat is tettem magamnak, hogy minden nyáron eljövök, hogy testemet-lelkemet megajándékozzam e szépségesszenciával.
Lelki élményfürdő sétám során pillantottam meg egy sor illatos jázmint, amint a földön sóhajtoztak új gazdira várva. Nem bírtam, és őszintén megvallva nem is akartam ellenállni a kísértésnek, így egyikőjüket megvettem. A különös vonzalom már a hazafelé úton elkezdődött, ugyanis, hogy meghálálja fogyasztói tettemet isteni illattal töltötte meg az autót. Otthon nagyobb cserépbe ültettem és csavarodó ágacskáit egy szőlővesszőből font nagy körre tekertem, majd elhelyeztem a bejárati ajtó mellé. Társaságként pedig a fenséges piros tölcsérjázmint kapta.
Azóta két hónap telt el, és a csodás növény a duplájára nőtt. Minden nap több órán át fürdik a napfényben, szomját esővízzel oltja és a nap minden percében bódító illatot áraszt. Telt aromájú varázslatos illata különösen intenzív eső után. Keskeny, hegyes, fényes, sötétzöld levelei között hozza számtalan aprócska hófehér virágát, mely végtelenül egyszerű és bájos: 5 parányi sziromlevél formál csillag alakzatot.
A virágszigetek elnyílt példányai önként adják át helyüket utódaiknak, maguktól pottyannak le, még mielőtt elcsúfítanák az összképet. Az indák csavarodva kúsznak töretlenül előre. Hamarosan új futórácsot kell készítenem számukra, mert a mostani karikát is túlnőtték, és mindenképpen kerülni szeretném a levéltorlódások nem kívánatos vendégei, a tetvek és atkák látogatását.
Tölcsérjázmin (mandevilla splendens)
Illatos jázminom szomszédasszonya egy valódi díva. Sokféle néven is említik, ami nem csökkenti a növény titokzatosságát. Ő a brazil jázmin, a mexikói szereleminda vagy a sundavillea. Számomra a mexikói szereleminda elnevezés a legtalálóbb, mivel nevében és szépségében is kárpótolni látszik az afrikai szerelemvirágom (agapanthus) idei silány fejlődése miatt.
Óriás piros tölcsér virágait méltósággal emeli az égbe, s ezzel kúszik előre. Haragos zöld kerekded levelei szoknyát formálnak a fejedelmi virágkoronának. Bár a szakirodalom szerint nem szabadna kedvelnie a déli napsütést, és nálam épp ez éri, eddig még nem panaszkodott miatta. Épp ellenkezőleg, még több virággal ajándékoz meg hétről hétre.
Fejlődése, akárcsak az illatos jázminé, igen intenzív, sokszor hív segítségül, hogy óriás virágainak súlya alatt ága el ne törjön. Én pedig nagy szorgalommal kötözöm egyre feljebb e szép jázmin friss hajtásait.
Téli jázmin
Kertünk hátsó része alacsonyabban fekszik, mint a felső. A szintkülönbség miatt a talaj megtartására akácrönkökből készítettünk támfalat. A támfal tetejére ültettem 3 tő téli jázmint, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megerősödve izgalmas növényzuhatagként díszítsék a támfalat. A trió legidősebb tagja már meg is tanulta a leckéjét, és serényen növeszti bókolva aláhajló ágait. A két ifjú vitéz még nem tért magához.
Biztosan nem kedvez új otthonuknak, hogy Bodri kutyánk rendszeres vendége e területnek. Nem különösebben várom a telet, hacsak azért nem, hogy végre saját kertemben gyönyörködhessem a téli jázmin tündéri sárga virágaiban, bár szárának különös íve, s a rajta csücsülő tökéletesen szimmetrikus hármas levelek látványa már most is nagyon kedvemre való.
Gardénia (gardenia jasminoides)
Magamban egyszerűen csak a kihívás virágának hívom. Nagyon nehéz a kedvében járni. Először kb. 2 éve láttam meg egy virágüzlet kirakatában. Fényes smaragdzöld levelei mögött rengeteg bimbó várt egy szebb jövőre. Hazavittem, s innentől már ki is találhatják a történet végét. Jaj, dehogy! Nem pusztult el! A növény még most is él, de a bimbóit azonnal ledobta. Aztán sokáig csak gondolkodtunk. Ő a fényt kereste, a savas talajt, no meg a páradús levegőt, én meg új bimbókra vártam. Mindhiába. Aztán tavasszal átültettem, s új helyet találtam neki, amit úgy tűnt ő is megkedvelt. Rohamos tempójú fejlődésnek indult. Sorra hozta új leveleit, nyúltak az ágai mindaddig a szörnyű péntekig, amikor végzetes hibát követtem el.
A szokásos öntözés során megengedhetetlen töménységben maradt a vízben a tápoldat, mellyel teljesen leforráztam szegényt. Egy olyan kényes növényt sújtottam e primitív tettel, amely a legapróbb hőmérsékletingadozásra, páratartalom változásra, talajminőségre, huzatra, és ki tudja talán még a cserép színére is azonnal látványosan reagál. És hogy jól szemléltessem, nem csupán úri finnyásságáról van szó, elárulom, hogy a pénteki mérgezés áldozata lett 2 egyébiránt igen szívós növény is. Szerencsére a gardénia még él, bár elszáradt számtalan levele, s erősen vissza kellett metszenem a szárait is. Remélem nem orrolt meg túlságosan rám, és egyszer még gyönyörködhetek krémszínű, viaszos telt virágában, s annak mámorító illatában.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
