Kaktuszok és pozsgások
Szerző: Scheftsik Tamás Létrehozva: 2012. január 20.
Sok lakás egyik első dísze az ajándékba kapott kaktusz vagy pozsgás. Nagyon impozáns növények, de eredeti élőhelyükön olyan módosulásokra voltak kénytelenek, mely tartásukat és érintésüket is megnehezíti.
Bizony, a legtöbb esetben mostohán kezeli őket a kultúra. A Feng-shui nem preferálja a tartásukat, mivel tüskések. Sok esetben, szájhagyomány útján is rendre rossz információkat kapunk arról, hogy hogyan kell tartani.
Pozsgások
A képviselői között találkozhatunk a kaktuszokkal, de a Magyarországon őshonos kövirózsafélék és a varjúhájak is ide tartoznak. Jellemzően húsos leveleik vannak, melyek a víz tárolására szolgálnak, szárazságtűrők és kedvelik a fényt. A kaktuszok esetében a levelek tovább módosultak, a sivatagi körülményekhez alkalmazkodva. Hogy a növény minél kevesebbet párologtasson, a nagyobb felületeket elhagyva kemény, tőrszerű tüskéket növeszt. Éppen ez az, ami különlegessé teszi, és amiért nagy népszerűségnek örvend a hobbikertészek között.
Víz
Sokan úgy gondolják, hogy ezek a növények, a sivatagi körülmények miatt, egyáltalán nem igénylik a vizet. Vagy ha mégis, akkor is csak keveset. Ez nem igaz. A kaktuszok és a pozsgások életben maradásához is alapvetően szükséges a víz. A növényekben bekövetkezett változások is azt a célt szolgálják, hogy a zord körülmények között is a lehető legtöbb folyadékot legyenek képesek hasznosítani. Habár tény, hogy jobban viselik a szárazságot a legtöbb cserepesnél, azért nem képesek a végtelenségig kibírni a vízhiányt. Ezek a növények is akkor a leggyönyörűbbek, amikor virágoznak. Aki látta már ezt a folyamatot, tátott szájjal bámulta, hogy egy ilyen kis tüskés, „mufurc” lény milyen csodálatos változásokra képes. Ahhoz hogy virágzásra bírjuk őket, a tavaszi-nyári időszakban rendszeres locsolást igényelnek. Persze azért van egy kis eltérés. A földjüket érdemes hagyni kiszáradni, és csak azután adni nekik vizet, így elkerülhetjük a túlöntözést, ami előbb utóbb a gyökerek rohadásához vezet.
Ültetés, szaporítás
Ezek a fajok nem szeretik a nagyon gazdag talajokat. Kapható a kertészetekben kifejezetten kaktuszok számára kialakított föld, de elkészíthetjük magunk is. Nem kell más hozzá, mint egy adag virágföld, kevés homok (nem bányahomok) és tisztított, rostált sóder. Ennek az elegynek köszönhetően a föld laza lesz, a gyökerek könnyen fejlődnek. Szaporításuk is egyszerű, egy lecsípett levél vagy hajtás kell csak hozzá. Azonnal ültessük földbe, de a locsolással várjunk egy-két napot. A hajtások könnyedén leszedhetőek (már ha nem egy óriási tüskékkel rendelkező szépségről van szó), csak finoman fogjuk meg, csavarjunk rajta egyet, és már mehet is a cserépbe.
Fény
Ebben bizony nem téved a szájhagyomány, sok fényre van szükségük. A legjobban az ablak közelében érzik magukat, 2-3 éves kortól pedig védett helyre ki lehet tenni őket a szabadba is. A fény szeretete azonban nem jelenti azt, hogy a meleggel is ugyanolyan jól megbirkóznak. Nyáron nincs semmi gond, ám ahhoz, hogy a növényünk évekig díszítse lakásunkat, télen „pihenőt” kell neki adni. A hűvösebb, fűtetlen szobákat kedveli, és akkor is szereti a fényt. Persze ne vigyük túlzásba a hideget sem, 0-5°C alá ne engedjük a hőmérő higanyszálát.
Kapcsolódó cikk:
Szobai sziklakert, pozsgásokból
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
