szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Katonasors a II. világháborúban 1. rész

Sulyok József, 2009. febr. 09.


Kiképzésen

Tóth József - a bűdszentmihályi parasztfiú - 1942. oktober. 5-én, 21 évesen vonult be a kassai hadosztályhoz tartozó Fenyvesvölgyére, határvadásznak. Onnan a hajasdi határőrségre vezényelték 1942. október. 27-én...

Itt szerencséjére, egy szintén bűdszentmihályi fiú, Tóth Lajos szakaszvezető lett a rajparancsnoka. A 15 főből álló rajt sí kiképzésre vezényelték, így nekik nem kellett szolgálatba menni a határra. Hamar megtanultak síelni, majd háromfős csapatokra osztva járőr, műlesikló és 22 km-es futóversenyből álló összetett bajnokságot rendeztek, amelyet Tóth József csapata nyert meg. Egy hónap szabadság volt az első helyezés jutalma.

 

Akkor volt otthon utoljára, s majd csak hat év múlva, viszontagságos körülmények után került haza. A szabadság letelte után, március végén a Magas-Tátrába vitték őket újabb kiképzésre. 1605 méter magasban táboroztak 27-en kietlen, lakatlan vidéken, de a táborban jó volt az ellátás. A hidegre való tekintettel minden reggel féldeci rumot kaptak. Gyönyörű, de félelmetes volt a környék. Erre bizonyíték, hogy sötétedés után a két gerendából álló - egyik ülő, másik kapaszkodó - latrinára parancs szerint, csak élesre töltött puskával lehetett kimenni, a farkas-falkák miatt. Éjszakai üvöltésük betöltötte az egész völgyet.

 

Amikor távol voltak a kaszárnyától, maguk készítette sátorban aludtak. A hóra fenyőfát, fenyőgallyat raktak, arra négy pokrócot, kettővel meg takaróztak. A nagy hidegben a lehúzott sí-bakancs úgy megfagyott, hogy nem tudták felvenni, az állandóan égő tábortűznél kellett kiolvasztani. Jellemző volt a hidegre, hogy a hó a hegy északi oldalán 3 m vastagságot is meghaladta, sohasem olvadt ki. Innen a csapatot 1943 májusában Kassára, a hadosztályhoz vezényelték, kerékpáros tanfolyamra. Két hónapig voltak itt kiképzésen. Hétvégeken kaptak a városba kimenőt. Ilyenkor a tiltás ellenére, néha meglátogatták, a gróf Teleki Pál utcában lévő nyilvános házakat. Egyik kora este egy továbbszolgáló katonával, aki civilben rendőr volt, mentek ki s keresték fel az egyik „műintézményt.” Itt az volt a szabály, hogy a katonabakancsot le kellet húzni és az ajtó mellett hagyni. Amikor a pásztorórának vége volt, az utcán, a lépcsőre ülve éppen a kapcát tekerték a lábukra, amikor a katonai készültség járőrei közeledtek és igazoltatni akarták őket. A kapcájukat hátrahagyva, bakancsokat hónuk alá csapva, a laktanyáig futottak mezítláb. Ott nem mertek a főkapun bemenni, hanem a mosdó hátsó kisablakán másztak be. Élve a gyanúperrel, hogy kint keresni fogják, kik jártak a „kupisoron”. Gyorsan megmosták a futástól koszos lábukat, majd ágyba bújtak. Már takarodó után voltak, de negyed óra sem telt el, az ügyeletes villanyt gyújtott, s lábvizitet tartott, hiszen a járőrök látták, hogy mezítláb futnak katonák a nyilvánosháztól. De nem kapták el őket, mert az ő lábuk volt a században a legtisztább.

 

Nem sokáig tartott a nagyvárosi jó élet, mert visszavezényelték Fenyvesvölgyére tiszthelyettesi iskolára néhányukat. Tóth Józsefnek ott is akadt ismerőse, egy tiszalöki fiú, Diósi József kiképző tiszthelyettes személyében. A front közeledése miatt az iskolát befejezni nem tudták, így már nem is kaptak rendfokozatot. A tisztek bejelentették, hogy a század egy részének ki kell menni az orosz frontra. Az egyik bűdszentmihályi, 40 holdas nagygazda fia, Tőkés Gábor odament a kiképző főhadnagyhoz és 400 pengőt ajánlott neki, ha őt nem küldi ki a frontra. A parancsnok mélyen felháborodva a század előtt hirdette ki, hogy meg akarták vesztegetni. Ezért az lett Tőkés büntetése, hogy elsők között küldték ki az orosz frontra, és amikor a többi ment utána, őt már sebesülten hozták vissza a hadikórházba.

 

Tóth József a névsor olvasásakor nem hallotta a nevét, kimaradt a frontra menők közül, ezért kihallgatást kért a főhadnagytól és kérte, hogy ő is mehessen a barátaival. Erre a főhadnagy dühbe borult, és azt találta mondani: - Még ilyet! Az egyik azért adna pénzt, hogy ne küldjem a frontra, a másik ezért könyörög, hogy kiküldjem. Mész innen kifele, mert úgy seggbe rúglak, hogy a gatya vasalva megy ki a szádon!
Szomorú, de tény, hogy akik akkor 12-en kimentek a frontra, köztük bűdiek, szentmihályiak is, mind odamaradtak. Tóth Józsefet jó sorsa megmentette, de ezzel odalett a békés katonaéletnek.

 

Az erdélyi fronton

A maradó alakulatot visszavonták Andornaktályára, fent a hegyek között csak az őrség maradt. De onnan hamarosan az egész pótzászlóaljat Marostordára vezényelték. Erdély felé haladva Nagybányán egy éjszakára nagybányai Horthy Miklós kastélyában szállásolták el őket. Ahogy Marostordán elfoglalták szálláskörzetüket, rögtön szólt neki egy Tiszabercelre való tizedes, Czene Balázs, ő lett a raj parancsnoka, hogy éjszaka menni kell az első vonalba járőrözni. Mivel a terepet sem ismerte, éjszaka is volt és attól is félt, hogy az erdőben eltévedt, ezért a szolgálatot megtagadta. Erre tizedes azt mondta, hogy a parancsmegtagadást jelenteni fogja.
- Jelentheted! - mondta Tóth József - De ha ezért megbüntetnek, én megpüföllek!

 

Ezután megegyeztek, hogy mégsem jelenti a tizedes, ha nappal vállalja a járőrözést. El is indultak Czenével ketten, óvatosan, a meredek hegy oldalához simulva. Amikor kiértek az erdő szélére, hallják, hogy durran egy nagyot valami. Először nem tudták, hogy mi lehet az. Lenéztek a völgybe, s látják, hogy három ellenséges orosz katona ijedten feltartott kézzel áll tőlük vagy 20 m-re a völgyben. Megadták magukat. Azonnal rájuk irányították a puskát, majd Tóth József felvett egy nagyobb követ és imitálva mutatta, hogy verjék a kőhöz a puskájukat. Azok a parancsnak engedelmeskedve összetörték a három puskát. Ezek után félve, de lement Tóth József a három fogolyhoz, míg a társa célra tartotta a puskáját. Megmotozta őket nincs e más fegyver náluk. Kettőnél nem volt semmi gyanús, de a harmadik hátizsákjába, nem mert belenyúlni, mert ketyegést hallott belőle. Ezért a fogollyal vetette ki, s kiderült, hogy egy csörgőóra volt. A két magyar katona - mert nem tudták, mi robbant és féltek is - össze voltak zavarodva, azt sem tudták hol vannak. Attól is tartottak, hogy bármikor felbukkanhatnak újabb orosz katonák.
Ezért abban maradtak, hogy elengedik a három foglyot, mert egyébként sem tudták, hová kellene kísérni őket. Abban is megállapodtak, hogy alakulatuknál nem mondják el, hogy fogtak is foglyot, meg nem is, mert elengedték őket. Intésükre a fegyvertelen katonák futva rohantak visszafelé. Ekkor elindultak ők is a csapáson arra, amerről jöttek. Tóth József észrevette, hogy a derékszíjára akasztott kézigránát nincs meg, az esett le, oldódott ki és a hegyoldalról legurulva az robbant fel. Ez mentette meg az életüket, mert a közelben rejtőzködő ellenség lelőhette volna őket.

 

Csak két nap múlva mondták el a többieknek a történetet. Nem büntették meg őket, de mindenkit figyelmeztettek, a nagyobb éberségre, mert közel van az ellenség. Pár nap múlva a 48 fős csapatot a frontvonalban egy hegyoldalba helyezték ki. Tóth József néhány társával a legmagasabb pontra ment, mert onnan, gondolta gyorsabban lehet lefelé szaladni. Állandó veszélyben voltak, 3-4 napig alig kaptak enni, mert nem tudták kiszállítani az élelmet.

 

Elrendelték, hogy ássák be magukat, csináljanak lövészteknőt. Tóth József nem ásta be magát, hanem elkúszott egy másik magyar csapathoz és mondta, ők is itt vannak, nehogy véletlenül ellenségnek nézzék őket s beléjük lőjenek. Alighogy megbeszélték a dolgokat, hallják közvetlen közelről, hogy „húri- húri” s már lőttek is és rohamoztak is az oroszok. Tóth József futásnak eredt, s a rábízott két nehéz golyószóró rakaszt is eldobta. Elsők között ért le a völgybe. Az oroszok elfoglalták a dombon lévő állásokat. Egy zászlós jelezte odalent, hogy csak az ő rajuk maradt meg, a többi odaveszett. Azokat vagy agyonlőtték, vagy fogságba estek, vagy egy részük – ruszin vagy román származású – átállt.

 

Utána nem egyszer ők lőtték magyar puskával a magyarokat. Amikor harci szünetekben felismerték őket, át-át kiabáltak a túloldalra: - Árulók, szégyelljétek magatokat!
De azok nem válaszoltak. Reggel szólt a parancsnok, hogy vissza kell menni az elszórt fegyverekért, poggyászért. Tóth Józsefet küldték előre egy másik katonával terepkutatónak, de olyan golyózáport kaptak, hogy nem tudták összeszedni a hátrahagyott felszereléseket, fegyvereket. Ennivaló továbbra sem érkezett. Tóth József ezért kérte társait, hogy tolják már fel a közelben lévő vadkörtefára, szed egy kis savanyú gyümölcsöt, amivel az éhségét elveri és dobál le a többieknek is.

 

Ahogy a fa törzsén mászott, már nyúlt az ág után, amikor lövést hallott, s a már korában felmászó bajtársa holtan zuhant rá, őt is lesodorva a fáról. Az orosz mesterlövész észrevette a vadkörtét társainak gelebébe szedő katonát s lelőtte. A lent várakozóknak elment az étvágyuk, senki sem nyúlt a halott társ mellett szétguruló vadkörtékért. Ekkor ért oda a századparancsnok helyettes, ezt furcsállották, mert ők mindig hátul maradtak, amikor éles lett a helyzet. Névsort olvasott és minden tízedik katonát kiállította oldalra.

 

Kiderült, hogy a szovjet csapatok bekerítették őket, s nekik kellett ott maradni, feltartóztatni az ellenséget, míg az alakulat ki nem tör a gyűrűből. Kaptak bőven töltényt, kézigránátot. Tóth József nem került a kiállítottak közé, kilencediknek mondták a nevét. Éjszaka indultak nyugat felé, s reggelre jutottak ki az ellenséges harapófogóból Kolozsvár irányába. Mi lett a tízedikként kiállított többiekkel, nem tudták meg, soha többé nem találkoztak egyikkel sem.


Folytatása: Katonasors a II. világháborúban 2. rész

 

Kapcsolódó cikk:
A két forintos

 

Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Novellás kötet
Tudja-e, hogy

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia