szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Katonasors a II. világháborúban 2. rész

Sulyok József, 2009. febr. 12.


Előzménye: Katonasors a II. világháborúban

 

Sebesülés

Ahogy Tóth Józsefék az ellenséges körbekerítésből kitörtek, és egy nyugalmasabb helyre kerültek, Primor Csegezi Andor százados, zászlóaljparancsnok kiadta a parancsot, hogy le lehet vetkőzni és a közeli patakban meg lehet fürödni.

Jószerivel 2-3 hónapja nem voltak levetkőzve, alig mosakodtak. A fürdés hiányában a katonák rühet, tetűt kaptak el, aminek ellenszereként a zászlóaljorvos valami fekete színű kenőcsöt adott rá. Szeptember volt, még jó idő, levetkőztek, de alig értek a patakhoz, már újra lőtték őket. Azonnal kiadták a parancsot, hogy fel kell menni a dombvonulatra, ezért menetközben kapkodták magukra a ruhát.

 

A mosakodás, fürdés megint elmaradt. Ahogy az elsők, a leggyorsabbak felértek az állásokhoz, már buktak is vissza, kilőtték őket az oroszok. Pánik tört ki a hiányos öltözetű katonákon, mindenki ment volna hátra, de a százados mögöttük állva, egy golyószóróból jobbra is, balra is eleresztett egy sorozatot, hogy aki attól hátrább megy, azt könyörtelenül lelövi. Nekiszorította a zászlóaljat a dombnak, majd parancsot adott, hogy fektében mindenki egyszerre dobjon kézigránátot a közvetlen közel lévő oroszokra. Amikor ez megtörtént iszonyatos vérfürdőt okoztak az ellenség soraiban. Akik közülük életben maradtak, hanyatt-homlok menekültek visszafelé. A magyar katonák utólag igazat adtak a kegyetlenül viselkedő magyar tisztnek, mert ha nem adja ki a szigorú parancsot, akkor ők járhattak volna úgy, mint az oroszok.

 

Újra beásták magukat az új harcvonalon, de az oroszok olyan erős ágyútüzet zúdítottak rájuk, hogy mozgott a föld alattuk, s csak kúszva közlekedhettek. Nagyon sokan vesztették itt életüket, vagy sebesültek meg.
Egyszer szól az egyik bajtársa Tóth Józsefnek, hogy vérzik. Egy szilánk arcon találta, de nem érzett semmit. Mivel közelében sem mehetett szanitéc ezért magát sebtében bekötözve, elindult kúszva visszafelé. A felszereléséből csak a kenyérzsákot és a puskát vitte magával. Ahogy kúszott felfelé a domboldalon, lelőtték a hátáról a kenyérzsákot.

- Ha 10 cm-rel lejjebb éri a golyó, a fenekén be, fején ki, hősi halál! -mondták neki társai.

 

Az egészségügyi sátorban, szintén egy bűdszentmihályi katonatársával, Tóth Ferenccel találkozott. Az kötözte át a sebét és vigasztalta, mert nagyon elkeseredett, ugyanis az egyik szemével nem látott, tele lett vérrel és azt hitte, hogy kilőtték.

Mondta is a földijének:
- Inkább lőttek volna agyon, döglöttem volna meg ott, mintsem fél szemmel menjek haza.
- Bolond vagy te! - volt a válasz – Örülj, hogy megmenekültél.

 

Beszállították a kolozsvári leánynevelő gimnáziumban berendezett katonai kórházba. Ott volt néhány napig, majd a sebesülteket szállító vonaton, Nyíregyházán keresztül Miskolcra vitték őket.

 

De már a miskolci állomást is megbombázták, nagy volt a pusztítás, így végül Komáromba kerültek, ott is egy gimnázium lett kórházzá átalakítva. Ott találkozott egy tartalékos orvos hadnaggyal. Az, amikor megtudta, hogy bűdszentmihályi, kérdezte, hogy Hörömpölyt ismeri-e? Hogyne ismerném a patikárust. – válaszolta.

 

Ez jó ómen volt, mert a doktor azt mondta, addig marad, ameddig akar, s orvosi vizsgálatra sem kellett neki járni. Jó helye volt, hamar felgyógyult, állandóan a konyhát járta, s úgy elhízott, hogy a derékszíjat alig tudta becsatolni. A korábbi éhezés, fogyás után, két hónapig jó dolga lett. A Kis- és Nagy Komáromot híd kötötte össze. De azon nem mertek járni, inkább a két temető között közlekedtek. Ráadásul, a Duna parton, a közelben petróleumfinomító is volt, és féltek, hogyha az bombától felrobban, ott maradnak. Láncos, szőnyegbombázás indult a város ellen, nagy vesztességet okozva. Tóth József éppen úton volt és az egyik temetőben egy sír mögé húzódva vészelte át a légitámadást. Több száz repülőt számolt meg, amelyek ontották az „égi áldást”. Visszatérve a kórházba kérte az orvost, írja őt ki, küldje vissza a frontra, mert ennél a helyzetnél, még az is jobb.

 

Miskolc környéki harcok

 

Andornaktályára került vissza a tartalék zászlóaljhoz, ott találkozott Kocka István nevű bűdi fiúval, aki felajánlotta neki, hogy legyen egészségügyi katona. Ő beajánlja az andornaktályai tartalékos, tisztiorvosnak a rendelőbe.
- És mit kell ott csinálni? - kérdezte Tóth József.
- Semmit. – jött a földitől a rövid válasz.
- Akkor vállalom! – jelezte Tóth József.
Az orvos Dr. Keresztes Béla tartalékos főhadnagy volt. Eligazította az új egészségügyi segítőt. Ha este, vagy éjjel jönnek, vagy hoznak valakit, őt fel ne költse, mert hétbaj lesz!
- Akkor mit csináljak? – kérdezte a képzetlen felcser.
- Na, idefigyelj! Ha hoznak kenyeret, csirkét, libát megsütve, elveszed! Ha bort hoznak, a piros bort az egyik 50 l-es ballonba, a fehér bort a másikba öntöd!

 

Hordták is rendesen a civilek az ajándékot. Pénz nem vett el senkitől.
- Minek az, nem ér az már semmit! - mondta.
Borvidéken voltak, így sok bor gyűlt össze, de az orvos nem itta, így Tóth József a század katonáit vendégelte meg belőle, azok minden este becsíptek, s jókat daloltak. Nagyobb gond volt az, hogy sérültet rendesen bekötözni nem tudott. Az orvos pillanatok alatt „kiképezte”:
- Mielőtt betekered a sebet gézzel, a sarokban lévő vödör vazelinből kensz, akár törött, vagy csak sérült egy maréknyit. Az nem is árt, nem is használ, de reggelig fel ne merj költeni!
Ez lett a jó barátságuk alapja. Az utasítást következetesen betartotta Tóth József.

 

Három hónapig tartózkodtak ott, onnan vezényelték Miskolcra őket, s ott lett kórházi főorvos Dr. Keresztes Béla is. Tóth József százada az Avas tetőre lett irányítva. Itt már német egységekkel voltak megtűzdelve, azok kéretlenül is átvették a magyar csapatok irányítását, ezért egyre nehezebb volt a katonák szabad mozgása. Mivel Tóth Józsefnek vöröskeresztes karszalagja volt, mindig lejárt a főorvoshoz a kórházba és apró szívességeket tett neki. Aki ezért megszerette és bizalmasan javasolta, hogy ha élesedik a helyzet a frontvonalon, tegyenek egy-két embert a hordágyakra, kötözzék be és színleljék azt, hogy sebesültek és jöjjenek le velük a kórházba.

 

Tóth József tudta, hogy veszélyes az ötlet, mert ha a németek észreveszik a turpisságot, szökésnek minősítik, és ott helyben agyonlőhetik őket. Mivel Tóth József szabadon járkálhatott, ezért ő vitte fel az ennivalót az  Avasra az első vonalba.

Egyik alkalommal, már majdnem felért, mikor mondta neki egy őrkatona, hogy a szakasza hátravonult, ott hagyták a figyelőállásukat.
- Gyere te is vissza, míg bajod nem esik! - javasolta a bajtárs.
- Én addig nem megyek, amíg ki nem szedem az edényből a kolbászt! Ha már felcipeltem, itt nem hagyom! – válaszolta.

 

Amikor a vizes kupából kiszedte a kolbászt, s indult az épületből kifelé, a folyosón egy pillanatra valami nekinyomta erősen a falnak. Nagyon megijedt, de óvatosan kilesett az ajtón, s látta, hogy szaladnak állásuk felé az oroszok. Visszalépett a szobába, ahol pár perccel előtte tartózkodott, s látta, hogy egy kézigránátot dobtak be az ablakon, s annak a légnyomása szorította a folyosón a falhoz.
Nagyon megbánta már akkor, hogy nem hagyta veszni a kolbászt, de szerencséje is volt, hogy néhány másodperccel hamarabb elhagyta a helyiséget. Mikor érezte, hogy tiszta a levegő, futva csatlakozott a visszavonult társaihoz, odaért látta, hogy egy aknavetőt eresztenek le az egyik udvari wc-be, hogy az ne jusson az ellenség kezére.

 

Az oda vezényelt német csapatok időközben visszafoglalták az elhagyott állásokat az Avason, de az aknavető a wc-ben maradt, senki sem kereste, nem volt ott már nyilvántartás, nagy volt a fejetlenség. A magyar katonáknak is vissza kellett menni az első vonalba, német vezénylés alatt. Utólag derült ki a nagy zűrzavarban, hogy egy magyar szakasz még előrébb volt bevetve, s erről a golyószórósok nem tudtak, s azt hitték, hogy oroszok fészkelték be magukat a volt magyar állásba. Ha mozgás volt odalőttek, s mire kiderült, hogy azok is magyarok, a 12 fős rajból csak egy maradt hírmondónak életben.

 

Magyar lőtt magyart, mert senki sem jelezte, hogy ott vannak. Tisztjük ott hagyta őket prédának. Az oroszok ekkor már nagyon lőttek, készülhettek az utolsó rohamra. Tóth Józsefnek eszébe jutott a főorvos tanácsa, és a német parancsnokságból is elegük lett. Két könnyebb katonát bekötöztek imitálva, hogy megsebesültek és hordágyon levitték őket a kórházba. Így menekültek ki a tűzvonalból. Amikor leértek, s jelentkeztek a főorvosnál, az mondta, hogy a németek már keresték, hogy kik hagyták ott a harcvonalat, s ha megtalálják, azonnal agyonlövik a szökevényeket.

 

Tóth József-ék megijedtek és tanácsot kértek a főorvostól, hogy mit csináljanak?
- Menjenek fel az Erzsébet kórház padlására – mondta.
Ugyanis ő lett a kórház teljhatalmú főorvosa is, mert a civil orvosok mind elmenekültek. A fiúkat felzárta Tóth József a padlásra, de ő az egészségügyis karszalaggal szabadon járkálhatott, mert azt hitték a németek, hogy ő a kórházhoz tartozik. Minden nap vitt fel ennivalót a többieknek a padlásra. Nem volt szabad elhagyniuk a búvóhelyet.


A németek váratlanul feladták Miskolcot. A padlásra szorult 10-15 fő is lement a többiekhez. A németek a magyar katonákat körbefogva, mint a foglyokat, kisérték Sajóbábony felé. Szökni nem lehetett. Ott a németek kiadták a parancsot, hogy mindenki ássa be magát a harcállásba. Ez 1944 decemberében volt, már leesett a hó is. A németek teljesen átvették a parancsnokságot a magyar alakulatok fölött, s ők ellenőrizték a harcállásokat is.

 

Tóth Józsefék a kiásott gödörben fáztak, fáradtak voltak és aludni szerettek volna. Ezért a közeli szalmaboglyát két rúdra téve magukra húzták. Éjjel a német ügyeletes tiszt kereste őket, de nem találta. Reggel, mire újra jött az ellenőrzés, visszarakták a boglyát a helyére.
A tiszthelyettes megfenyegette őket, mondva:
- Kamerád nem volt kukker!
- Volt, volt! – válaszolták a magyar katonák tagadva, hogy aludtak volna őrség helyett.

 

Egy hét után ezt az állást is feladták, s mivel magyar tisztek már alig voltak velük, rendezetlen alakzatban a háborútól megcsömölve vonultak vissza.

Folytatása: Katonasors a II. világháborúban 3. rész

 

Kapcsolódó cikk:

Megesett tűzeset

 

Kapcsolódó rovatok
Hobbi
Tudja-e, hogy
Novellás kötet

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé

2019.szeptember 23., hétfő / 09:18

Gömjuhar törzsén betegség

2019.szeptember 23., hétfő / 00:06

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 03., kedd / 18:54

Nem tudom milyen novenyt vettem? Az elado sem tudta megmondani.


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia