Kerti Hírmondó 7. Életképek egy kert mindennapjaiból
Szerző: Mayerné Borics Erzsébet Létrehozva: 2010. augusztus 10.
A pech sorozatom folytatódott…
Nem volt elég, hogy a májusi cseresznyénket a seregélyek az utolsó szemig leették,a meggyfán maréknyi volt a termés, a fűnyírónk a legnagyobbra nőtt fű nyírása előtt elromlott.
Három hétig dekkolt a szerelőnél, a házi vízmű felmondta a szolgálatot, a vihar nem kímélte a cserépedényeimet, a fényképezőgépem cikk készítés közben meghalt, a balszerencse továbbra sem nem kímélt!
A számítógépemről egy baklövés miatt letöröltük az összes kerti fotómat. De még mindig nem volt vége! A számítógép is felmondta a szolgálatot! No, ezek után gondolkodhattam, hogy készítem el a következő Hírmondót!
Csodálkozom magamon, hogy képes voltam optimistán hozzáállni a dolgokhoz, mert ez nem az erősségem! Természetesen, ennek ellenére az élet nem állt meg. Akadt teendő bőven a ház körül. Tengernyi dolog várt rám. Azt sem tudtam, kívülről haladjak befelé, vagy hátulról haladjak előre a kertben. Hátulról kezdtem, a veteményesnél.
Legsürgetőbb az epres rendbetétele volt. Tavalyi telepítés, az első termés mennyisége csak jelzés értékű volt. Sok kifagyott, hiányosak lettek a sorok. A letermett tövek rengeteg indát növesztettek. Ezeket szándékosan hagytam növekedni, mert ebből szerettem volna pótolni a hiányzókat.
A töveket metszőollóval teljesen levágtam, csak a közepén fejlődött friss leveket hagytam meg. A sorokat megtisztítottam a gyomoktól, az elszáradt részektől, a szeméttől, majd megkapáltam. Aztán a sor mid két oldalán felhúztam a földet, ugyanis kis bakhátakat készítettem telepítéskor, most csak fazonigazításra volt szükség. Ezután pótoltam a hiányt, alaposan megöntöztem, és kapott egy kis tápanyagot is. Jó lett volna a fekete fóliás megoldás, de tavaly nem voltam elég felkészült, és elmaradt. Majd a következő alkalommal, kb. 3 év múlva! Akinek esedékes, az áttelepítéshez augusztus éppen megfelel. Egy kiadós eső után tökéletes!
Nem nagy a veteményes, de minden négyzetcentimétere kihasznált. Két szélén a málnás volt a következő nagy falat. A letermett vesszők eltávolítása, a megmaradtak újbóli összekötözése, a gyomtalanítás, a rengeteg keletkezett hulladék összegyűjtése, tápanyag utánpótlás, sőt még gomba elleni permetezés is sorra került.
A zöldségfélék is kiérdemeltek egy újbóli kapálást. Földet húztam szinte mindegyik tövéhez. A paradicsomról rendszeresen leszedtem a betegnek látszó leveleket, a tövénél levél ritkítást is végeztem, hogy szellőssé tegyem a növényt. A hónaljhajtásokat is lehetőség szerint eltávolítottam, hogy ne terhelődjön túl, és a meglévő termések érlelésére legyen elegendő energiája.
A paprika is magához tért. Talán a rendszeres locsolás és tápoldatozás, a rovarkártevők elleni permetezés jótékonyhatással volt rá. Legnagyobb érdeme azt hiszem az esőnek volt. Nálunk nagyon kevés esett júliusban.
A paprikát és a paradicsomot fekete fóliatakarással készítettük. A tövek alá drén csövet fektettünk le, így nagyobb mennyiségű vízellátást tudtunk biztosítani alulról, de felülről is locsoltuk. Tudvalévő a paprikának nagy a vízigénye.
A kígyóuborka sajnos a mozaik vírus áldozata lett! Minden erőlködésem ellenére! Kezdetben nem volt semmi gond, addig, amíg nem jött a kánikula. Volt még berakóuborka is, de az idei nyár nem kedvezett ennek a növénynek!
Rengeteg virágot nevelt, de nem kötött meg annyi, amennyiből elegendő termés fejlődött volna. Érdekes megfigyelni, hogy amikor nagy meleg van hosszú ideig, és nem kapnak elegendő nedvességet, a virágok sem nőnek meg normál méretükre, viszont gyorsan virágot fejlesztenek. Feltételezem, a szaporodás érdekében. Az uborka is a hőség hatására sok virágot hozott, de a termés nem maradt meg, vagy ki sem fejlődött.
A karalábé az elmúlt hetekben látványos változásokon ment keresztül. A magról nevelt cérnavékony palántákból, magabiztos növénnyé fejlődött. A Voldünger tette a dolgát! A többiek is részesültek a jóból, remélem, kárpótolnak a beteg uborka miatt.
Betakarítottam a hagymát, a fokhagymát. A tavaszi fokhagymát néhány napos szárítás után megtisztítottam, majd füzért készítettem belőle. Egy rafia szálat fogtam hozzá, hogy stabilabb legyen. Még kicsit nedves volt a külső burok. Az alsó két levél segítségével lehúztam róla, miután a gyökér bojtját késsel levágtam. Függesztve szárítom szellős helyen.
Az őszi fokhagyma érdekessége, hogy a szára kőkeményre száradt mire kikerült a földből, emiatt nem fűzhető. Egy kisrekeszben várja sorsa beteljesedését. Szedtem magot róla, nemsokára elvetem. A kisebb fejeket már most gerezdekre szedtem, ősszel dugványozom.
A ribizli bokrok, a dísznövények is változásokon mentek keresztül. Még folytathatnám, de majd a legközelebbi Hírmondóban! Folytatása: Kerti Hírmondó 8.
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
