szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Konyhaművészet az ókorban?!

Sulyok Józsefné, 2012. dec. 19.


Az ókor ételei és italai

Azt gondolnánk, hogy ez az idő homályába vész, pedig egész pontos leírás van a korabeli mesterszakácsok munkásságáról. Vajon mi került az asztalra Mezopotámiában és Egyiptomban?

Hányféle kenyeret készítettek az ókori görögök?

 

Konyhaművészet az ókorban?!

Mezopotámia


Az első ismert civilizációt, a termékeny félhold övezetében, a Tigris és az Eufrátesz közé helyezi el a történetírás. Az ott élő sumér nép csatornarendszer kiépítésével hasznosította a folyók áradását, és termesztett gyümölcsöket, zöldségeket és gabonákat.

Étkezésükre vonatkozó hasznos információt nyújtanak azok a terrakotta agyagtáblák, melyek ötezer évvel ezelőtti időből is már százféle leves húszféle sajt létezéséről írnak. Mezopotámia területén előszeretettel termesztettek tökféléket, ezek a magas víztartalmú növények könnyen emészthetők. Az étkezés fontos részét képezték a hagymafélék, melyek több fajtáját is ismerték.

 

Gyümölcsök közül az ottani vidéken termett: gránátalma, körte, szilva, szőlő, füge, sárgabarack. A gránátalma fanyar ízű gyümölcs, vöröses-lila bogyói magas C-vitamin tartalommal rendelkeznek. Védik a sejteket a pusztulástól, így lassítja a szervezet öregedési folyamatát. Édesítésre mézet és édes ízű gyökereket alkalmaztak.

 

Ezen a vidéken találjuk a világ legrégebbről ismert és leghíresebb kertészetét is. A híres babilóniai függőkerteket II. Nabukodonozor építette i. e. 600-ban. Ma a világ hét csodája egyikeként emlegetik. A király egy hatalmas hegyet építtetett, tetején függőkerttel, melynek oldalában vízkiemelők működtek. A vizet az Eufrátesz folyóból emelték ki és öntözték vele a növényeket.
Néhány érdekesség az ott található növényekből: csicseriborsó, köles, szezámfű, dió, mandula, gránátalma, sárgabarack, füge, rózsa, vízililiom.


A sumérek a sörfőzésről is híresek voltak. A nagy becsben tartott nedűt erjesztéssel készítették gabonából, valószínűleg árpából. Magát a sörfőzés feltalálását pedig Ninkaszi istennőnek tulajdonították és még himnuszt is költöttek hozzá.

 

Egyiptom


Az ókori Egyiptom konyhaművészetére és étkezési kultúrájára a templomok és a sírok falán fellelhető ábrázolásokból, valamint száraz klímájának köszönhetően, a sírokban megőrződött ételekből tudnak következtetni. A történelemből jól ismert, hogy az egyiptomiak életét nagyban befolyásolta a Nílus áradása.


A folyót istenként tisztelték, ajándékokkal látták el és fohászkodtak hozzá. A szabályos időközönként jelentkező dagály után ottmaradó dús feketeföld tette lehetővé a földművelést.
Apró tehenek húzta faekével művelték meg a talajt, a szántás és a vetés gyakran egy időben történt. A gyűjtögetés idején fogyasztott vadgabonák közül azokat a fajtákat választották ki és kezdték el termeszteni, melyekből kevéssé hullott ki a mag. Kezdetben kölest, később árpát és tönkölybúzát. Sokáig gyomnak tartott cirok és rozs a magasabban fekvő területekre, vagy a soványabb földekbe került.


A kenyér fontos táplálék volt az egyiptomiaknak, különféle fajták bőséges választékával. I. e. 2000-ben nyíltak meg az első pékségek, ahol legalább 16-féle kenyeret és kalácsot állítottak elő. Ezek a veknik ugyan jóval keményebbek voltak, mint a maiak, de készültek olyan különlegességek is, mint a datolya kenyér. A gabonaőrlést kőlapokon nők végezték a szabadban. Az előkerült kenyereken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a lisztbe kőpor és homok is jutott, ami valószínűleg nem tett jót az egyiptomiak fogazatának. A gabonát később mozsárral őrölték, majd kézi darálóval lisztet is készítettek belőle. A lisztet összekeverték vízzel és a többi hozzávalóval (só, fűszer), majd megsütötték.

 

A pékműhelyek felszereltsége és technikája az idők során jelentősen alakult. Kezdetben egyszerű kőlap jelentette a tűzhelyt, majd alulról forrósították át. Ezt később kis kályhák, majd kezdetleges kemencék váltották fel. A kenyérsütésnél kétféle eljárással találkozunk: a kályhában előre felmelegített formákba tették a sütésre szánt tésztát, vagy pedig forró hamuban sült ki a kenyeret.

A kenyérfajták közül külön említést érdemel a napkenyér, mely speciális eljárással készült. A kovász nélküli lepényszerű kenyeret rövid ideig kemencében sütötték, majd tálcákon a napra tették száradni. Ezzel a módszerrel tovább eltartható volt.

 

A kenyérfélék mellett a hüvelyesek (lencse, sárgaborsó, bab) is a táplálkozás fontos részét jelentették. A „ful” nevű babból készült étel ma is nemzeti eledelnek számít Egyiptomban.
Az egyiptomiak ismerték a lótuszmag jótékony hatását, emésztést serkentő salátát készítettek belőle. A magok fokozzák a szervezet életenergiáját is, a hagyományos kínai orvoslás napjainkig előszeretettel alkalmazza.

 

A papiruszfát nemcsak íráshoz szükséges tekercsek készítésére vagy építkezésre használták, hanem friss hajtásait csemegeként is fogyasztották. Gyümölcsök közül a füge, datolya és a szőlő voltak a legelterjedtebbek, de dinnyét is termesztettek. A datolyát természetes vagy szárított állapotban fogyasztották, de erjesztett italt is állítottak elő belőle. Édesítésre az aszalt gyümölcsökön kívül mézet használtak. A természetben fellehető vadméz gyűjtésén kívül foglalkoztak már méhészkedéssel is.

 

Az egyiptomi konyha, főzéshez olívabogyóból nyert olajat használt. Mellette ismerték és használták a szezámolajat is, melynek kiemelkedő az egészségre gyakorolt hatása. Erősíti az agyműködést, az idegszöveteket és a szívizmot.


Szőlőtermesztésre a Nílus deltavidékének földje bizonyult kedvezőnek. Szüret után a mustot agyagból készült amforákba töltötték, falát belülről gyantával vonták be. Bort elsősorban a gazdagok fogyasztották, a sör viszont népitalnak számított, ízét különféle növényekkel (csillagfürt, menta, petrezselyemgyökér) tették változatossá. A sírleltekben talált minták egy sör ízesítésére szolgáló speciális fűszerkeverék (bors, koriander és kakukkfű) létezésére engednek következtetni. A sörnek az orvoslásban is nagy szerepe volt. Az egyiptomi orvosok előszeretettel alkalmaztak sörtartalmú gyógyszereket emésztési zavarok, köhögés gyógyítására, fájdalomcsillapításra.


Egyiptomról minden bizonnyal sokaknak a piramisok jutnak eszébe. Ha kíváncsiak vagyunk, hogy mitől voltak olyan egészségesek és teherbírók a piramisépítők, akkor keressük a választ Hérodotosznál. A görög történetírás atyja említést tesz arról, hogy a piramist építő munkások étrendjében rendszeresen szerepelt retek és hagyma is, melyek antibakteriális hatásúak és erősítik a szervezet ellenálló képességét. Az említetteken kívül tartalmazott még kenyeret, lencsét, petrezselymet és napi két kanna sört is, aminek nem volt nagy az alkoholtartalma.

 

Görögök


Az ókori Görögországban – a földraji adottságok miatt - kevés volt a művelhető terület. Egyiptomtól eltérően itt nem volt folyó, ezért istenként a földművelést tisztelték. A görög mezőgazdaság elsősorban gyümölcstermesztésre, szőlő és kertművelésre volt berendezkedve.

 

Gyümölcsök közül ismert volt az alma, körte, szőlő, gránátalma. Az birsalmát és az almát nem csak nyersen, hanem sütve is fogyasztották. Déligyümölcsök közül elsősorban a füge és a datolya volt jelentős. A füge alapélelmiszernek számított kedvező tulajdonságai miatt: eltartható, tápláló és édes. A datolyával együtt aszalták, a citromot inkább gyógyszerként használták.
Zöldségek közül tökféléket, valamint répát, spárgát, zöldbabot termesztettek. A saláták kultusza az ókori görögöktől eredeztethető. A káposzta számos gyógyhatását ismerték. Ezen kívül olyan zöld növényeket is beiktattak az étkezésbe, mint a laboda, mályva, porcsin.

 

Az étkezésben fontos szerepet töltöttek be a hüvelyesek (lencse, bab), a retek és a hagymafélék is. Sok család megélhetését biztosította az olajfák termésének feldolgozása. A bogyókból az olajat prés segítségével nyerték ki. Olívaolajjal sütöttek, főztek és egyéb célokra is használták.


A görög pékségekben állítólag 72 fajta kenyeret lehetett kapni, közöttük készült a fehér és a barna kenyér is (zab vagy rozs). A tésztaféléket olíva olajjal gazdagították és ízesítették magvakkal, gyümölcsökkel, mazsolával.

 

A hellén korban nagy jelentőséget tulajdonítottak az étkezésnek, a szakácsmesterséget művészetként tisztelték. A cukrászok által készített ostyaszerű édes tésztalapokat kemencében, illetve hamuban vagy két vaslap között sütötték. A süteményekhez használt alapanyagok: mazsola, túró, sajt, füge, szezámolaj. Édesítésre mézet és gyümölcsöt használtak, a cukrot akkoriban még gyógyszerként használták.

 

A sajtot kecske vagy juhtejből készítették. Altatásra fügeágat vagy bogáncsvirágot használtak. Utána gyékénykosarakba kicsomagolták, formázták, gyúrták. Az eljárásnak köszönhetően nagyon kemény sajtok készültek, melyeket reszelve fogyasztottak.


Fűszerválaszték igen bőséges volt: kapor, ánizs, kömény, kakukkfű, koriander, majoránna. A ruta növény magját pác készítésére, leveleit zöldfűszerként használták. A görögök reggelire kenyeret és bort, ebédre gyümölcsöt, sajtot, édes tésztafélét, valamint bort fogyasztottak. Vacsora volt a legbőségesebb étkezésük.
 

Kapcsolódó cikk:

Mesélő kert

Fűszeres és gyógynövényes olajok

Datolya, az ókor közkedvelt gyümölcse




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás

2019.július 20., szombat / 17:26

Cukkini termése elrohad

2019.július 18., csütörtök / 06:42

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség

2019.július 17., szerda / 22:16

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia