Kor, család és helytörténet 2. rész
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2009. június 16.
Előzménye: Kor, család és helytörténet
2001. január 1-én vette a nem mindennapi bátorságot Görög Kálmánné, sz. Balázsi Ilona, anyai nagynéném, hogy hangszalagra mondja élete, családja, felnevelő környezete történetét.
Ősök, elődök: A Guthi család földjét 1945-ig egy Weisz Zsigmond nevezetű zsidó ember bérelte.
A Horthy birtokot a kastéllyal együtt a katolikus apácák kapták meg, ezzel az addig tiszta református községben, megjelent a katolikus egyház. Különböző fondorlatokkal a lakosok egy részét egyházukhoz csábították. Ma már kb. a lakosság egynegyede katolikus vallású.
A faluban az eredeti őslakosok a Balázsiak, a Sebestyének, a Szigetiek, a Kálmánok és a Szakácsok voltak. A Balázsiak voltak a legtöbben. A.B.C. előneveket kapták a családok. A mi családunk a B. előnevet kapta. Ez a besorolás rangot is jelentett. A templom építésekor egy-egy család megvásárolta a templomi padot. Rangszerinti sorban kellett az adott összeget fizetni. Balázsi nagyapám családja, így vásárolta meg az első padsort.
Az anyai nagyapám családja nem volt olyan tehetős, így csak a hatodik padsort tudták megvásárolni. Balázsi dédnagyapám tehetős ember volt. Szép tágas bádogtetős házuk volt, a szobák padlósak voltak. Ez a telek a Fő utcán a paplakkal szemben volt. Nemrégen bontották le a házat.
Négy fia volt. Az egyik fiú Amerikába ment, ott református pap lett. A faluban az 1800-as évek végén tették kötelezővé az oktatást. Két iskola volt. Az egyik még ma is megvan, ma is tanítanak benne. Az apai nagyapám és nagymamám is jártak iskolába, mind a ketten hat osztályt végeztek. Anyai nagyapámék nagyon rosszul jártak, az 1850-es Tisza szabályozáskor. Ekkor építették a Széchenyiről elnevezett kistöltést, ami kettévágta a mostani Fő utcát, így a nagyapámék lakása a töltés belső részre esett, így azt elvitte a Tisza első árvize. Ház nélkül maradtak.
Ráadásul nagyapám testvérét Jánost, elverbuválták 10 évre, osztrák földre katonának, mivel akkor még Osztrák-Magyar Monarchia volt. Ketten maradtak az édesanyjával. Nem tehettek mást, oda mentek, lakni, ahol befogadták őket. Így kerültek Szalka, vidi részén lévő határába. Ott volt egy egyedülálló ház, ott laktak mindaddig, amíg a faluban nem tudtak új telket, lakást vásárolni, ami a mostani családi telkünk. Erről a telekről a régi házat még Tóth nagyapám idejében lebontották.
Nagyapám, a fiával Tóth István bátyámmal, új házat épített rá az 1930-as években. Az akkor divatos alsó, felsővégű nagyszobákkal, középen konyhával készült. Szép nagy dupla ajtók, ablakok voltak a szobákon. Ezt a házat vásárolták meg a szüleim Pista bátyámtól 1945-ben. Sajnos 1975-ben az öcsém József, lebontotta a régi családi házunkat és helyére új házat épített. (A történet lejegyzőjeként nem kis elfogultsággal jegyzem meg közbevetőleg, hogy ebbe a házban, a történetben szereplő családok közül egyedül csak én Sulyok József sírtam fel a bába kezei között 1947. október. 30-án.)
Ez a ház a régi Naményi, a jelenlegi Arany János utcában, a Horthy kastéllyal szemben volt. Az ősi örökség úgy került József öcsém tulajdonába, hogy ő maradt a testvérek közül egyedül Tiszaszalkán, így ő lakott a szüleimmel. Édesapám a saját részét az ingatlannak még halála előtt öcsémre hagyta. Halála után az anyai részről a hat testvér lemondott az öcsém javára annak fejében, hogy édesanyámról gondoskodik haláláig.
Most pedig úgy apai, mint anyai részről bemutatom a felmenő őseimet
Édesapám nagyapja Balázsi Mózes 1845-ben született Tiszaszalkán. Édesapám apja 1866-ban született, szintén Tiszaszalkán, az ő édesanyja Solymosi Sára, az én dédnagyanyám.
Édesapám anyai részéről az őseim: Bíró Lajos született 1846-ban. (Itt kel megemlítenem, hogy ez a nagyapám egész életében hűséges tagja volt a tiszaszalkai református egyháznak. Még azt az elnevezést is megkapta, hogy ő az eklézsia botja. Ami ennyit jelentett, hogy amíg ő nem ment be a templomba és el nem foglalta a helyét az első padban, addig a pap nem kezdte meg az istentiszteletet.) Felesége Balázsi Rebeka anyai részről az én nagymamám.
Édesapám apja Balázsi József született 1866-ban Tiszaszalkán, felesége Bíró Eszter, aki szintén Tiszaszalkán született 1869-ben.
Az anyai részről az őseim: Sajnos itt csak egy dédnagyanyámnak tudom az adatait. Erdős Ráhel volt a neve, ő nem tősgyökeres tiszaszalkai volt, hanem Vámosatyából került oda férjhez.
Édesanyámnak a szülei Tóth Dávid sz. l867-ben Tiszaszalkán. Meghalt 1939-ben ugyanott. Erdős Erzsébet a felesége 1868-ban született szintén Tiszaszalkán és ott is halt meg 1937-ben. Anyai részről ők az én nagyszüleim.
Édesapám testvérei Balázsi Lajos (meghalt a I. világháborúban), Balázsi Etelka, Balázsi Béla, Balázsi Róza, Balázsi Kálmán, és végezetül Balázsi József az édesapám, aki született 1895-ben és ott is halt meg 1957-ben.
Édesanyám testvérei: Tóth István sz. 1983-ban, Tóth Borbála sz. 1891-ben, Tóth Erzsébet sz. 1896-ban, Tóth János sz. 1901-ben. Édesanyám Tóth Ilona 1899-ben született Tiszaszalkán és ott halt meg 1988-ban.
------
Édesanyámék Tiszaszalkán laktak a faluhoz közeli Egyházas-tanyán, az úgynevezett Kisferenci villában. A lakás egy patak mellett volt, ami még ma is levezeti a vizeket a földekről. Édesanyám itt élte boldog gyerekéveit. Innen járt be a faluba az iskolába, naponta 5 km-t, oda-vissza gyalogolva. Amikor az ötödik osztály elvégezte sírt, mert nem tanulhatott tovább.
Apja az én nagyapám a közeli tanyán, a Laposhadon volt tanyagazda. Édesapám hat osztály végzett, neki a Fő utcáról könnyebb volt iskolába járni. Ők még olyan iskolába jártak, ahol egy tanterem volt mindössze. Ebben a tanteremben tanultak egy tanító irányítása mellett 1-6 osztályig a gyerekek.
A boldognak tűnő időket felváltotta egy rosszabb kor. 1914-ben kitört az I. világháború. Édesapámat is besorozták katonának, mindössze 19 éves volt. Egyenesen az orosz frontra vitték. Elmondása szerint nagyon sokat szenvedett a hidegtől és az éhségtől. Több hősi cselekedetet hajtott végre, ezekért ki is tüntették. Így megkapta a magyar nagyezüst, kis ezüst érdemrendet és a Károlyi csapatkeresztet is.
1915-ben súlyosan megsebesült, lövést kapott a bal combjába. Sokáig volt a pöstyéni és a bártfai kórházakban. Akkor még nem találták fel az antibiotikumokat, a penicilint, steptomicint, stb. Édesapám elmesélte, hogy kb. 15 cm nagyságú ágyúszilánk által okozta nyíltseb volt a balcombján, amit naponta úgy kezeltek érzéstelenítés nélkül, hogy egy steril gézcsíkot áthúztak a seb nyílásán azért, hogy az ott lévő gennyet kitöröljék.
Ezt a sebesülést akkor kapta, amikor az orosz és a magyar front közötti drótakadályt vágta át, hogy társai támadásba indulhassanak. Ezért kapta meg a nagyezüst hadikitüntetést. A háború végeztével 1918-ban ő is hazatért. A háborús hőstetteiért idehaza vitézzé akarták avatni. Ahhoz, hogy felavassák Budapestre kellett volna utaznia Horthy Miklós kormányzóhoz.
A vitézzé avatáshoz magyaros ruhát sújtásokkal, keményszárú fekete csizmát, vitézi sapkát kellett volna vásárolni. Ehhez az anyagi fedezete nem volt meg. A csizmát valahogy meg tudták venni, de a többire nem tellett, így édesapámat nem avatták vitézzé, de a vitézi földet, 10 kisholdat felajánlották neki Napkor község határában, mivel Tiszaszalkán nem volt olyan földalap, amiből kiadják. De ő a földet nem fogadta el azzal az indoklással, hogy ott olyan homokos a föld, hogy elhordja a szél a termést. De a főindok az volt, hogy nem akarta otthagyni a szülőföldjét. Abban az időben az emberek még nagyon ragaszkodtak a szülőföldjükhöz. Aztán a 10 hold helyett Tiszaszalkán mégis csak kapott két kishold földet a Hebra elnevezésű tagban, ami kemény agyagos föld volt, amit igen nehezen lehetett megművelni.
Folytatása: Kor család helytörténet 3.
Kapcsolódó cikk:
Fafaragók, faműves mesterek
Kapcsolódó rovatok:
Hobbi
Néprajz, népszokások
Videó
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
