szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Kund Ede, a talajerózió csökkentője

Sulyok Józsefné, 2015. jan. 22.


Polgári családból származik, Budapesten született 1884. június 5-én. Apja a budapesti Műegyetemen szerzett építészeti, mérnöki oklevelet, a vasútnál teljesített szolgálatot, majd nyugdíjba vonulása után építészeti gyakorlatot folytatott.

Kund Ede, a talajerózió csökkentője

Kund Ede 1906-ban szerzet gépészmérnöki oklevelet a budapesti József Műegyetemen. Ezután Svájcban, Ausztriában, Olasz, valamint Németországban két évig a mezőgazdaság gépesítésére irányuló kutatásokkal foglakozott.

1909-től a debreceni Gazdasági Akadémián, először gazdasági gyakornok, később tanársegédként dolgozott. Az 1914-15-ös tanévben a keszthelyi Gazdasági Akadémia műszaki tanszékét vezette, majd visszakerült Debrecenbe, ahol 1920-ig az akadémián dolgozott.
Ezután a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez került, ahol a mezőgazdasági géptan tanszékén adjunktusi kinevezést kapott. 1929-től a mezőgazdasági enciklopédia c. tárgy meghívott szakelőadója.

1934-ben Kápolnásnyéken létesített 31 k. hold kísérleti telepet, ahol elkészítette az első ároksilókat, amelyek nagymértékben hozzájárultak a harmincas évek takarmányhiányának leküzdéséhez. Ezen a kísérleti telepen dolgozta ki a küllős-kapa és a rendsodró helyes használatát. A küllős-kapa első példányát javaslatára a Műegyetem Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézete Amerikából hozatta be.

Kund Ede az egyik legfontosabb kérdésnek a talajerózió jelensége elleni védekezési módokat és azok széleskörű alkalmazását tekintette.
Magyarországon az első szántási kísérleteket Kund Ede a Széchényi Tudományos Társaság támogatásával 1934 és 35-ben Kápolnásnyéken és a Műegyetem pátyi tangazdaságában végezte. Mindkét évben, mostoha időjárási viszonyok uralkodtak. Kund vizsgálatai szerint 50 nm körüli eső sáncolt területen kétszer olyan mélyen áztatta át a talajt, mint a mellette levő ugyanolyan lejtésű és kukoricával beültetett táblán. A jelentések szerint a kukoricatermést a sáncolás megkétszerezte. Kund a sáncolás legelső legkeményebb munkájának a sáncok helyének kitűzését jelölte meg, a termőföld pusztulása és megvédése c. tudományos munkájában. A sáncoláshoz először közönséges fogatos ekét használtak, majd Kund elképzelése szerint fából, házilag készült ekét. Ez volt az első speciális munkaeszköz, mely Magyarországon és Közép-Európában Kund-féle sáncoló-gép néven terjedt el.

A gép „V” alakú szerszám, amelynek egy hosszabb és egy rövidebb szára volt. A kimutatások szerint, a sáncolás olyan kislejtésű területen, ahol nagyobb vízmosta árkok, vagy egyéb akadályok nincsenek, nem került többe, mint egy közép mélyszántás.

Kund Ede a Műegyetem Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet képviseletében rendszeresen részt vett országos szántóversenyek, gépkiállítások, gépbemutatók előkészítésében, rendezésében. Figyelemmel kísérte a mezőgazdasági technika minden területét. A „Köztelek” c. lap gazdasági gépészet rovatvezetőjeként (1926-1941), mindig a legaktuálisabb műszaki kérdésekkel foglakozott. Behatóan foglalkozott traktormotorok üzemének gazdaságosabbá tételével, a motorok tartósságának növelésével. A MÁVAG izzófejes motorok tartóssá tételének kidolgozásához is nagyban hozzájárult. Teljesen elméleti alapon, olyan kétféle tüzelőanyaggal működő karburátoros motort szerkesztett, amelyek hatásfoka megközelítette a Diesel motorét. A fenti témáról tartott előadásért a Magyar Mérnök és Építész Egylet a Cserháti plakettel tüntette ki. A Csepel 413 jelű Diesel-motor traktor-motorrá való alkalmassá tételének a Tudományos Akadémia egyik bizottsági ülésén tartott előadásán vetette meg az alapját.

Kund Ede évtizedekig foglalkozott a lucernatermesztés agrotechnikájának tökéletesítésével, különösen a lucerna és más pillangós virágú takarmánynövények széna és magtermésének betakarításával.

1939-1944-ig a Műegyetemen a gazdasági géptan és elektronika szakelőadója, 1944-től nyugdíjázásáig, 1949-ig az egyetem gépszerkezeti tanszékének tanára. Nyugdíjazást követően hét éven keresztül meghívott előadó a Budapesti Műszaki Egyetem és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tudományos főelőadója. Az Országos Találmányi Hivatal és az MGI munkája elismeréseként 1950-ben kiváló újítói oklevéllel jutalmazta. A talajvédelem, valamint a szálas takarmányok betakarításának gépesítésében kifejtett munkásságának legnagyobb elismerését, a Kossuth díjat, 1954-ben kapta meg. A műszaki tudományok doktora címet 1962-ben szerezte meg.

Gazdag, eredményes életpályát futott be Kund Ede új módszereket dolgozott ki a talajjavítás, a talajvédelem, a silózás, az agrotechnika gépesítésére, a mezőgazdasági gépek gazdaságos üzemanyag felhasználására, és számos publikációval írta be magát mezőgazdaságunk nagyjai  Budapesten halt meg, 1970. december 15-én.

Kapcsolódó cikk:

Rom Pál, az illóolajok mestere

 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 03., kedd / 18:54

Nem tudom milyen novenyt vettem? Az elado sem tudta megmondani.

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia