szépzöld

Lappföld csodái: látogatás a Mikulás birodalmában

Orbán Krisztina, 2014. dec. 01.


Bár a Mikulás pontos lakhelyét valójában nem ismerjük, a világ népei osztozni látszanak abban a meggyőződésben, hogy a jóságos apó az északi sarkvidéken él. A sarkkörön túlnyúló területekkel büszkélkedő államok zöme saját szülöttének tekinti, a hagyományok többsége azonban a finn Lappföldhöz köti az aranyszívű öreget.

Lappföld csodái: látogatás a Mikulás birodalmában

De hogyan is kell elképzelnünk azt a világot, ahonnan a Mikulás a legenda szerint évről évre útjára indul?

Lappföld természetes egységét három határ szabdalja, így a területen ma Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország osztozik. Az őslakos lappok, illetve ahogyan önmagukat nevezik, a számik a népességnek ma már mindössze 5 százalékát teszik ki, ám a vidék életét a természeti erők által diktált kemény feltételek mellett jelentős mértékben ma is az ő szokásaik és hiedelmeik határozzák meg, s a világ fülében a Lappfölddel összecsengő fogalmak zöme – elsősorban a rénszarvastartás és a sámánhit – éppen e kisebbségbe szorult nép nevéhez fűződik.

A finn hagyomány szerint a Mikulás igazi otthona a Korvatunturi, vagyis a Fül-domb. Tekintettel azonban arra, hogy ez az orosz határon fekvő terület biztonsági okokból kizárólag gyalog közelíthető meg, Mikulásfalva látogatóközpontját végül Lappföld legnagyobb városától, a hatvanezer lelkes Rovaniemitől néhány kilométerre, pontosan az északi sarkkörön építették fel. A Mikulás itt az év minden napján fogadja a kicsiket és nagyokat, akik számára játékgyára, barlangja, postahivatala, rénszarvasparkja, és egy valódi csodavilág minden látnivalója önfeledt időtöltést biztosít.

„A Mikulás rezidenciája az Északi sarkkört jelző vonalon”

Bár a Mikulás személyéhez fűződő legendák és hagyományok elsősorban téli úti céllá teszik, a Lappföld nyáron is bőséggel kínál megélnivalót. A meghódításra váró végtelen térségek, a délen még sűrű erdőkkel borított, északon azonban már teljesen kopár dombok és hegyek, a széljárta fennsíkok, a csillogóan tiszta vizű folyók kalandozásra, hegymászásra, kirándulásra, vadlesésre, kajakozásra csábítanak. A szinte lakatlan, mindössze 2 fő/km2 népsűrűségű vidék fő vonzereje ugyanakkor sok ide látogató számára a háborítatlan természetbe való belesimulás lehetőségében rejlik: a civilizáció átkaitól megviselt utazó a vadonban egymagában vándorolva nemcsak testi, de lelki megújulást is nyerhet, aki pedig egy valóban mindentől és mindenkitől távol eső dombtetőn üldögélve mélyed el az élet kérdéseiben, bizonyára a válaszokat is meghallja. Az érintetlen táj vad szépsége, a természet feltöltő ereje és a spirituális megvilágosodás mellett egy nyári lappföldi látogatást a fehér éjszakák, illetve a sarkkör vonalában mindössze egyetlen éjszaka erejéig, kizárólag a nyári napfordulón látható éjféli napsütés is feledhetetlen élménnyé tesz.

Az éjszaka nélküli nyarakat aztán a 6 hónapig tartó tél bőségesen ellensúlyozza: december és március között a nap csak nagyritkán emelkedik a horizont fölé. A hideg, nem ritkán -40 fokos tél folyamán a hegyi faházakban rakott tűz mellett megelevenednek a lapp mondák, és a sötétben a táj a csodák és regék birodalmává változik. A kép csak december végén változik meg néhány hét erejéig, hiszen ilyenkor azok, akiknek kultúrájában a Mikulás a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, a világ minden részéről idesereglenek, életre keltve a téli álmát alvó zord vidéket. A síközpontok, múzeumok, állatkertek ilyenkor fogadják a legtöbb látogatót, a szabadidős programok egymást érik, a hotelek – köztük Rovaniemi jégszállodája – zsúfolásig megtelnek, s a vidéket a legkülönbözőbb hójáró alkalmatosságok lepik el: a környéket akár még huskyk, vagy rénszarvasok húzta szánon is felfedezhetjük. A szálláshelyek között igazi különlegességet jelentenek a hagyományos gerendaházak, természetesen a finn életstílus jelképévé vált saját szaunával, amelyre mivel a test és a lélek tisztulásának egyaránt teret ad, sokan immár nemcsak a helyi kultúra szerves részeként, hanem egyenesen egyfajta szakrális helyként tekintenek.

Karácsony után a Lappföld a végtelen csend birodalmává válik, és háborítatlan nyugalomba burkolózva várja a tavaszi megújhodást. S bár a nap nem kel fel, a némasággal szemben a sötétség korántsem teljes. A Föld mágneses erőterébe hatoló naprészecskék elektromos töltése által keltett sarki fény nyáron, a világos égbolton nem kivehető, télen azonban gyakran gyönyörködhetünk benne. A sötét égbolt vetítővásznára világító pászmákat festő, földöntúli hatást keltő fények leggyakrabban zöld és sárga színekben pompáznak, de esetenként vörös és lila fényhatások is megfigyelhetők. A sarki fény megjelenése teljességgel megjósolhatatlan, s akinek sikerül egy sötét éjszakán a hótól fehéren csillogó vadonban kóborolva megpillantania, minden bizonnyal életre szóló élménnyel gazdagodik.

Kapcsolódó cikk: Unod már a piros mikulásvirágot?




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2017.november 20., hétfő / 19:28

Amarillisz virágoztatása

2017.november 04., szombat / 21:08

Profil módosítás - Visszajelzés

2017.október 31., kedd / 10:15

Orchidea magról szaporítása

2017.október 31., kedd / 10:11

Kétszer termő málnatöveket kaptam.Szeretném megkérdezni,hogy az őszi tarra vágás után a tavaszi hajtásokból tövenként mennyit hagyhatok meg az 1,2,3 -dik évben, illetve a további években? Újratelepítés Hány év után szükséges. Köszönöm!

2017.október 30., hétfő / 22:16

Yucca pálmám levele sárgul törzse puha

2017.október 30., hétfő / 21:58

Yucca pálmám levele sárgul törzse puha

2017.október 29., vasárnap / 07:43

4m -es fenyo attelepitese


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia