Lencse, a bőséget hozó
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2008. december 11.
A lencse ősrégi táplálékunk. Erre utal, hogy sok bronz- és vaskori maglelete került napvilágra. Így megtalálták már az első „lakótelepen” is, a neolit kori svájci cölöpépítményeken, de van számos, ebből a korból származó hazai lelet is.
Őshazája Afganisztán vidéke, ahonnan a Földközi-tenger egész környékére eljutott. Termesztését Mezopotámiában és Egyiptomban kezdték. Ezt bizonyítja, hogy III. Ramszesz egyiptomi fáraó sírjában (Théba) a falképeken lencsetermesztési és főzési jelenetek láthatók. Innen, a Nílus vidékéről jutott el Görögországba, Hérodotosz és Theophrasztosz is utal rá.
Nagy becsben tartották a rómaiak is: sóval és lencsével küldték utolsó útjukra a halottakat. A lencse népszerűsége a 17-18. századtól a borsó és a bab fajtaválasztékának növekedésével jelentősen csökkent, termesztése visszaesett. A népi gyógyászat vércukorszint- és koleszterincsökkentőnek tartja. Egy időben elterjedt volt, mint afrodiziákum (szexuális potenciát fokozó anyag).
Élettani hatásai, összetétele
Rendszeres fogyasztása csökkentheti a vérkoleszterin-szintet. Jelentős élelmirost-tartalmának köszönhetően csökkenti a teljes és az LDL koleszterin-szintet, míg a jó típusú HDL szintet alig változtatja meg.
Mi a magyarázata e jótékony hatásának? A lencse élelmirost-tartalma nagyrészt emésztetlenül kerül más anyagokkal együtt a vastagbélbe. Az itt élő baktériumok „aprítják” fel a rostokat. Ezek között igen fontos egy rövid szénláncú zsírsav, mely képes csökkenteni a májban folyó koleszterinszintézist.
Kedvezően befolyásolja a vércukorszintet. A lencse mindkét fajta cukorbetegség esetén jelentősen csökkenti az étkezés utáni hirtelen fellépő vércukorszint-emelkedést, így az étkezés utáni azonnali inzulinszükségletet is. Mindez a mézgának és a pektinnek köszönhető. Ezért magas szénhidráttartalma ellenére alkalmas a cukorbetegek diétájának kiegészítésére.
Rendszeres fogyasztása szabályozza a bélműködést, gyógyítja a székrekedést. Rendszeres fogyasztás ajánlott aranyérben és bélrenyheségben szenvedőknek. Hozzátartozhat a rák veszélyét csökkentő táplálkozáshoz. A hüvelyes növények, így a lencse is gazdag proteázinhibitorokban, melyek megakadályozhatják bizonyos vírusok és kémiai anyagok rákkeltő hatásának fellépését az emésztőrendszerben.
Összetétele:
Kiemelkedően sok magnézium, vas, cink, mangán, réz, króm, B2, pantoténsav, B6, folsav és biotin van benne.
Tipp! Tejfölös lencsesaláta
Hozzávalók:
30 dk lencse, 2 dl tejföl, só, babérlevél, mustár, 1 citrom, 1 csokor újhagyma.
A díszítéshez: fél fej saláta, 2 főtt tojás.
A lencsét átválogatjuk, 1-2 órára beáztatjuk, majd leszűrjük. Lábosba téve annyi vizet öntünk rá, amennyi bőven ellepi, enyhén sózzuk, és 1-2 babérlevelet dobunk bele. Ha felforrt, csökkentjük a lángot, és lefedve puhára főzzük, ügyelve arra, hogy a lencse ne főjön szét. A megfőtt lencsét levében hagyjuk kihűlni, s hűtőben tartjuk tálalásig.
Az újhagymát finomra vágjuk és belekeverjük a tejfölbe. Ízlés szerint sóval, mustárral, citromlével, esetleg kevés mézzel és finomra vágott petrezselyemzölddel ízesítjük. Ebbe az öntetbe keverjük bele a levétől alaposan lecsorgatott lencsét. Tálaláskor salátalevéllel és főtt tojással díszítjük.
Kapcsolódó cikk:
Fűszer ABC 2. rész
Beregi törtpaszuly
Kapcsolódó rovatok:
Hobbi,
Kertészkedés
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
