Megadatott

Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2011. március 16.

Ösztön őssejt – anyagként
feszültem küldetésre,
elsőnek anyám ölébe,
ember születésre,
s lett létezésem esélye
Apám, s Anyám násza,
felsőbbrendűségem ára,
sejt milliók gyásza.

Ivarsejt – testvéreim
az enyészeté lettek,
várva újabb időre,
míg még egyszer lehetnek
ember – őscsíra – halmaz,
rövid ösztön – küzdelem,
kegyelmi helyzetre váró,
éltető sejt – elem.

A létforgás nyerteseként,
vigaszt már nem nyújthatok.
Utólagos bűntudattal,
elmélkedve vallhatok.
Nem pusztítani akartam,
csak élni, élni, élni!
Mássá, ujjá lenni, győzni,
más – létbe úszni, s érni!

Sors, ösztön, szerencse, rejtély,
vágy döntött helyettem,
röpke idő – töredékre
ember is lehettem.

Kapcsolódó cikk:

Számadás

Hozzászólások

Még nem készült hozzászólás. Legyen ön az első!

Új hozzászólás készítése

Hozzászólás készítéséhez kérem jelentkezzen be! Bejelentkezés