szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Méh gyártotta egészség

Sulyok Józsefné, 2014. jún. 24.


A méhviasz a méhészet második hagyományos terméke. A fiatal munkásméhek viaszmirigyei termelik, és belőle épülnek fel a lépek. A lépek idővel megöregszenek, ami több szempontból káros.

Méh gyártotta egészség

Amíg a méhek szabadon, emberi beavatkozás nélkül éltek, részlegesen úgy újították fel, hogy közfaláról a sejteket lerágták, és újakat építettek helyettük. A korszerű méhészetben a lépeket 3-4 évenként cserélik. A kiselejtezett lépek viasztartalmát főzéssel, sajtolással elválasztják az egyéb anyagoktól, a viaszt tömbökben tárolják. A méhész viasztermésének egy részét a méhészetében használja fel, a felesleget értékesíti, vagy tartalékként kezeli. A minőssége hosszú tárolás után sem romlik.

A méhviaszt az ember sokáig világításra használta, gyertyát, mécsest készítettek belőle. Később megtanulta, hogy más célokra is alkalmas. Az állati, növényi és ásványi viaszok megismerése óta a méhviasz sokat veszített jelentőségéből, de nem vált nélkülözhetővé. Ma is sok célra használják, pl. a gyógyszeriparban, fogászatban, fényesítő-szerek, piperecikkek gyártásában.
 

Virágpor

A sejtekben elraktározott virágpor már nem azonos azzal, amit a virágokon összegyűjtöttek a méhek. Akkor már nem virágpornak, hanem méhkenyérnek mondjuk. A virágporral az ember évezredekig nem törődött. Amíg a mézet lépestől fogyasztotta, addig, ha nem is tudatosan, evett virágport is. A pergető feltalálása óta virágpor egészen kis mennyiségben kerül a mézbe. A méhészt a virágpor egészen e század közepéig csupán, mint a méhek tápláléka érdekelte.

Az utóbbi évtizedekben azonban keresett áruvá vált. Virágport nagyobb tételben összegyűjteni emberi erővel azonban lehetetlen. Ezért gyűjtéséhez más módot kellett keresni, virágporelszedő készüléket, virágporcsapdákat készítettek. Ennek lényege az, hogy a rakománnyal hazatérő méheknek olyan szűk nyílásokon kell átbújnia, amely a virágporcsomók nagy részét lehúzzák lábairól, amelyek egy gyűjtőládába hullnak. Innek kiszedve, szárított formában értékesítik. A virágport általában természetes állapotban fogyasztják. A szárított virágpor összetétele: aminosavak, fehérje, cukrok, sokféle vitamin, ásványi anyagok, antibiotikum és egy növekedést serkentő anyag.

Méhpempő

A méhpempő a munkásméhek garatmirigyének terméke, a fiatal álcák és az anya tápláléka. Az anyaálcák fejlődésük egész idején kizárólag méhpempővel táplálkoznak. A méhek a munkásálcákat fejlődésük kezdetén, a jövendő anyákat pedig álcakoruk teljes időszakában pempővel táplálják. Az anyaálca bölcsőjében bőségesen helyeznek el pempőt. A méheknek ez a különös gondoskodása teszi lehetővé a pempő gyűjtését. Az anyabölcsőn kívül ugyanis máshol nem található pempő összegyűjthető mennyiségben. A méhcsalád anyát a méhész beavatkozása nélkül csak akkor nevel, ha rajzásra készül, vagy az anya már kiöregedett, illetve ha elpusztult. Ezért a természetes viszonyok között élő méhcsalád olyan kevés pempőt termel, hogy az rendszeres termelést nem teszi lehetővé.

A méhcsaládot azonban különböző fogásokkal anyák nevelésére lehet ösztönözni. Mivel a pempőtermelés nem más, mint megszakított anyanevelés, a pempőtermelés nem egyéb, mint megszakított anyanevelés. Az anyanevelésre hajlamossá tett, pempőtermelésre más szempontból is előkészített méhcsalád fészkébe fiatal álcákat adunk be mesterséges anyabölcső-alapokban. A méhek ezeket gondozásba veszik. Megteremtik számukra a szükséges hőmérsékletet, ellátják őket pempővel, bölcsőjüket pedig tovább építik. Amikor a bölcsők a legtöbb pempőt tartalmazzák, elvesszük őket a családtól. A bölcsőkből az álcákat kidobjuk, a pempőt pedig kiszedjük. Üvegekben, vagy mélyhűtőben, jól zárva tároljuk.

A pempő tejfölhöz hasonló, sárgásfehér, savas, jellegzetes illatú, savanykás ízű anyag. A friss pempőben sok a víz, szárazanyagtartalmának összetétele: hamu, szír, szénhidrát, vitaminok, valamint hormonokat is tartalmaz. Kísérletek bizonyítják, hogy a méhpempő egészségünk megőrzéséhez, helyreállításához, nagymértékben hozzájárulhat. Kedvező hatás eléréséhez kis adagokban való fogyasztása elegendő.

Méhszurok (propolisz)

A gyümölcsfákon gyakran jelentkező mézgás anyaghoz hasonló, fő alkotórésze a gyanta, de sok benne a méhviasz is. Ezen kívül ásványi anyagokat, illóolajokat is tartalmaz.

A méhszurkot sokáig a méhészek céltalanul gyűjtötték, gyógyászati célokra, kenőcsök készítésére, fafelületek tartósítására, fényesítésére használták. Újabban ez a termék keresetté vált. Ezt azok a vizsgálatok tették lehetővé, amelyek megállapították, hogy a méhszurok olyan hatóanyagokat is tartalmaz, amelyek az egyes légzőszervi, gyulladásos és bőrbetegségekre gyógyító hatásúak. Ebből az anyagból a méhek csak azonnali felhasználásra hordanak, készletet nem tartalékolnak. Gyűjteni úgy lehet, hogy a kaptárak belső falainak, illetve berendezéseinek azokról a részeiről, amelyeken vastagabb rétegben helyezik el, lekaparjuk. Egy családtól, egy évben elszedhető mennyiség csak dkg-okat tesz ki. Alkalmazása belélegzéssel, vagy cseppekben (alkoholban oldva), illetve kenőcsben, esetenként rágógumiszerűen, rágva javasolt.

Kapcsolódó cikk:

A méz történelmi titkai




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.szeptember 15., vasárnap / 15:21

Rododendronom levelei sodródnak.

2019.szeptember 03., kedd / 18:54

Nem tudom milyen novenyt vettem? Az elado sem tudta megmondani.

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia