Méhészet

Előzménye: Méhcsalád, mint egység 1.

Az anya

Az anya a méhcsaládban az egyetlen, tökéletesen fejlett nőnemű egyed. A munkásméhektől inkább méreteiben, mint alakjában különbözik. Ugyanolyan karcsú, kecses termetű, mint vele együtt élő sok ezer lánya, illetve testvére. Feltűnő megkülönböztető jele a szárnyain túlnyúló potroha. A méhcsalád sok élettani érdekességének egyike, hogy a munkásméhek az anyának nem csupán lányai, hanem bizonyos feltételek között testvérei is lehetnek.

A méhcsalád szűkebb fogalmán a benne együtt élő méhegyedek összességét értjük, függetlenül koruktól és fejlettségük szintjétől. A méhcsalád tágabb fogalmába a méheken kívül az otthon is beletartozik.

Főleg tavasz végén, nyár elején a kerti és utcai fákon, ablakredőnyök üregében, gyakran szinte elképzelhetetlen helyeken sok-sok egyedből álló rovartömeg telepedik le. Ezek a rendszerint nagy riadalmat okozó rovarok, a méhek.

Az anya tavasszal ébredéskor magános méhként kezdi az életét. Hosszú téli álom után a meleg napsugár csalja elő mohapárna-fakéreg alól, sziklarepedésből vagy valamilyen földalatti üregből.

A virágpor tartalmazza a teljes örökítő anyagot. A virágpor a porzó csúcsán elhelyezkedő porzótokok kis öblösödéseiben található.

A méz és az almaecet kiválóan kiegészítik egymást. A méz enyhíti az ecet fanyar ízét és ráadásul ásványi anyagokban, vitaminokban, enzimekben, nyomelemekben, baktériumölő anyagokban gazdag.

Nem kifejezetten élelmiszer, hanem erősen gyógyhatású gyantaszerű anyag, természetes antibiotikum-féleség, melyben ezen kívül még értékes mikroelemek, főleg P-vitaminhoz hasonló flavonoidok is vannak.

A mézet a méhek állítják elő oly módon, hogy átalakítják a virágokban lévő szacharózt cukorrá. Egészen a XVII. századig az egyetlen, a konyhában használható édesítőszer-koncentrátumunk a méz volt, ám e rendkívüli táplálékunk jelentőségét ma nem értékeljük eléggé.

A méhpempőnek sok csodálatos hatást tulajdonítanak: oldja a stresszt, növeli az állóképességet, segít a teherbe esésben és táplálja a bőrt is. De vajon ezek az állítások megfelelnek a valóságnak?

A méhészkedés talán legszebb pillanata a pergetés előtti kaptárbontás, ami egy méhésznek többször is megadatik a méztermelés során. Ennek sűrűsége függ attól, hogy a méhész fajtaméz előállításával, vándoroltatással (akác, hárs, stb.) vagy vegyes méztermeléssel foglalkozik.

A méz évezredek óta fontos gyógyító tápláléka az emberiségnek. Számos régészeti lelet (spanyolországi sziklarajzok, Ebers-papirusz, ószövetségi leírások) igazolja a méhészkedés, mézgyűjtés és a sokoldalú felhasználás történetét.

Szerintem a méhészkedés egyik legszebb eseménye a kirepült raj befogása. Persze tudjuk azt, hogy főleg akácvirágzás előtt, s közben a méhészek nem örülnek a család létszámának jelentős csappanásának, ezért igyekeznek mindent megtenni a családok akáchordásáig történő megerősítéséért, egyben tartásáért. De tudjuk a leg éberebb, legtapasztaltabb méhészen is kifog a természet.

Mint bármely szakma, így a méhészet sem létezhet speciális felszerelés, eszköz nélkül. Aki méhészkedni akar, annak tudni kell, hogy a kezdés, a folyamat nem kis befektetéssel jár, s a haszon hosszú idő után várható.

A mézet nem elég megtermelni, kipergetni, kiszerelni, csomagolni, eladni. Bizony a kereskedőtől a fogyasztóig érdemes lenne követni az útját.

A gyakorló méhészek, szakemberek között évtizedes vita folyik, a méhek beteleléséről. Milyen mézet hagyjunk, s mennyit a kaptárban, szabad-e cukorszirupot adni októberben, vagy már csak cukorlepényt? Mivel, s hogyan szűkítsük, takarjuk, védjük méheinket, hogy oldjuk meg a szellőztetést, hogy csökkentsük a téli vesztességet?

Szeretik a mézet? Ha igen, akkor bátran fogyasszanak belőle minél többet, hiszen a méz és származékai számtalan bajunkra jelentenek finom gyógyírt. Az apiterápia kizárólag a méhpatika gyógyító anyagaival foglakozik.