Méhészet

Előzménye: Méhészkedé 12 hónapja 3. rész

Május - Pergetés
Vándorlásunk, mézeltetésünk végeztével lehetőleg gyorsan pergessünk le. A pergetés akár a vándortanyán, akár otthon, tervszerű legyen. Érett lépeket pergessünk. Érett a lép, ha erősebben megrázva nem csapódik ki belőle a méz.

Előzménye:Méhészkedés 12 hónapja 2. rész

Május

Május a főhordásra való előkészület hónapja. Az eredményes termelés feltételei: a jó anya, a népes család, a bő, korszerű kaptár, az egészséges, elegendő lépkészlet, a családok szakszerű berendezése a gyűjtésre, a közeli, bőséges méhlegelő és kedvező időjárás. Kicsit soknak látszik mindez, de az időjárás kivételével megvalósítható.

Előzmény: Méhészkedés 12 hónapja 1. rész

Április - Virágportermelés
Az utóbbi években fontos exportcikkünk lett a méhek által gyűjtött virágpor. Igaz, hazánkban még szűk keretek között alkalmazzák (tápszer, szépségápolás), de külföldön már tekintélyes szerepet tölt be a gyógyászatban. Jól jövedelmez a méhésznek is, a kereskedelemnek is.

Április
Az akácra való felkészülés legfontosabb hónapjába léptünk. A hó végéig virítanak a gyümölcsfák, méheink hordhatnak, építhetnek. A családok fejlődése érdekes képet mutat. Az áttelelő méhek a hatékonyabb gyűjtési munka beálltával búcsúznak a családjuktól, idejük lejárt. Ne lepődjön meg a méhész, ha a kaptárban hirtelen csökken a népesség a fiasításhoz viszonyítva.

A közösség és az otthon védelmében a munkásméhet rágói és lábai mellett fullánkja segíti. A munkásméh fullánkja a fejlődés folyamán az egész család védelmét szolgáló eszközzé vált. Az anyáé azonban megmaradt önvédelmi fegyvernek. Fullánkját az anya tojócsőként is használja. A petéket fullánkja segítségével helyezi a sejt fenekére. Az anya fullánkja fejlettebb, méreghólyagja nagyobb, mint a munkásméhé.

Előzmény: Méhcsalád, mint egység 2. rész

A feladatok megoszlása

A fejlődés folyamán a faj és a létfenntartás feladatai a méhcsalád egyedei között élesen elhatárolódtak. A hím egyedeknek, a heréknek csupán az a feladat jutott, hogy az életet hordozó hím ivarsejteket megtermelje és az anya szaporítószervébe juttassa.

Előzménye: Méhcsalád, mint egység 1.

Az anya

Az anya a méhcsaládban az egyetlen, tökéletesen fejlett nőnemű egyed. A munkásméhektől inkább méreteiben, mint alakjában különbözik. Ugyanolyan karcsú, kecses termetű, mint vele együtt élő sok ezer lánya, illetve testvére. Feltűnő megkülönböztető jele a szárnyain túlnyúló potroha. A méhcsalád sok élettani érdekességének egyike, hogy a munkásméhek az anyának nem csupán lányai, hanem bizonyos feltételek között testvérei is lehetnek.

A méhcsalád szűkebb fogalmán a benne együtt élő méhegyedek összességét értjük, függetlenül koruktól és fejlettségük szintjétől. A méhcsalád tágabb fogalmába a méheken kívül az otthon is beletartozik.

Főleg tavasz végén, nyár elején a kerti és utcai fákon, ablakredőnyök üregében, gyakran szinte elképzelhetetlen helyeken sok-sok egyedből álló rovartömeg telepedik le. Ezek a rendszerint nagy riadalmat okozó rovarok, a méhek.

Az anya tavasszal ébredéskor magános méhként kezdi az életét. Hosszú téli álom után a meleg napsugár csalja elő mohapárna-fakéreg alól, sziklarepedésből vagy valamilyen földalatti üregből.

A virágpor tartalmazza a teljes örökítő anyagot. A virágpor a porzó csúcsán elhelyezkedő porzótokok kis öblösödéseiben található.

A méz és az almaecet kiválóan kiegészítik egymást. A méz enyhíti az ecet fanyar ízét és ráadásul ásványi anyagokban, vitaminokban, enzimekben, nyomelemekben, baktériumölő anyagokban gazdag.

Nem kifejezetten élelmiszer, hanem erősen gyógyhatású gyantaszerű anyag, természetes antibiotikum-féleség, melyben ezen kívül még értékes mikroelemek, főleg P-vitaminhoz hasonló flavonoidok is vannak.

A mézet a méhek állítják elő oly módon, hogy átalakítják a virágokban lévő szacharózt cukorrá. Egészen a XVII. századig az egyetlen, a konyhában használható édesítőszer-koncentrátumunk a méz volt, ám e rendkívüli táplálékunk jelentőségét ma nem értékeljük eléggé.

A méhpempőnek sok csodálatos hatást tulajdonítanak: oldja a stresszt, növeli az állóképességet, segít a teherbe esésben és táplálja a bőrt is. De vajon ezek az állítások megfelelnek a valóságnak?

A méhészkedés talán legszebb pillanata a pergetés előtti kaptárbontás, ami egy méhésznek többször is megadatik a méztermelés során. Ennek sűrűsége függ attól, hogy a méhész fajtaméz előállításával, vándoroltatással (akác, hárs, stb.) vagy vegyes méztermeléssel foglalkozik.

A méz évezredek óta fontos gyógyító tápláléka az emberiségnek. Számos régészeti lelet (spanyolországi sziklarajzok, Ebers-papirusz, ószövetségi leírások) igazolja a méhészkedés, mézgyűjtés és a sokoldalú felhasználás történetét.

Szerintem a méhészkedés egyik legszebb eseménye a kirepült raj befogása. Persze tudjuk azt, hogy főleg akácvirágzás előtt, s közben a méhészek nem örülnek a család létszámának jelentős csappanásának, ezért igyekeznek mindent megtenni a családok akáchordásáig történő megerősítéséért, egyben tartásáért. De tudjuk a leg éberebb, legtapasztaltabb méhészen is kifog a természet.

Mint bármely szakma, így a méhészet sem létezhet speciális felszerelés, eszköz nélkül. Aki méhészkedni akar, annak tudni kell, hogy a kezdés, a folyamat nem kis befektetéssel jár, s a haszon hosszú idő után várható.

A mézet nem elég megtermelni, kipergetni, kiszerelni, csomagolni, eladni. Bizony a kereskedőtől a fogyasztóig érdemes lenne követni az útját.

A gyakorló méhészek, szakemberek között évtizedes vita folyik, a méhek beteleléséről. Milyen mézet hagyjunk, s mennyit a kaptárban, szabad-e cukorszirupot adni októberben, vagy már csak cukorlepényt? Mivel, s hogyan szűkítsük, takarjuk, védjük méheinket, hogy oldjuk meg a szellőztetést, hogy csökkentsük a téli vesztességet?

Szeretik a mézet? Ha igen, akkor bátran fogyasszanak belőle minél többet, hiszen a méz és származékai számtalan bajunkra jelentenek finom gyógyírt. Az apiterápia kizárólag a méhpatika gyógyító anyagaival foglakozik.

Mint minden mezőgazdasági termelőt, tenyésztőt, így a méhészeket is sok gond, előre nem látható probléma, felvásárlói, feldolgozói, forgalmazói diktátum éri.

A facélia (mézontófű) termesztése hazánkban az elmúlt harminc évben vált igazán kedveltté és ismertté. A növény magyar neve is mutatja, hogy rendkívül jó méhlegelő, s ezen túl gyönyörű növény, melyet képeink is bizonyítanak.

A fajtamézeket előállító méhészek egyik legnehezebb, nagy precizitást igénylő feladata a méhcsaládok vándoroltatása.

Sokféle méhfaj él a Földön. Van olyan, amelyik magányosan, földalatti üregben, van, amelyik vadként, de családban él. A házi méh földrajzi elhelyezkedése okán különböző szaporodási, hordási hajlammal, színességi, nagysági, stb. tulajdonságokkal rendelkeznek. A különböző fajták keresztezése, nemesítése eddig nem járt kitörő sikerrel.

Sok mindent említettünk már a méhekről, a mézről és más termékekről, de még arról nem szóltunk, hogy ha valaki méhészkedésre adja fejét, hogyan is kezdjen hozzá…

Ennek a kicsi, csoda élőlénynek méregmirigyekben termelt, és méreghólyagban tárolt savas kémhatású méhmérge is kiváló gyógyszer lehet.

Csodálatos, szép élmény a kaptárak bejáratánál megfigyelni, amint a pici méhek lábain sárgán feketén, vörösen, kékesen, zöldesen virító virágporszemcsék megcsillannak a napfényben.

Amit a méh termel, mind valamilyen célból, okból hasznosítható, hasznosítandó termék az emberiség számára. A felismerés koronként változott, a tudomány, technika fejlődésével hol felerősödött, hol csökkent a méhtermékek iránti igény. 

avagy mire jó a propolisz?

Íme néhány recept, melyeket a népi gyógyászatban évtizedeken át, féltve őrzött titokként kezeltek.

Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a propolisz az állatvilág egyik csodaterméke. A sokoldalú felhasználósága mellett megszerzése nem jár az állat kínzásával  (kígyóméreg), elpusztításával (agyar, porc, belső szervek stb.).

Ősidők óta tudják és bitorolják, párszáz éve birtokolják az emberek a méhek termékeit azzal, hogy nemcsak elveszik azt, de kezelik, fejlesztik, óvják is.