szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Méhészkedés 12 hónapja 11. rész

Sulyok Józsefné, 2012. szept. 03.


Szeptember
Elérkezett a nyár vége és a méhek a téli fészkük kialakításához látnak. A család összébb húzódik, egyre kevesebb a fiasítás, fölötte viszont fedve vastagodik a mézkoszorú, a téli élelem.

Méhészkedés 12 hónapja 11. rész

Ősszel a méhek szervezete felkészül a téli hónapokra. Az apró testben ilyenkor lényegesen több a zsír és fehérje, mint nyáron. Pihentebb, erősebb a méh, ha a méhész idejében feletette a téli készlet zömét, és a méh szervezete nem kopik tovább a cukor átalakításával.


Az augusztusban megkezdett serkentést még folytathatjuk szeptember 10.-ig. Ha ez alatt nem gyűlik össze megfelelően a téli szükséglet, akkor 10-e és 20-a között majd feletetjük a téli készletet, a hiányt.


Az atkavész elhárítása során kialakult egy olyan nézet, hogy az őszi fiasítás serkentéssel való kitolása, szeptember végéig való elhúzódása kedvezőtlen az irtásra. Ez tévesnek látszik, mert ha időben gyérítettük az atkát, és a téli eleséget szeptemberben lényegében behordták, beérlelték méheink, akkor a nyár végi fiasítás kevésbé fertőzött. Az október végi meg még hol van? Addig friss, jól táplált, fiatal, hízott méhekből alakul ki a télbe menő család, és szakszerű kezelés mellett mentes lesz az atkától. Sokan már szeptember végén elveszik a fedett fiasítást, pedig felesleges, az anya úgyis folytatja a petézést. Szaporítását csak hideg, tág takaratlan fészekkel, nagy kijáróval lehet mérsékelni – teljesen oktalanul.


A gyenge teljesítményű anyákat még mindig nem késő leváltani. Inkább mi semmisítsük meg, mint a tél folyamán árvuljon el az egység. Az egészen gyengéket vagy teleljük egymás mellé csoportosan, vagy egyesítsük egymással, meghagyva a jobbik, fiatalabb anyát.


Ha szeptemberben atkairtást végzünk, akkor inkább füstölés utáni napon etessünk, nem pedig előtte, mert a sok, nyitott, híg élelem sok gázt elnyel, ami csökkenti a hatékonyságot, növeli a mérgezés esélyét. Lepényt még betegség esetén sem szabad már ilyenkor adni, majd csak februárban! A nyár végi, ősz eleji napfényes órák még kedveznek a fontos virágpor gyűjtésének. Ha a fészek jól szűkített, jól takart, akkor a szeptemberben behordott virágpor még idejében beérik, átesik a tejsavas erjedésen, nem kap dohot, és a méhek lepecsételik téli kenyerüket.
 

A fészken kívüli keretek mézét pergessük ki. Még ha kellemes is a vénasszonyok nyara, akkor se hanyagoljuk el a fészek gondos takarását. A méhek még hetekig fiasítást melengetnek, melegebb, zártabb takarással könnyítsünk munkájukon.


Kései etetés


Sokan későre hagyják a feletetést. A későn beadagolt élelmet a hűvösebb idő beálltával a méhek már nem fedik be. A nyitott szörp, méz a levegőből sok nedvességet elnyel, felhígul. A sejtekben gyors kristályosodás indul meg. Ennek folyamán a folyékony rész még nagyobb mértékben felhígul, majd lassan erjedni kezd. A méhek kénytelenek felszívni a silány élelmet. Ez belső hasmenést idéz elő még a tél folyamán – gyomorvésszel párosulva. Ha semmiképpen nem tudnánk a betelelő etetést elvégezni, szeptember végéig, akkor inkább kevesebb készlettel teleltessünk, mint rosszul.

 

Túletetés


A nagy készlettel való beetetés nem csupán a nagy adagokból ered, a gyakoriság is idevezethet. Az agyonhordott fészekben mélyre szorul a fészek, mert a méhek nem a befedett mézen telelnek, hanem mindenképpen kell nekik üres sejtű lépdarab, ahol az anya sétál. Ez a téli gömb közepe. A túl nagy mézkoszorú miatt a felső takaró és a fészek héja között nagy űr keletkezik, ami jelentős hő-veszteséggel jár. A kaptárhőmérsékleten, ami télen lényegesen alacsonyabb, mint a fészek-hő, a kilehelt pára a nagy felületű mézkoszúkon kicsapódik, és állandóan a méhtömegre csepeg. A beszivárgó víz ugyan jól jön a méheknek, de csak akkortól, amikor már nyitott fiasításuk van, vagyis februárban. De addig nyugtalanságot okoz.

 

Szeptemberi kezelés


Kaptárbontás után szűkítsük le a fészket. A felesleges mézes lépeket szedjük el tőlük, hogy a gyengébben ellátottak kapják. A lépek selejtezése most is napirenden lehet. Vegyük el az etetőt, ha már nem szükséges. Fedelező-villával szedjük ki a herefiasítást, ha esetleg még van az idősebb anyánál, de munkás-fiast mindegyiktől, hogy lássuk az atkafertőzés mértékét. Tisztítsuk ki a fészek alját, a molyok és egyéb kártevők búvóhelyét. Tetvetlenítsük az anyát, ha torán láthatóak az élősdiek. Ne tűrjük őket még a kaptáron kívül sem.


A kaptárakat most már sűrűbben sorakoztassuk, mint nyáron, minél magasabbra kerüljenek a földtől. Ahol szükséges, cseréljük le a fedőlemezt, kátránypapír-borítást, tömködjük be gittel a réseket. A kijárók pontosan záródjanak, hogy füstöléskor a gáz elillanjon. Ha már nem kap enni a család, akkor a rostakereteket kivehetjük, hogy a takarás tökéletesebb legyen.

 

A méhcsaládok takaróanyaga


Lehetőleg olyan anyagokat alkalmazzunk takaráshoz, amelyek jól szigetelnek, szagtalanok, a nedvességet magukba szívják, több rétegben is elhelyezhetők, és ha a méhek megrágják, nem ártanak. Minden szempontból megfelelő anyag a szalma, gyékénypárna. Közvetlenül keretre csak azért nem ajánlatos tenni, mert a méhek odaragasztják, megrágják. Mindkét párna laza szerkezetű, jó hőszigetelő, a nedvességet jól magába szívja. Spárga helyett vékony, szigetelt, vagy horgonyzott drótot kell szőni, mert a méhek különös előszeretettel rágják el a fonalat. Legjobb hőszigetelő a hungarocell, de a méhek azonnal munkába veszik, rágják. Befestésével védekezzünk ez ellen. A család fészke könnyebben benedvesedik ezek mellett, mert a vizet nem szívja fel. Nagyobb szellőzőnyílás alkalmazásával mérsékelhető a nemkívánatos nyirkosság. Megfelel még tiszta, szagtalan házi ruhanemű, mosott zsák stb., csak melegek legyenek és nedvszívók.

 

Méhtetűről


Különösen ősszel gyakori, hogy a méhész a méhek torán barnás színű, mákszem nagyságú élőlényeket lát. Ez az élősködő a méhtetű, csak a méheken tud megélni. Minden méhcsaládban megtalálható. Táplálékát, az egymást, vagy az anyát etető méhek nyelve tövéről, vagy az etetett jószágéról lopja össze. Fehér, lapos petéit éppen befedés előtt álló mézes sejt fedelének belső oldalára ragasztja. A kikelő méhtetű fehér színű, gyorsan helyet talál valamelyik méhen.


Ha az anyát a méhész eltetvesedve teleli be, a tél folyamán egyre inkább legyengül, majd elpusztul. A családok átvizsgálásakor, de főleg teleltetés előtt ellenőrizzük az anyát, van-e tetű a torán. Amelyiken több van, vegyük a kezünkbe és fújjuk be tömören szítt cigarettafüsttel. A lehullott tetveket ne szórjuk el, gyakran csak megszédülnek. Gyűjtsük össze őket, és szórjuk a füstölő parázsára. Ha a család tetves marad, ismételjük meg az irtást szaküzletben kapható speciális szerrel, mindaddig, amíg a céljainkat el nem értük.

 

Kapcsolódó cikk:

Méhészkedés 12 hónapja 10. rész


 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.június 27., csütörtök / 01:20

Mi rágja le a kikelt babnak a levelét a földtől 1 cm magasságban

2019.június 20., csütörtök / 20:56

Mi rágja le a kikelt babnak a levelét a földtől 1 cm magasságban

2019.június 20., csütörtök / 20:46

Mi rágja le a kikelt babnak a levelét a földtől 1 cm magasságban

2019.június 18., kedd / 13:16

Selyem akác betegség

2019.június 18., kedd / 12:00

Selyem akác betegség

2019.június 17., hétfő / 01:16

Örökzöld magnólia-levélsárgulás ősszel

2019.június 17., hétfő / 01:05

Örökzöld magnólia-levélsárgulás ősszel

2019.június 14., péntek / 12:50

Paprika levél elváltozás


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia