szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Méhészkedés 12 hónapja 12. rész

Sulyok Józsefné, 2012. okt. 01.


Október

Az év utolsó nagyobb munkájához értünk. Gondosan be kell teleltetnünk a méhcsaládokat. Az októberi hűvösebb idő beálltával a méhek ideiglenesen ugyan, de már gömb alakú fürtbe húzódnak. Ritka már a kiröpülés, az is csak egy-két óráig tart. A virágok is zömével lehulltak, alig lel valamicske nektárt, pollent a napsütéses órák szorgalmas méhe. A friss kelésű, néhány napos dolgozók még tájolgatnak a kijárók körül, elvégzik az első tisztulásukat, hogy azután a család idősebb tagjaival rendben várják a telet. A méhész dolga, hogy minden feltételt biztosítson ehhez.
 

Méhészkedés 12 hónapja 12. rész

A téli fészek

 

Ha szeptemberben gondosan rendeztük a fészket, most a téli fészek rendezésénél nem sok dolgunk akad, csak a megbízható takarás. Az őszi atkairtás és vándorlások miatt sokan nem rendezkedtek előzően, azoknak sürgősen ajánlatos, hogy alakítsák ki a telelőfészket.


Előkészületül készítsük kéz alá a párnákat, takarókat. Minden felesleges rést tömjünk be a kaptáron, léccel, gittel. Minden keret, etető felesleges lép kerüljön ki a kaptárból. A fészek nagyságát mindig a népesség határozza meg. Az őszi léputcák mindig tömörebbek, mint a laza nyáriak. Igaz, kisebb felületen húzódnak meg a méhek. A fedett mézre nem szívesen ülnek rá, az üres sejtek és a mézkoszorú találkozásánál formálják meg majdani téli fészküket. Úgy szedjük tehát ki a fölösleges lépeket, hogy a bennmaradókon felmelegedéskor is elférjenek, tudjanak némiképp tágulni, és a legzordabb időben se legyen egy-két keretnél több takaratlanul.

 

Egycsaládos kaptárnál a napos oldalon kezdjük meg a keretek sorakoztatását. A falnál az első keret legyen a legmézesebb, bő virágporral. Ezt követik a közepesen koszorúzottak, majd ismét a nehezebb lépek. Az esetleges fedett fiasokat vagy villázzuk ki az atkák eltávolítása céljából, vagy egyszerűen vegyük ki a fészekből, ha van mézes helyettük. A kijárót a fészek közepénél nyissuk. Rakodó kiskereteseknél a felső fiók a mézes lépsort tartalmazza, majd az első fiókban az imént lépsorrend alakulhat ki, kevesebb mézzel.


Kétcsaládos kaptáraknál az elválasztó fal legyen a kiindulópont. Ha két gyengébb családot telelünk be, úgy soroljuk a lépeket, mintha a választódeszka lenne a fészek közepe. Közösen fűtik majd egymást. Ilyenkor a kijárónyílás a családok külső szélére kerül, hogy melegebb maradjon a kis fészek.


Nincs minden méhésznek ideje, ereje ahhoz, hogy az ősz eleji napokra meglegyen a fészek minden mézes lépje. Etetésre már ne is gondoljunk! A gazdagabb családoktól kimaradt, nagyobb mézes keretekkel tűzdeljük meg a szegényebb mézű keretek sorát úgy, hogy minden második lép mézes, bő koszorús legyen. Ne féljünk attól, hogy a természetellenes léprend meggátolja az anya petézését kora tavasszal, mert addig a telt lépek is jórészt megüresednek, azokból fogyaszt a család előbb mindaddig, amíg körülbelül meglesz az ideális fészekív. Ha egyáltalán nincs pótlépünk, akkor helyezzük majd később a fészek fölé a korábban említett póteleséget.

 

Fészektakarás


Teleltessünk zárt léputcával. A fészek kereteire olyan takaróanyagot borítsunk, amit a méhek nem rágnak meg. Bevált a vastagabb fólia, a kátrányos papír. A közvetlen takaró érjen le oldalt is legalább félig, mert az védi meg az oldaltakarót is a lerágástól Csúsztassunk most néhány réteg nedvességet jól szívó papírt a fészek alá. Ez a „lepedő” fogja fel az esetlegesen lecsepegő vizet, a viaszmorzsákat, az elhullott, de a tél miatt ki nem hordott méhtetemeket és minden egyebeket. Kiválóan megfelel a rajzlap és a hullámpapír. A rajzlap annyival jobb, hogy több rétegű, a tél végi lepényezéskor csak kihúz az ember két réteget, rajta a téli hulladékkal, és még marad két-három réteg, ami tavaszi vizsgálatig összegyűjti a nem oda való szemetet. Így mindig egyetlen mozdulattal tisztán tartható a kaptárja. A nedvesség sem korhasztja a drága deszkát.


Ezután helyezzük be az oldalpárnát, oldaltakarókat. Sokan nem is alkalmazzák, pedig oldalra is fontos a hőszigetelés. A fészekből a nedvesség a keretfülnél fennmaradó réseken távozik a párnákba, de a hő marad. A felső párna elhelyezése után még borítsuk be többszörösen a fészket hullámpapírral, vagy szükségből újságpapírral. Zordabb hegyi zugokban jó használatot tesz a tartós filc is. Lényeges, hogy a takaró sokrétegű és laza legyen, emellett pontosan zárjon.

 

Vitatott és kényelmi kérdés, hogy a rostakereteket benn teleltessük-e? Ha bakhátas, semmi esetre, mert akadályozza a pontos szigetelést. A fészekszéli felső sarkaknál, a keretfülnél kis rés marad elől, hátul. Ezeket is be kell tömni laza gyűrt papírral. A tető gondos lezárása után rácsozzuk a kijárót, ha már az atkairtó füstölésekkel végeztünk. Előfordul, hogy a betegség után még füstölni kell. Ne aggódjunk a sok takarás miatt, se a fészek alá terített gyúlékony papír miatt. A csíkot cigarettaszerűen tekercseljük fel, majd kettéhajtva a kijárón át juttassuk a kaptárba, nem pedig alul. A lassan izzó parázs le sem jut az aljdeszkáig, elfüstölődik a homlokfal és a keretek között. Ha már nem füstölünk, helyezzük fel a fogas szűkítőket. A kijáró méretezésénél vegyük figyelembe, hogy szűkítő is elvesz valamennyit a résből, hagyjunk nagyobb kijárót.


Szintezzük a kaptárakat. Előre lejtsenek 1-2 cm-es szintkülönbséggel rakodásnál, fekvésnél egyaránt, alsó vagy felső kijáró-elhelyezéstől függetlenül. Söpörjük tisztára a kaptársor elé terített kátrányos papírt és nehezékeljük le, nehogy az őszi, téli szelek felhajtogassák, megszaggassák. Ha van kaptármérlegünk, ne vegyük ki télire a láda alól. Beteleléskor mérlegeljünk, jegyzeteljünk, mint évközben is, majd olyan póttetőt készítsünk a mérleges kaptárra, ami a későbbi mérlegeléskor leemelhető, hogy hiteles adatot kapjunk, de a kaptár vagy a mérleg se ázzon be. Lapos nehezéket helyezzünk a mérlegtetőre.


Noha októberben még nincsenek nagy hidegek, november közeledtével érdemes elkészíteni a szélvédő kerítést kukoricaszárból, hullámpalából, vagy ami éppen rendelkezésünkre áll. A méhes előtti talajt is szintezzük kifelé lejtősre, hogy az őszi és téli csapadék ne a kaptár alá szivárogjon, ne is maradjon meg a kaptárak előtt pocsolyákban. A kaptárak alól minden gyomot takarítsunk ki, ne járjon oda kapirgálni később se madár, se baromfi. Ha szeptemberben nem emeltük volna meg a kaptáraink szintjét, azt most haladéktalanul pótoljuk! Ne féljünk az alattuk elfújó széltől, nem ártanak a hideg áramlatok, ha jó a kaptár. Fagyos zugokban, mint pl. Aggtelek környéke, a kaptárak alját ki szokták tömni szalmával. Kockázatos, mert a féreg, rágcsálók téli tanyája lehet a hőszigetelő, s ez a méheket nagyon zavarja a nyugalom idején.

 

Takarás vándor-kocsikban


Konténerekben, vándor-kocsikban élő családjaink kevesebb takarást, beteleltetési gondot igényelnek. Tavasztól őszig megvolt és elegendő a lezáró deszka, ősztől tavaszig pedig a fészekszűkítő párna kerül a méhek mögé. Ezután az üres lépek, esetleg a kimaradt mézesek sorolnak, majd rostaszövet kerete. A kocsiban tudniillik benn maradhat a fészken kívüli lép, ha nem áll kapcsolatban a családdal. A hátsó ajtó, mivel a kocsi belső folyosójára nyílik, eltávolíthatjuk, hogy a hő szempontjából egy nagy tömbben telelő méhek be ne fülledjenek, fészkük be ne nyirkosodjék. Ezen a rostán távozik el a kiszűrődő pára, a takarópárna által felszívott nedvesség, kevés hő-veszteséggel.

 

Egyéb méhlakások rendezése


Nem csak a modern kaptárak, nyaralóknak is beillő kocsik teszik ki a méhészek és méhek világát. Sok szegény, szerény ember még alkalmi ládákban, tönkökben, kasban, bödönben tartja kedvelt méheit. Sokan ősi szokásból, hagyományból helyeznek el egynéhány szépmívű kast, faragott, örökölt tönköt a fából összerótt, vagy éppen tapasztott, falú méhes-színben. A teleltetés itt egyszerű. A leépített kasokra öreg zsákokat, használaton kívüli ruhadarabokat terítenek. A csak részben kiépített fészkek mellé finom, száraz szénát csomóznak be térkitöltésnek, meleg-fogónak. Az idei rajokat a hideg beálltával enyhébb padlásokon helyezik el kijáróráccsal, szalmával megszórva. A kisméhészetek jelentősége közismert jó és rossz oldalaival együtt. Minden sokcsaládos méhész volt kezdő, és a leggyakorlottabb szakemberek egy-két kaptáros kezdőkből fejlődtek odáig, ahol ma bogarásznak. A méhészkedés felölel valamennyi bogarászó embert egy rajtól a legmodernebb konténerig. Akkor is, ha sok, más módszerrel méhészkedünk, ha eltérő a vélemény, a tapasztalat sok kérdésben.

 

Kapcsolódó cikk:

Méhészkedés 12 hónapja 11. rész
 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás

2019.július 20., szombat / 17:26

Cukkini termése elrohad

2019.július 18., csütörtök / 06:42

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség

2019.július 17., szerda / 22:16

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia