szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Méhészkedés 12 hónapja 13. rész

Sulyok Józsefné, 2012. okt. 17.


Betelelési megállapítások

A rendszeres járás le álltával igazíthatjuk méhesünk helyzetét, kaptáraink állását. Az eltájolás csekély, meg is szűnik, ha olykor ki is röpülnének méheink pár órára. Ha a kijáró kicsi, számíthatunk a benyirkosodással. A felgyülemlő széndioxid is zavaróan hat a levegőtlen fészek lakóira. Túlméretezett nyílásnál a fészek szélső lépjei már a tél elején elvizesednek. A szűk fészek akadályozza a felmelegedés során várható kiterjeszkedést, fészektágulást, de különösebben nem káros. A túl bő fészek hideg, nyirkos, penészes lesz, amiben a nyitott élelem megerjed, megromlik, a virágpor megkövesedik.
 

Méhészkedés 12 hónapja 13. rész

 Ha beteleltetéskor azt látjuk, hogy sok a nyitott élelem, annak az az oka, hogy: szűk volt a fészek feletetéskor, serkentéskor. Kevés volt a népesség a szörp feldolgozásához, nagyobb volt az adag, mint amennyit egy éjjel fel tudnak a méhek dolgozni. Hiányos volt a takarás a családoknál, különösen az oldaltakaró hiányozhatott. Túl híg eleség etetésekor is hasonló tünetek mutatkoznak, a kései etetésnél szintén. A szétterülő fészeknél ugyanez az ok-sorozat keresője. Gyakran azért nincs beteleléskor elegendő nagy mézes lépünk.
Komoly telelési vesztességgel kell számolni, ha a téli eleségnek hagyott méz: magas salaktartalmú, a sejtben is kristályosodó, éretlen, kevés, túl sok.
A virágpornak is nagy jelentősége van a biztonságos és veszteségmentes telelésben, ha: fagyos, kései, kevés és éretlen.

 

A betelelt lépállomány minősége, összetétele is befolyásolja a telelést:

a szűzlépbe nem szívesen bújnak a méhek, mert hidegek a sejtek;
a túl öregbe sem, mert megszorulnak a sejtekben, nyugtalanok;
a herésekben sem méz nincs, sem nem húzódnak be, mert tág;
a féloldalas, sérültekbe nagy mezők bontják fel az egységet.
A legnagyobb vesztességek a méhekkel kapcsolatos tények okozzák:
a kései etetésűek szervezete elkopott, korán lehullanak;
a sokáig dajkáló méhek szervezete elöregedett, életűk lerövidül;
a későn, kijárások után kelőknek ürítési problémáik lesznek;
az atkaszívottak szervezete nem bírja sokáig a téli életet.


Az elöregedett nép, a július végén, augusztus elején rakott petékből kelt méhek, januárra lehullanak. Ezért fontos a nyári, nyár végi serkentés és az atkamentes fiasítás időbeli eltolása ősz felé, valamint az életkorok természetes arányának tartása. A noszémások szabályosan elfogynak (még jobbik eset) a téli fészekből, mert terhüket kiviszik. Ezért kell már ősszel a serkentő etetésbe Fumagillint keverni.


Természetesen a gondozatlan családok nagy része is áttelel. A takaratlanok is megérik a tavaszt, szaporodnak is, de nem mindegy, milyen áron. Az általánosan elhanyagolt méhes csekély termelési eredményét nem is veszi észre a méhész. A cél az, hogy minél eredményesebben, hatékonyabban termeljünk, nem pedig a nagy családlétszám és a nomád, gond nélküli méhtartás.

 

Lépselejtezés


A lépek a méheknél a második évtől kezdődően elöregszenek. Minden kikelő méh a sejtben hagyja gubóját, bábingét és némi ürülékét is. Ezektől a maradványoktól a sejtek elvesztik szögleteiket, sötét színűvé válnak, térfogatuk csökken. A fokozatosan szűkülő sejtekből kisebb, fejletlen méhek kelnek. Olyankor szabad szemmel is lehet látni, ha a család „apró” egyedekből áll. A kisebb testű méhek teljesítménye csökkent. A bábingektől megvastagodott sejtfalat végső soron a méhek igyekeznek kijavítani: lerágják a sejtfalat. A sejt alja viszont megállíthatatlanul vastagszik a betapadó ürüléktől. A rövidülést a méhek ráépítéssel, a sejt „kihúzásával” próbálják kiküszöbölni. Így meg a léputca szűkül.


Az öreg, fekete lépek a fertőzés forrásai. A visszamaradó ürülék rengeteg kórokozó spórát tartalmaz. Az enyhe, a nyúlós költésrohadás, a feketekór és a meszesedés főként az elöregedett lépű családoknál hatalmasodik el. Az ugyan szilárd, de kórosan öreg lépbe kevesebb méz fér el. A tömeg kétszeresére növekedhet, ami a kaptárak rakodásánál, pergetésnél, kezelésnél egyaránt munkatöbbletet jelent. Az öreg lépekbe hordott nektár sok szennyeződést is átvesz a spórákkal együtt. A belőlük kikerült méz színe, íze is megváltozik, különösen az akácmézé.


Egész évben nehezíti az idős lépek lecserélését az, hogy az anyák, főkánt az idősebbjei, szívesebben petéznek ezekbe, főként nyár végén. Beteleléskor legjobb mézzel együtt elvenni, ha már az akácpergetéskor nem tettük.

 

A kaptárból kikerült lépeket raktározás előtt osztályozzuk. Külön oszlopba kerülnek a szűz építmények. Majd tavasszal, ezekkel bővítünk, ha már a gyümölcsről gyűjtenek méheink. Külön csoportot alkotnak a zsemleszínű, mindenkori bővítésre, fiasításra alkalmas lépek. Az öreg, elvirágporosodott, sérült, elherésedett, torz lépeket különítsük el. Ezek sorsa a kiolvasztás, tárolásukkal kár bajlódni. Az elherésedett, de még fiatal lépet se sajnáljuk, mert nemcsak méztárolásra, hanem fejlesztésre is alkalmatlan. Ezeken kívül megakadályozza az atka elleni biológiai védekezést, mert az anya nem a tervezett herés lépbe petézik, amit majd időnként az atkákkal együtt kitördelünk, hanem szórtan, a fészek elherésedett lépjeibe. Ne csak az öreg lépeket, de a megsötétedett kereteket is selejtezzük!

 

Raktározási munkák


Akad olyan méhész, aki nem tudja elszállítani vagy megfelelő helyen tárolni a kikerült lépeket. A következő megoldással maradhatnak télire a kaptárban: a fészket oldalt teljesen elzárjuk. A légmentesen záró farostlemez alkalmas erre a célra. A berakott lépek fölé csak rostszövet kerül. Nyitott mézes lépeket így sem ajánlatos tárolni, mert be nem fedett eleség nedvességet szív magába, és megerjed tavaszig. Rakodó rendszerű kaptárakban a tárolás nem gond, a mézterek jól tárolók. Az is megoldás, hogy a fészket helyezzük felülre, az üres keretekkel teli fiókot alulra. A szigetelés itt is teljes legyen.


A lépeket megőrző szabad ládákat, méztereket lehet bódékban, féregtelenített helyiségben, fedél alatt tárolni, de szükségből a szabadban is. Alátéglázzuk a kaptárakat, légmentesen zárjuk, nehogy a keresgélő méhek bármikor megtalálják. A tetőre, kaptárhalmazra borítsunk kátrányos papírt. Az építmények lehetőleg álló helyzetben várakozzanak a tavaszra. Kénezni csak a teljesen üres, vagy fedett mézű lépeket szabad. A nyitott élelem sok gázt elnyelne, ami káros az egészségre. A molyok is elültek már, csak a melegebb helyiségben kell kéneznünk egyszer.
Úgy is lehet tárolni megfelelő helyiségben a lépeket, hogy egymásra helyezzük a vállak eltolásával. A 4-5 mm-es résen egerek nem férnek az építményhez. Csak teljesen üres lépeket szabad fektetve tárolni. A helyiség nem melegedhet fel, mert akkor a léplap torzul. Ugyancsak raktárba kerülnek a feleslegessé vált rostakeretek is, mikről a hideg idő beálltával most könnyebb a méhszurkot eltávolítani drótkefével. Csak a rostaszemek meg ne sérüljenek! Oszlopba rakva, torzulásmentesen tárolhatók.

 

Kapcsolódó cikk:

Méhészkedés 12 hónapja 12.

 


 




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia