szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Méhészkedés 12 hónapja 15. rész

Sulyok Józsefné, 2012. nov. 19.


November 2. rész - Viaszolvasztás
Ugyancsak novemberi munka a selejtes lépek kifőzése, mert már szabadban is kifőzhetjük, nem okoz rablást, kutatást. Olvasztás előtt néhány nappal tépjük apróra az idős lépeket, és áztassuk be lágy (eső-) vízbe. Helyezzünk nehezéket a kitüremkedő lépdarabokra. Áztatóedényünk lehetőleg horganyzott vagy zománcozott legyen. A zugépítmények, torz, de fiatal lépek, műlép-töredékek nem kerülnek áztatóba, ezeket majd magukban kiolvasztjuk, leszűrjük, és visszamaradt salakjukat a beáztatott sonkolyhoz tesszük.
 

Méhészkedés 12 hónapja 15. rész

A viasz olvasztását préseléssel, sajtolással végzi a méhész. Ezermesterek ötletes alkalmatosságokat szoktak készíteni. A jelenleg szabványszerűen forgalmazott készülék is jó hatásfokú, viszonylag tiszta, könnyen kezelhető. Hatásfokát növeli a több préstányér közbeoktatása.


A viasz visszamaradását csökkenthetjük, ha a betöltött sonkoly közé szálas szalmát keverünk. Még inkább, ha a lyukacsos fémlapokat is közbeiktatjuk. Fontos, hogy ne tömjük túl a prést. A főzés gyorsaságát és befogadóképességét növelhetjük, ha a sonkolyt előmelegítjük. Amikor forr egy vödörben a pépesedett sonkoly, akkor töltsük be a főzőhengerbe, és forraljuk tovább. Amikor már hangosan forr a henger tartalma, meg lehet csapolni. Közben a prés karja fokozatosan szorítja a lapokat a sonkolyra. A sárga lé csíkján üssük át az ujjunkat. Amíg némi viasz marad rajta, addig főzzük.


A kiszerelés gyorsan történik. Késsel tisztogassuk le a rostahengert, majd visszaszerelés után töltsük fel ismét a közben forralt második adaggal. A Visszamaradó sonkolysalakot gyűjtsük össze, áztatás után majd másodszor is kifőzzük. A kifőzött viaszt hagyjuk ülepedni jól záró, meleg takarók alatt. A kis karikák végül a derítőbe kerülnek.


A viaszcentrifugák teljesítménye az előzőtől is jobb, de valamivel lassúbb menetű. Az apró zsákokban főzött sonkolyból még több viasz is kivehető, ha kisméretű szőlőprésbe sajtol a méhész. A lábak rögzítése, a zsákok többszöri felfőzése és a szétlövődő viaszcseppek miatt inkább a szabadban alkalmazzuk. A már egyszer kifőzött sonkolymaradékot 3-4 napnál tovább ne tartalékoljuk, mert megpenészedik. Érdemes minél előbb kifőzni. Hagyományos úton csak magunk főzhetünk. A bérfőzésben magas-nyomású, fertőtlenítő készüléket kell használni.

 

Viaszderítés


A kihűlt viaszkarikák aljáról kaparjuk le az üledéket. Törjük darabokra a merev anyagot, majd néhány liter víz aláöntésével forraljuk fel. Sűrű szövésű szitával kihalásszuk a forró viaszból a még úszkáló salakot. Gondosan takarjuk a „kincsünket” minden oldalról. A viasz így lassan hűl le, az idegen anyagok le tudnak ülepedni a kétliternyi víz és viasz közé. 2-3 napos hűlés után, - ami alatt nem mozdítjuk meg az edényt! - az edénytől szépen elválik az aranysárga karika. Aljáról lapos vassal, görbített késsel eltávolítjuk a lerakódást. Száraz helyen, lécek alátételével tároljuk a szemet gyönyörködtető kincset. Rá szoktuk még írni a dátumot és a tiszta súlyt és a nevünket is.


A főzések után tisztogassuk le sérülésmentesen az eszközöket, szárítsuk ki, majd tároljuk méhektől, darazsaktól elzártan. A sonkolysalakot ne égessük el, hanem felaprózás után ássuk be a kerti földbe. Kitűnő trágya!


Minden főzési folyamatnál tartsuk be a balesetvédelmi előírásokat. Lassan, meggondoltan dolgozzunk, meregessünk, préseljünk, mert a viasz forró, és nehezen gyógyuló sebeket okozhat. A tűzön való kifröccsenés könnyen lángba borítja a környezetet.

 

Mézelő fák ültetése


A gondos gazdák már ősszel elkezdték a fák selejtezését, felmérték, megtervezték, hogy hová milyen fát ültessenek. A méhészeknek is aktívan részt kell venni ezekben a hasznos megmozdulásokban. Társadalmi érdek is, hogy környezetünkben minél több hasznos fa zöldelljen. A fás vidékek levegője tisztább, egészségesebb. A munkából hazatért ember egyik öröme, pihentetője a ligetes utca, a fás kert.


A méhészeknek létfontosságú kérdés a nektár, virágport adó fák ültetése, ami főhordás előtt és után biztosítják a méhlegelőt. Ügyes szervezéssel egy-egy település méhészei lakóhelyük környékét 10 év alatt olyan hordásos területté tudják varázsolni, ahol a méhek tavasztól őszig legelészhetnek.

 

Hová, milyen fát ültessünk? Foghíjas útszegélyek, kopár utak, dűlők mentén kiváló hófogó a társítva ültetett nyár és olajfűz. Az egyik korai virágport, méhszurkot, a másik nyári hordást biztosít.
Az elhagyatott faluszélek, bozótos zugok, ugarok is meghálálják, ha kezelésbe vessük őket, és kellő tisztogatás után a talajnak megfelelő fákat ültetünk, az addig rossz képet mutató területekre. Ártereken, ahol a vízügy szívesen támogatja az ésszerű fásítási mozgalmat, a fűzfélék és egyéb, nyirkos talajt bíró és kedvelő fák rohamosan fejlődnek. Fájuk hasznosítható, virágai bő hordást biztosítanak még elárasztott állapotban is. A méhészekre hárul az a feladat is, hogy vegyes elosztásban, korai és kései virágzású fűzfaféléket javasoljanak, hogy a virágzás eltolódjék. A hosszú, egyenletes virágzás kedvez a családok fejlődésének.


A fásítás legfőbb területe sok embernek rendelkezésére áll. Ez a kert. Ma már sokuknak van hétvégi telke, ahol a dolgos hét után pihenhetünk, kikapcsolódhatunk. A megújulásokat segíti elő, hogy a kertben nem csak szalonnasütő, sziklaágyás van, hanem jószerével gyümölcsfa is. Ritka örömeink közé tartozik, ha a gyerekeink, unokáink a saját telepítésű fán szedik meg kosaraikat, az ízletes termésből. Csak ne feledjük, hogy a talajnak megfelelő fát ültessünk!


A gyümölcs, a fűz és a nyár mellett ne idegenkedjünk az akácok telepítésétől sem. Érdemes a korai virágzású tuját is ültetni díszcserjeként a kertbe. A juharok közül kedvelt a zöld és fürtös. A porát reggeltől estig szedhetik a szorgos méhek.


Dombos, hegyes vidékek legkorábbi virágzású cserjéje a mogyoró. Hasonlóan gazdag virágport nyújt a hárs, a szil, a bálványfa, az éger és a terjedőben lévő, hosszú virágzású japánakác is.
A szükséges csemetéket beszerezhetjük a lerakatokban, ismerősöktől is. Ne feledjük a csemetéket megvédeni a vad rágástól. Természetesen nem csak novemberben lehet ültetni, de megkezdeni igen, és folytatni, amíg időnk engedi és helyünk is van hozzá.


Még ebben a hónapban rendszerezzük feljegyzéseinket, tapasztalatainkat, hogy majd a decemberi számadáskor kéznél legyen minden, hiszen akkor látjuk tisztán, mennyire volt érdemes méhészkedni tervszerűen.
 

Kapcsolódó cikk:

Méhészkedés 12 hónapja 14. rész

A méhpempő a hosszú élet titka?

Méz, a folyékony gyógy-arany




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.december 02., hétfő / 15:33

Ajándékba kaptam ezt a szobanövényt és szeretném tudni a nevét

2019.november 03., vasárnap / 14:41

Gyümölcsös az erkélyen

2019.október 21., hétfő / 21:21

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 11:33

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 21., hétfő / 07:22

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 19., szombat / 15:01

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 17:02

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 18., péntek / 16:28

Majomkenyérfa betegsége

2019.október 02., szerda / 11:10

Krémalma: húsa a körtéé, íze az ananászé


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia