szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Méhészkedés 12 hónapja 8. rész

Sulyok Józsefné, 2012. júl. 25.


Július - A nyári serkentésről
Nincs mindenkinek jó júliusi méhlegelője. Az esztendők sem egyformán kedveznek a méztermelésnek, ezért hát serkentenünk, etetnünk kell a családjainkat. Tavasztól nekünk dolgoznak méheink, ne legyünk szűkmarkúak, ha a cukros-zsákba kell már nyúlnunk.
 

Méhészkedés 12 hónapja 8. rész

A nyárközépi hordástalanságban az idei anyák petézgetnek ugyan, de az idősebbek érzékenyek rá. Végezzünk egy alapos felmérést július közepén. Tegyük rendbe a fészket, mint amikor vándorolni készülünk. Néhány nagyobb adag, 1:1 arányú szörppel biztosítsuk az alapkészletet, majd másnaponként serkentsük a családokat az esti órákban. A rendszeres etetésre petézésre lendülnek a serény méhek. Fontos, hogy ne csepegtessük el a rablásra, kutatásra csábító szörpöt. A júliusban megkezdett etetést augusztus végéig folytathatjuk. Fejlett, egészséges családokat nyerünk, amelyek már nem koptatják szervezetüket a téli eleség átalakításával, begyűjtésével, jól állják az atkairtást.


Az a méhész, aki csak hétvégeken tud a méhek között tevékenykedni, nem ér rá hét közben etetni, próbálkozzon kristálycukros etetéssel. A családok alapkészletének pótlása után minden hétvégén betölthetünk 1 kg-nyi kristálycukrot a tálcaetetőbe, vagy a keretek tetejére borított kátránypapírra – megemelt rostakeret alatt. Az első adagot kissé locsoljuk meg vízzel, esetleg némi mézzel, hogy rákapjanak a méhek. A kaptárak jól zárjanak, az itató állandóan működjön, mert az oldáshoz és a gyarapodó fiasításhoz családonként legalább 1 liter víz szükséges naponta. A kristálycukrot nem szabad túl vizezni. Porcukrot magas keményítőtartalma miatt ne adagoljunk. Oldatban sem jó, csak tavasszal. Ügyeljünk arra, hogy ne maradjon el a kristálycukor heti pótlása, utántöltése, mert az új, rég várt adagnak mohón nekiállnak, sokat leszórnak belőle. Ez az etetési forma kényszerű! Augusztus közepétől nem alkalmazható károsodás nélkül. Mind a szörp, mind a szilárdcukor-etetésnél ügyeljünk, elhordta-e a család időre az eleséget. Ha maradék van, ne töltsünk rá újabb adagot, hanem bontsunk kaptárt, orvosoljuk a bajt. A szörpös ráöntésnél megsavanyodik a lé, és hasmenés tör ki a családnál. Gyakran fennakad az úszó, a méhek ebben a helyzetben lekötik propolisszal. Azután százával fulladnak a szörpbe. Lehetőleg friss, fehér lécecskéket alkalmazzunk úszónak a keretetetőbe, amit beöntéskor egy pillantással ellenőrizni tudunk, feljön-e a lé tetejére, vagy sem. Mind a megsavanyodott maradékot, mind a méhhulladékot takarítsuk ki, mossuk át gondosan az edényeinket. Szárított állapotban adjuk vissza.

 

A rablásról


Hordástalan, aszályos időben, szakszerűtlen kezelésnél szokott előfordulni rablás. Júliusban már gyakoribb. A méhek igyekeznek a fészkükbe minél több mézet begyűjteni. Minden alkalmat felhasználnak a készlet gyarapítására. Gyakran ellátogatnak a gyenge egységekhez, a néptelen, őr nélküli kijárókhoz. Az eléjük vetődő vendéglátók megkínálják mézzel, majd bebocsátást nyerve megszívják magukat az idegen mézből. Gyorsan elillannak, új társakat csalnak magukkal. Ha a meglopott család őrei megsokallják járásukat, harcba bocsátkoznak. Egyaránt hull a támadó és védő. A megtámadott családban elveszhet nem csak a mézkészlet, hanem az anya is. Károsodik a fiasítás, hiszen nem kap nyitott táplálékot, nem kap a fedett kellő hőt. Nagyobb mennyiségű, fedetlen élelem érlelésekor a méhek erősebb illatot bocsátanak ki lakásukból, ami odacsalogatja a keresgélő méheket. Csendes rabláskor a család sem veszi észre a méz lassú fogyását, de nem is tudna ellene tenni semmit. Ez a jelenség gyakori az anyátlan családoknál is. A rablások említett kárán túl veszélyhelyzet alakul ki, mert minden betegséget terjeszt a rablott méz, vagy a rablók maguk. A legtöbb beteg család nem tud védekezni a betolakodók ellen, így a kór gyorsan terjed.
 

Általános rablást idézhet elő a szabadban végzett viaszfőzés, műlép-öntés, pergetés, a méhészeti termékek, anyagok helytelen tárolása is. Ügyeljünk arra, hogy a raktárunkban az ablak rostaszövetes legyen. A méhek elől mindig mindent gondosan el kell zárni. Rabláskor füstöljünk be minden röpnyílásba többször is, ha a mi méhesünkből kerül ki a rablóhad. Szűkítsük a kijárót, tűzzünk a kijáró elé rostaszövetet, hogy a rablókat megtévesszük. Eredményes a kaptárak vizes-karbolos zsákkal való takarítása is. Lisztezéssel győződjünk meg arról, melyik a rabló család, és csináljunk náluk felfordulást kaptárelfordítással, erős füsttel, hogy veszteg maradjanak, a hazatérők ne induljanak újabb kalandozásra, portyázásra.

 

Darazsak a méhesben


Nyártól őszig mindennapos vendég a kaptárak körül a darázs. Ha szörpöt, cukrot, mézes, viaszos edényt hagyunk szabadon, akár egyetlen percre is, a darazsak azonnal meglepik, nagy igyekezettel szedegetnek belőlük. Ha meg kaptárt bontunk, teljes biztonsággal és hidegvérrel leszállnak a lépekre, merészkednek léputcák közé, hogy mézet raboljanak a lépekről. Etetéskor szinte alagutat vágva nyomulnak az etető fölé nyalakodni. A telet csak fiatal anyák egy része éli túl. Bár a dolgozók a fagyos idő beálltával csomóba húzódnak sejtjeik tetején, minimális élelemkészletük és erőtartalékuk hamar kimerül, lehullanak. Az anyák tavasszal új családot alapítanak. Egymás után építik a farágásból nyálukkal ragasztott bölcsőket. A darázsmama tavasszal jelenik meg először a méhesben. Júliusban már jól megfigyelhető, hogy a nagyra nőtt lódarázs hogyan talál a méhekre, hogyan ragadja meg az élő, kijárója előtt pihenő gyűjtőt. Veszedelmes rabló. Ahol méhet talál, támad és pusztít.

 

A darazsak kártétele sokrétű és jelentősebb, mint gondolnánk. Mint édességkedvelők, nyáron és ősszel a gyümölcsöt, szőlőt erős rágóikkal megkezdik. Az előcsorduló lére a méhek is rákapnak. A darazsak másik veszedelme a betegségek terjesztése. Szinte minden méhbetegséget képesek továbbítani a családokhoz. Ne hanyagoljuk el méhekbe ejtett kárt sem. Különösen a falánk lódarázs sokat elfog, napi zsákmánya 25-30 méh. A darazsak szúrását is figyelembe kell vennünk. A darázs marása égető, fájdalmas, gyakran orvosi beavatkozás szükségeltetik a gyenge szívűeknél. Már tavasszal, de legkésőbb július elején irtsuk ki a darázsfészkeket. Esős időben, hűvös hajnalokon még otthon ül a sárga had sejtjein. Nyomjuk össze lécekkel az építményt, vagy szédítsük le a darazsakat füstölő parázsra szórt kénporral. Söpörjük le a maradékot, és valamennyit dobjuk a vízbe. Ha a darázs fészke a földben van, a kijárón öntsünk be karbidot, majd rá vizet. A fejlődő gáz végez a kártevőkkel. A meggyújtott kénlap is megteszi hatását, de zárjuk le a rést. Százával fogja a darazsat a csalis üveg is. Szűk nyakú fehér üvegbe öntsünk pár ujjnyi sört vagy ecetes, cukros vizet. Az ínyenc darazsak megtalálják a nyílást, megszívják magukat, majd az üvegfalon át távozni akarnak. Erejük lassan elfogy, lehullanak a lébe. Az irtást sisakban végezzük!
 

Kapcsolódó cikk:

Méhészkedés 12 hónapja 7. rész




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2019.július 31., szerda / 07:39

Rhododendron levél száradás

2019.július 20., szombat / 17:26

Cukkini termése elrohad

2019.július 18., csütörtök / 06:42

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség

2019.július 17., szerda / 22:16

Akác-csemete (valószínű selyemakác) betegség


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia