Mérgező növények
Szerző: M. Ildikó Létrehozva: 2010. augusztus 05.

A mérgező növények miatt az aggodalom néha indokolatlan. Ezeket a növények kellő körültekintés közepette helyezzük el a veszély jelentősen csökken. Természetesen sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk azokra a kertekre, ahol kicsi gyerekek is élnek.
Fontos dolognak tartom, hogy pontosan tudjuk, mi van a kertünkben, környezetünkben. Néhány növénynek csak egy része mérgező, másik része ehető. A következőkben felsorolt növények jelentős veszélyt hordoznak, ezért tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy egy ismeretlen kerti vagy szobanövény semmilyen részét ne vegyék a szájukba. Bővebb lista: http://www.manovirag.hu
Gyűszűvirág:
A piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) az útifűfélék (Plataginaceae) családjába, a Digitalis nemzetségbe tartozó, erdei irtásokon, sík és hegyvidéken előforduló növényfaj. Európa legnagyobb részén megtalálható, az északi részek kivételével. Magyarországon vadon nem fordul elő, azonban kertekben dísznövényként használják. Erősen mérgező!
A piros gyűszűvirág kétéves növény, az első évben fejlődnek ki a levelei, a második évben alakul ki a virágos hajtása. Az egész növényt finom szőrök borítják. Szára 50–70 cm magas, egyenes. Levelei durvák, lándzsa alakúak, 20–40 cm hosszúak, nyelük szárnyas. Virágai 3–4 cm hosszúak, lecsüngők és harang alakúak, a pártatoroknál sötét foltok láthatóak. Virágai a hajtáson, azonos oldalon alkotnak fürtöt. Termése toktermés, tojásdad alakú, 1,5 cm hosszú, fekete színű.

Tiszafa:
A közönséges tiszafa vagy tiszafenyő (Taxus baccata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjába, a Taxus nemzetségbe tartozó, Magyarországon védett, örökzöld növényfaj. Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta. Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon is őshonos, középhegységi faj; megtalálható például: Bükkben és még sok helyütt diszperz jelleggel.
Lassan növő, de igen hosszú életű növény, példányai 500-1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Közepes hőigényű, árnyéktűrő, mezofil, baziklin növény. Fája vörösesbarna, igen kemény, tömör. A nyesést jól bírja, így parkokban, kertekben szép formák hozhatók ki belőle – több mint 200 termesztett változata ismert.
Apró vagy közepes termetű örökzöld fa, tipikusan 10-20 m magasra nő meg. Ormós, csavarodott göcsös, elágazó törzsének átmérője 2 méter is lehet. A kéreg vékony, vörösesbarna, cserepesen leváló. Hajtásai vékonyak, hajlékonyak, Levelei lándzsásak, sötétzöldek, 1-4 cm hosszúak és 2-3 mm szélesek, a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak. A levelek igen mérgezőek, a magköpeny kivételével a növény minden része mérgező.

Többnyire kétlaki, de egyes példányok egylakiak is lehetnek, sőt ivart is válthatnak. A porzós tobozok gömbölyűek, 3-6 mm átmérőjűek, kora tavasszal szórják el pollenjüket. Magvas tobozaik redukáltak, csupán magános magkezdemény fejlődik. A 4-7 mm hosszú, kemény magot részben fedő pikkelyekből 6-9 hónappal a beporzás után, augusztus-szeptemberben húsos, élénkpiros, bogyóra emlékeztető, felül nyitott, 8-15 mm hosszú magköpeny fejlődik. Az igen édes ízű magköpeny nem mérgező, így a madarak megeszik, és a magokat emésztetlenül elpottyantják. A magköpeny érése 2-3 hónapos időtartamban elnyújtott, így növelve a magok terjedésének esélyeit. Maga a tiszafa magja rendkívül mérgező és keserű.
Lassan nő, ám igen magas kort megérhet, az eddig mért legnagyobb törzsátmérővel, 4 méterrel rendelkező példány valószínűleg 2000 éves is lehet. A tiszafák pontos korát igen nehéz megállapítani: a fa igen kis része olyan idős, mint az egész példány, az ágak pedig a korral üregessé válnak, ami az évgyűrűkön alapuló kormeghatározást lehetetlenné teszi. Állítólagosan 5000-9500 éves fák is léteznek, de a növekedés sebességéből és a környező területek régészeti vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a legidősebb fák, mint például a skóciai fortingalli tiszafa is inkább „csak” 2000 év körüliek lehetnek. Még ezt az alacsonyabb becsült életkort figyelembe véve is, a közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növényfaj.
Aranyeső:
Az aranyeső (Laburnum) a hüvelyesek (Fabales) rendjéhez, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjához tartozó nemzetség. Magyar nevét aranysárga, lecsüngő fürtvirágzatáról kapta. Két faj tartozik ide, a havasi aranyeső (Laburnum alpinum) és a közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides). Kerti növényként általában az ezek keresztezésével kapott hibridet, a hosszúfürtű aranyesőt (Laburnum × watereri) ültetik.
Európa déli területein őshonosak, Franciaországtól a Balkán-félszigetig. Egyes botanikusok ide sorolnak egy harmadik fajt, a Laburnum caramanicum-ot, de ezt a Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában élő növényt általában a zanótokhoz (Cytisus) közelebb álló Podocytisus nemzetségbe sorolják.
A közönséges A. fája kémény, fénylő, sárga, gyakran feketebarna gyürürétegekkel, szépen simítható és fényesíthető, azért mint álébenfát finomabb munkákra dolgozzák fel. Magva mérges, alkotó része a hashajtó és hányásra ingerlő cytisin; sőt gyökere a cukorkóróéval felcseréltetvén, kitünt, hogy mérges. A vitorlás virágvak között különben kevés a mérges növény. Lombját a juh meg a kecske ártalom nélkül megeszi, virágát a méh szereti.

Angyaltrombita:
Az angyaltrombita (Brugmansia) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe tartozó burgonyafélék (Solanaceae) családjának egyik nemzetsége hét fajjal. Sokáig a maszlag (Datura) nemzetség részének tekintették, majd újra önálló nemzetséggé minősítették.
Közép- és Dél-Amerikából származik; de látványos virágzata miatt már a 17. században kedvelt dísznövény volt; Magyarországon főleg vidéki kúriákban ültették. A világ számos trópusi, illetve mediterrán éghajlatú részére betelepítették.
Mintegy 1,5 méter magasra növő cserje, kisebb fa vagy kúszócserje. Egyes fajok évelők, mások egynyáriak. Illatos, nagy, trombita alakú virágai rendszerint elefántcsontszínűek vagy fehérek — szórványosan sárga, rózsaszín és kék virágú fajták is előfordulnak. A trombita alakú tölcsér az öt, összeforrt sziromlevélből alakult ki. Termése bogyó. Minden része mérgező.

Gyöngyvirág:
A gyöngyvirág (Convallaria majalis) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába, a Nolinoideae alcsaládba tartozó Convallaria nemzetség egyetlen faja. Európában és Ázsia mérsékelt éghajlatú tájain őshonos, elsősorban tölgyesekben fordul elő, de megterem lombos erdőinkben, ligetekben és bárhol, ahol a talaj nyirkos. Még meszes talajon is tenyészik, ha árnyékba telepítik, és a föld nem szárad ki hamar. Kedvelt lágyszárú, évelő virág és gyógynövény, sokfelé kertekben ültetik.
A talajban tarackszerű, vékony, elágazó rizómái futnak. Ebből fejlődik a hajtás, aminek a csúcsi részén hártyás allevelek és 2 hosszú nyelű, élénkzöld lomblevél fejlődik. A levelek lemeze 10–20 cm hosszú, elliptikus, hegyes csúcsú.
Drogja a lomblevele (Convallariae folium), amit a gyógyszeripar dolgoz fel. Mérgező növény: szívglikozidjai és szaponinjai rendszertelen és lassú pulzust, hasi fájdalmat és hasmenést okoznak. Csak nagy mennyiségben veszélyes. Külsőleg ízületi bántalmak ellen használják, más anyagai szívgyógyszerek.
A virágzási ideje május-június között van.

Rebarbara:
A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség, kb. 60 jelenkori fajjal. A növényeknek nagy, háromszögforma leveleik vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek.
Számos faját termesztik gyógynövényként vagy emberi fogyasztásra - ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár a levelek mérgezők, a levélnyeleket fanyar ízükért felhasználják.

Kapcsolódó cikk:
Ártalmatlannak hitt mérgező növények
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
Hozzászólások
Még nem készült hozzászólás. Legyen ön az első!
Cikk ajánló
-
Energiát adó növények 3.
Egyes feltételezések és hagyományokon alapuló nézetek szerint bizonyos növények segítségül lehetnek energetikai szempontból is az ember számára. Erősíthetik immunrendszerünket, jobb közérzetet biztosíthatnak és feladatainkra is jobban tudun...
-
A sokoldalú citromfű
A citromfű hazánkban is egyre kedveltebb fűszer és gyógynövény. Karrierjét vélhetően annak köszönheti, hogy nagyon kellemes ízű, így élvezeti teaként is fogyasztható. Újabb kutatások szerint a vírusok szaporodását gátolja, így számos víruse...
-
Almalisztharmat
Az almalisztharmat (Podosphaera leucotricha) az egyik legveszélyesebb gombabetegség az almástermésűekre, különösen az arra fogékony fajták esetében pl. Jonatán és Jonagold. Jellegzetes lisztes bevonatot képez a fiatal rügyeken és...
-
A fűszerkömény új szemszögből
A köményt eddig is ismertük, mint fűszernövényt. De hogyan lehet belőle gyógyító szert, pálinkát és virágcsokrot készteni?
-
Novemberi tennivaló 1x1
Hagyjuk az ágyásban a növények maradványait. Ha az ágyást ki akarjuk takarítani, az évelők visszavágásával várjunk addig, amíg a növény elsárgul. Ne vágjunk mindent le, hanem tavaszig hagyjuk meg a növénymaradványokat téli védelemnek és men...
-
Az ismeretlen ismerős bibliai vadnövények
A híres növények sorát most a bibliai növényekkel folytatjuk. Gondolta volna, hogy ennyi történelem van egy-egy vadvirág mögött?
-
Maracuja, a szenvedés gyümölcse
A maracuja azon trópusi gyümölcsök közzé tartozik, melyek Magyarországon viszonylag kevéssé ismertek, ritkán lehet őket kapni, és főként a különféle élelmiszerek, pl. rostos italok, fagylalt, ízesítésére használnak. Ismerjük meg a másik old...
-
Mi legyen a cserépből kinőtt gyökerek sorsa? Mi a léggyökér szerepe?
Amikor egy növény átültetésre érett, szinte mindig felmerül a kérdés, hogy a gyökereket lehet-e kurtítani? A léggyökér levágható-e? Ezek a növény életképessége szempontjából nem mellékes kérdések.
-
Hogyan tartható frissen a szőlő?
Előzménye: Kertünk fáinak őszi gondozása Sok fajta szőlő jól eltartható, ha a tároló helyiség hőmérséklete télen se csökken fagypont alá, nem ingadozik és páratartalma megfelelő, kb. 80 %. Meleg helyen a bogyók hamar megfonnyadnak, párás k...
-
A kínai szegfű
Van egy olyan növény, ami nagyon bőven virágzik, ráadásul évelő…
-
A diffenbachia valóban mérgező?
Léteznek olyan növények, amelyek a szépségük mellett rejtenek magukban valamilyen káros anyagot. Néha nem is gondolnánk ezek milyen veszélyt jelenthetnek, néha pedig túlzóak a riadalmak. Mi is a helyzet ezzel a növénnyel?
-
A páfrány
Egy olyan növényről, mely a buja zöld leveleivel már nagyon régóta a szobanövény-kedvelők alap növényének számít, elég nehéz beszélni. Úgy gondolom, hogy mégis van pár kérdés, ami sokakat foglalkoztat érdemes kitérni rájuk.
-
Búzacsíra, a népi orvoslás alappillére
Nézzük csak mi mindet lehet vele megelőzni illetve hatékonyan kezelni!
-
Virágzik a yukka!
Papp Andrea – kedves olvasónk – egy ritka jelenség megfigyelője lehet. Kedvelt szobanövénye virágba borult. De hogyan sikerült virágzásra bírni a yukkát? Kísérje figyelemmel képes beszámolónkat!
-
Ősi gyümölcseink 2.
Előzmény: Ősi gyümölcseink 1. Ahogyan azt már említettük, sok olyan magyar gyümölcsről tudunk, melyeket a piacokon elvétve, vagy egyáltalán nem lehet megtalálni, illetve melyekről szinte teljesen elfeledkeztünk. Pedig vitamintartalmuk és s...
-
Az én kertem - 3.
"Az én kertem" Szépzöld Cikkíró Pályázat különdíjasa Galgóczyné Kéri Beatrix lényegre törően ismerteti kertje kialakítását, melyet az általa készített képekkel illusztrált. Szerző: Galgóczyné Kéri Beatrix




