Mesél a múlt 2.
Szerző: Sulyok József Létrehozva: 2011. december 08.
Előzménye: Mesél a múlt 1.
„ A kézi aratás (takarás), cséplés régen
A paraszt ember legnehezebb munkája az aratás. Összefog ilyenkor a család apraja, nagyja, a szomszédok.
Egy-két, több férfi a kaszás. A kaszások után a nők a marok (hónalj) szedők. Szükség van a suhanc gyerekek munkájára is. Ők rakják le a köteleket. A köteleket kora hajnalban, míg harmat van, a búzából sodorják. Ebbe rakják a kévéket, ezzel kötik össze. A harmat felszállta után indul a munka. Elől a kaszások, utánuk a marokszedők.
A kaszás a rendet az álló gabonára vágja, így könnyebb felszedni. Egy kévényit letesznek a földre, vagy az előre odatett kötelekbe. Napszállta után, amikor már harmat van, a kévéket lekötözik, és összehordják a keresztek helyére. A nagyobb fiuk a nagy gereblyével felkaparják a tarlót, az ott maradt gabonaszálakat összegyűjtik, és ezt is összekötik. Ezeket teszik a keresztek alá. Erre jönnek a kévék, a gabonafejekkel befelé, a kaparékon.
A kévéket kereszt alakban egymásra rakják. Legfelül van a pap. Ezzel fogatják le a kévéket, hogy a szél fel ne forgassa a kereszteket. Egy keresztbe 18 kévét tesznek. A keresztrakás hozzáértést kíván, mert ha rossz, a kereszt beázhat. A keresztek szépen sorba vannak a táblákon. Az aratók ebédje habart étel, amit a gazdasszony visz ki az aratóknak, vagy a marokszedő nők közül egy dél közeledtével lencselevest főz.
Voltak családok, akik részes aratást vállaltak. Minden 9-10. kereszt az övék volt.
A hordás
Aratás után két-három hét múlva megkezdték a termés (keresztek) behordását a gazda udvarába, tanyájára. A szekerekre 8-10 keresztet raktak. Onnan az asztagokba rakták. Az asztagrakást is hozzáértő ember végezte, hogy be ne ázzon.
Cséplés
A hordás után néhány nap múlva megkezdődött a cséplés. A cséplőgép tulajdonosok járták a házakat és sorban csépelték el a terményt. Kisebb udvarokba nem volt szabad a tűzveszély miatt behordani. Ezek a kijelölt szérűre hordták, és ott csépelték, ki-ki a magáét. (Az asztagok mellett hordókban víznek kellett állni. Kapitányvíz.)
A csépléshez általában 20 ember kellett. Ez volt cséplő csapat. A gépet a gépész és segítője irányította. Csapatostól mentek házról házra. A gép hátulján 2-3 ember volt, akik rakták fel a zsákokat a gép magkifolyójára és onnan a mérlegre. Innen került a szem a gazda kamrájába, vagy a zsákokat egymásra rakták. Az asztagon volt két villás, ezek adták a kévéket a gépen lévő kévevágóknak, azok pedig az etetőnek.
A gép elején jött ki a szalma, amit a szalmavivők vittek a szalmakazalhoz. Itt jött ki a törek (pelyva), azt is elvitték a külön kazalba. A szalma, törek kazlakat csinosan rakták össze. A cséplőgépet minden helyen pontosan be kellett állítani, az asztag mellé, ki kellett rögzíteni, hogy ne mozduljon el. A cséplés befejeztével a gép segédeszközeit össze kellett szedni és felrakni a pótkocsira.
A bandagazda kimérte a géprészt, és munkások részét. Ha az kevés volt, ők vitték tovább, de ha sok volt, a csépeltető gazda szállította a gépészhez és bandagazdához, aki szétmérte a munkások között. Amikor végeztek a házaknál, akkor mentek a szérűkre, vagy a tanyákra.
Egy-két hétig eltartott a cséplés. A cséplés befejeztével a gépet hazavontatták, a banda szétoszlott. Elhallgatott a cséplőgép búgása. Nem volt könnyű munka a cséplés sem, a száraz por, a kalászok szúrása kellemetlen volt a nyári melegben.
Sok szegény ember ekkor kereste meg az évi kenyérszükségletét. Ilyenkor még a Felvidékről is jöttek munkások. A cséplő csapat tagjai voltak: 2 kévevágó, 1 gépes gazda, 1 zsákos, 2 etető, 5 forgandóhányó, 2 rudas-gyűrő, 4 szalmahordó, 1 törekkaparó, szalma és törekrakók. A cséplőgép és munkásai bizonyos százalékért dolgoztak. Az uradalomban tüzesgépek voltak, amit ökrökkel vontattak odább. A kisgazdák robbanómotorok vontatta cséplőgépekkel csépeltettek. „ Szerző: Balogh László
Folytatása: Mesél a múlt 3.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
