Nagyváthy János
Szerző: Sulyok Józsefné Létrehozva: 2010. november 02.
Elszegényedett nemesi családból származott, Miskolcon született 1755. január 19-én. Édesapja asztalosmester volt. Középiskoláit a miskolci Református Gimnáziumban végezte. Ezt követően Sárospatakra ment, ahol a ref. főiskolán teológiát és jogot tanult.
Tanulmányainak befejezése után gróf Szapáry István két fia mellett nevelősködött. Ezután Losoncra került, ahol a helyi református gimnáziumban „subrector” és a költészettan tanára lett.
Az 1780-as évekre vonatkozó életrajzi adatai hézagosak, csak azt tudjuk, hogy a losonci iskolát szembetegsége miatt kellett elhagynia. Baját gyógyítani Pestre ment és a hosszan elhúzódó gyógyítási idő alatt bejárt az egyetemre, ahol Mitterpacher Lajos mezőgazdasági előadásait hallgatta.
Feltehetően 1782-ben katonának állt s a már több nyelvet beszélő Nagyváthy katonaként ismerkedett meg Német és Olaszország fejlettebb mezőgazdaságával, s kezdte el tanulmányozni a szakirodalmat.
Újra elhatalmasodó szembetegsége miatt azonban le kellett szerelnie. Egyes feltételezések szerint egy ideig még a császárvárosban maradt, ahol egy Bécs melletti uradalomban hosszabb időn át gyakornokoskodott. Más életrajzírók szerint Bécsben lett szabadkőműves és itt ismerkedett meg Festetics György és Széchenyi Ferenc grófokkal.
_nagyvathy_janos_mellszobra_vastagh_laszlo_3.jpg)
Tagja lett „A Nagyszívűséghez” címzett szabadkőműves páholynak. Így került kapcsolatba báró Orczy Lászlóval, Kazinczy Ferenccel, Révay Miklóssal és Batsányi Jánossal.
Részt vett a Magyar Tudós Társaság megtervezésének és szervezésének a munkálataiban, de bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe is. 1790-ben három névtelen röpirata jelent meg.
Közben szívósan dolgozott a szaktudományos munkáján, s 1791-ben gróf Széchenyi Ferenc támogatásával elhagyta a nyomdát „A szorgalmatos mezei gazda” két vaskos kötete. A következő évben meghívást kapott Festetics Györgytől, hogy vállalja el uradalmának jószágkormányzói tisztségét. Kérésének eleget téve Keszthelyre költözött.
1792 közepén vette át az „Oeconomica Directio” vezetését. Még ebben az évben rábeszélte urát, hogy birtokainak egyik alközpontjában a Csurgón (Somogy megye) a katolikus főúr református gimnáziumot létesítsen.
160 ezer holdat meghaladó hatalmas birtoktest ügyeit hamarosan rendbe szedte, ám kiderült, hogy a gazdasági előrehaladás egyik legfőbb akadálya a szakértelem, a gazdálkodásbeli hozzáértés hiánya. Ezért javasolta ő is, hogy az uradalom belső szakember-szükségletének kiképzése céljából Keszthelyen agrártanintézetet állítsanak fel. Az alapítás körül Nagyváthy szerepe kérdéses ugyan, de szellemi hatása elvitathatatlan.
Nagyváthy pályafutásának azonban újabb homályos pontja, egyben legfontosabb fordulója is az 1797-es esztendő volt. Mivel a gróffal kötött szerződése lejárt, szolgálati idejét nem hosszabbították meg. Azt sem tudjuk, hogy a döntő fordulatnak ki volt a kezdeményezője, azt még kevésbé ismerjük, hogy a kapcsolat megszakadásának mi volt az oka. Az tény, hogy Nagyváthyt ereje teljében 42 éves korában „nyugdíjazták”.
Az általa kezdeményezett református gimnázium mellé, Csurgóra küldték, ahol az uradalom kétszobás házát, 40 hold külső földet s évente meghatározott mennyiségű tűzifát bocsátott haláláig rendelkezésére.
Csurgóra költözött és itt élte le életének hátralevő 22 esztendejét. Gazdálkodott, s aktívan részt vett a gimnázium ügyes-bajos dolgainak intézésében, mintaszerű szőlő és gyümölcstelepet létesített. A szellemi és cselekvő közélettől igen távolra sodródott. Itt halt meg tüdőgyulladásban 1819. február 13-án. Síremléke méltán került át a csurgói református gimnázium parkjába.
Halála után újabb négy könyve jelent meg, s mind a négyet Csurgón írta. Kettő a praktikus termesztő és tenyésztő a korábbi két kötetet: a szorgalmatos mezei gazda témáit dolgozta és szélesítette tovább. Harmadik könyvében a magyar gazdasszony teendőit szedte számba, a negyedikben pedig a magyar gazdatiszt ideáltípusát, legfőbb feladatait próbálta megrajzolni.
A mezei gazdaságot nagymértékben elősegíteni akaró kétkötetes, egyben az első magyar nyelvű mező-gazdaságtani munkája 1791-ben jelent meg. Kiadását anyagilag Széchenyi Ferenc és más „nemes úri hazafiak” segítették elő. Forrásai között számos német eredetű munkát sorol fel.
Jelentős szerepet kap a munkájában talajművelés, a műveletek technikai fejlesztése. Igen fontosnak tartotta az őszi szántást, a talaj téli nedvességének a megőrzését. A hazai gyakorlatot megelőzve írt a töltögető ekék és talajtömörítő hengerek használatáról, azoknak előnyeiről. A korszerű talajmegmunkálásnál fontosabbnak vélte azonban a talajerő-pótlást.
Az állattenyésztés fellendítését szolgálták volna a takarmánytermesztés fejlesztését célzó különféle elgondolásai. A természetes kaszálók ápolása-gondozása mellett fontosnak vélte a mesterséges szálastakarmányok vetésterületének a kiszélesítését. A lóhere mellett főként a lucerna termesztését szorgalmazta. A lucerna, hangoztatta, kétszer annyi takarmányt ad, mint a lóhere, zölden etetve is jobb, mivel hizlalóbb, édesebb, magasabb tőle a tej zsírtartalma és könnyebb szárítani.
Műveiben nagy teret szentel a „közönséges baromtartás”-nak. Fontos feladatnak tartotta az állomány minőségi javítását, a tudatos tenyésztői tevékenység kibontakoztatását. A falusi parasztgazdaságokban fokozni kell a tejtermelést. Azt javasolja, hogy jobb háromszor fejni, mint kétszer. A juhtenyésztés legfontosabb haszna és célja a gyapjúnyerés, ezért lenne fontos az állomány minőségi fejlesztése.
Mindössze öt évre terjedő jószágkormányzói működése alatt jelentős sikereket ért el az uradalom kezelési rendszerének kiépítésében és a szakszerűbb termelési eljárások megalapozásában. A termelés hatékonyságának növelésében pedig elsősorban a jó középkáderek, majorosok, szakmunkások és béresgazdák képzését vélte nagyon fontosnak.
Nevéhez fűződik a szigorú gazdasági számtartás bevezetése, első ízben alkalmazott hazánkban kettős könyvvitelt. Előírta, hogy a termelés és értékesítés minden főbb mozzanatát írásban kell rögzíteni. Erélyes és átgondolt szervezeti keretek kialakításával, az állattenyésztés és növénytermesztés arányos összehangolásával sikerült a birtok jövedelmét jelentékeny mértékben megemelnie.
Kapcsolódó cikk:
Facebook Twitter Google Digg Iwiw Delicious Technorati Startlap Reddit RSS
