Nem jöhet még

Sulyok József, 2012. dec. 13.

---

Nem jöhet még a világ vége,
mert nem szólt vissza Nagymamám.
Megfogadta, ha módja nyílik,
a túlvilágról, jelet küld hozzám.

Nyolcvanöt évesen is derűsen szólt;
nem sürgős, még kivárja sorát,
de ha mégis haza kell menni,
megüzeni nekem, hogy van-e odaát.

Megöregedett körötte az idő; konstatálta,
jóban gyorsan, bajban lassan haladt,
bevonta homlokát évgyűrűivel,
de lelkén nem fogott, az fiatal maradt.
 

Bizakodott, édeni nyár lesz odaát,
s nem lelket dermesztő, jeges tél,
a hideget mindig nehezen viselte,
de az ember, míg él, jobbat remél.

Így váltunk el egymástól, készületlen,
a végzet, még szárnyaló lelkébe talált.
Nem vett magához semmit a nagy útra,
csendesen aludta át a lopva jött halált.

Állok némán, még némább sírjánál,
várom, bárcsak hangját hallanám.
Gondolatom a csendben számon kérdez,
az ígérettel mi van, Nagymamám?

Na, ezért sem jöhet még a világ vége,
mert nem jelzett vissza a Nagymamám.
Ő az, aki mindig, mindent elintézett
ideát, s ha mód nyílik, intéz odaát.

 

Kapcsolódó vers:

Karácsonyi emlékképek

 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások